Öngyilkosság. Gyávaság, vagy bátorság?

itt mindenki írja h gyávaság. Sosem éreztek ilyet. Én éreztem, hogy kellene. Sőt, mostanában is sokszor érzem, hogy egy senki vagyok. Igazi barátaim nincsenek, mert nem tudok nyitni az emberek felé. Szorongok. Ez van. Talán a gyerekkorra vezethető vissza, nem tudom biztosan. De elmesélek valamit, hátha ez segít neked.

Egyszer egy barátnőm bemutatott engem egy lánynak, aki író akart lenni, mint én. Nem foglalkoztam vele annyira, de megjegyeztem a hasonlóságot, és a lányt. Szimpatikus volt. Két évvel később körülbelül hallottam a barátnőmtől, hogy a lány meghalt. A vonat elé ugrott, talán betépve, vagy ittasan... Mert senki sem törődött vele. A myvipjét nézegetve arra gondoltam, ez a lány nagyon mélyen volt. Sötét hangulatú képek, és kommentek... Mintha előre szólni akart volna, hogy megteszi. Ott volt a blogcíme is, ahol a novellái voltak, amit nem adtak ki... Elolvasva rájöttem, hogy a maga nemében ez a lány csodálatosat alkotott... élveztem, vagy épp meghatottak a művei- ahogy biztosan rengeteg másik embert is meghatnának. Talán csak várnia kellett volna, hogy a megfelelő ember olvassa őket egyszer... És híres is lehetett volna. De ő ezt már sosem tudhatja meg...

pár hónapja még azt gondoltam, mennyire reménytelen és undorító életem van.Senkinek és Semminek nem érek semmit,még a kutyám is elfordul ha hívom, és nekem az a szó hogy család,ismét túlzás,mert csak egy anyám van aki 8évig nem is nevelt. Úgy gondoltam ahogy Te is " Haszontalan, egy üres ember a nagy világban aki bolyong s nem találja a célját, nem tudja merre induljon " Megismertem egy új közösséget a koleszban,egy olyan embert is megismertem akit végre szerethetek,és kimondhatom hogy már nem lenne bátorságom megölni magam,mert

1.: Nincs értelme. Amikor nem számítasz valamire,de az előtt sokáig reménykedtél, majd bele sz*rsz, HIDD el pont akkor fog eljönni amikor holtra nem is gondolnál rá. Napok alatt meg tud az ember élete változni, az öngyilkosság egy hulye dolog,mert ki tudja mit hoz még neked a sors, van körülbelül több évtizedet hogy boldog legyél, ne add fel.

18 L

Kedves kérdező

Én abban reménykedek ,hogy a következő élet illetve a túlvilági élet jobb lesz.

Régen nekem is voltak ilyenféle gondolataim. Rengeteg kezelésen mentem túl, csak okoskodtak a dokik. Aztán, ahogy elkezdtem dolgozni, már nem volt időm se, energiám se.

És tudod, az volt a legnagyszerűbb az egészben, amikor rádöbbentem, hogy ne akarjak ilyenként barátokra szert tenni. Egy állandóan halálvágyó ember nem az a fajta, akivel barátkoznék én se. És egyre vidámabb lettek, és a haversági köröm is sokkalta nagyobb már. Kinyílt a világ, hogy nem emésztettem magam az önsajnálattal. Tényleg kéne valami hasznos elfoglaltság neked is, ha még nem akarsz elmenni dolgozni. Nem hiába mondják, hogy a munka nemesít. Fel a fejjel!;)

25N