Öngyilkosság. Gyávaság, vagy bátorság?

De szeretem az ilyet, hogy mindig utólag írnak le fontos dolgot a kérdezők...

Ha csak ezzel vagy elfoglalva, hogy nem vagy egy sztár, akkor felejtsd el az előző bejegyzésem(20:45). Szép életed lehet, nem értem mi vele a bajod... Sokan örülnének, ha fele ilyen jó világuk lenne! Szeritnem te inkább már jó dolgodban nem tudsz min gondolkodni.. A barátnőd életét meg ne tedd tönkre, inkább szakíts vele, még a végén szegény magára venné, hogy miattad ölted meg magad.

Én is gyávaságnak tartom az öngyilkosságot,pedig nekem is megfordult a fejemben,Tudod mikor??

10 évvel ezelőtt december 24-én leküldtük a játszótérre a fiamat és a kis barátját(aki szomszéd is volt) hogy hógolyózzanak,szánkózzanak. Addig az apukájával feldíszítettük a fát,és elrendeztük az ajándékokat.Már az ebédet tálaltam amikor nagy kiabálások voltak a lépcsőházban,amikor a fiam kis barátja sikoltozva próbál rohanni felfelé az emeletre.Olyan sokkos állapotban volt,hogy az édesanyja karjaiban elájult.Rosszra gondoltam,és rohantam le.A kapuban megállítottak,és nem akartak a lakók kiengedni.A fiam fára mászott.A sálja beakadt egy vastagabb faágba.Leesett,de a sál miatt felakadt.Megfulladt!!Őrjöngtem.Mindannyian összeroppantunk.Idén lenne 20 éves..A karácsony nekem azóta gyásznap is..De még ma is minden évben a fiam gyerekkori barátja küld egy képeslapot...Ő is emlékezik-

Amikor azt olvasom,hogy egy 19-20 éves öngyilkos akar lenni,ilyenkor eszembe jut,hogy a fiam élni akart..

Én is akartam öngyilkos lenni,mert akkora fájdalmam volt lelkileg,és testileg is,hogy azt hittem megtébolyodom.De nem tettem meg.Tudod miért? Mert akkor a fiam emléke is elveszett volna..

Eltelt 10 év.Már tudok beszélni a fájdalomról,a bánatomról.És tudok mesélni a fiamról is úgy hogy ne sírjam el magam,ne zokogjak..Ami a legfontosabb,hogy van egy édes 6 éves kislány aki bár sosem látta a bátyját,de szívből szereti.Az ő emlékeiben is ott van a bátyja,és tudom ő is fog mesélni majd a gyerekeinek a soha nem látott testvéréről..

41/N

19 éves vagy, drága kérdező. 19! Éppen csak nagykorú lettél, most fogsz fizikai teljesítőképességed csúcsára kerülni, az agyad olyan mértékű terhelést bír ki, hogy egész könyveket is megtanulhatsz, ha kedved szottyan rá. Előtted az egész élet (bármilyen általánosságnak hangzik is, ez igaz). Mindenki nélkülözhető. nincs olyan ember, aki nélkül a Föld nem foroghatna tovább. Ebből nem indulhatsz ki, erre nem építkezhetsz!

Jelölj ki egy napot, ami a megújulásod napja lehet. Amikor kirángatod magadat ezekből az önpusztító, sehova nem vezető gondolatok közül. Öngyilkosság? Ugyan már, miért? Egyzser úgyis meghal mindenki - minek siettetni? :) Élvezd, hogy élsz! Teljesen komolyan mondom: rakj be egy jó zenét, ami fel tud eólelkesíteni, menj el futni, szaladj addig, amíg kiköpöd a tüdőd, vagy ameddig csak jól esik, ne is gondolkodj, élvezd, hogy süt a nap, élvezd, hogy egészséges vagy, erős, és fog már fel, hogy az életnek igenis VAN értelme! És amíg a géped előtt ücsörögsz, és ilyen gyáva, elkeserítő gondolatokat forgatsz a fejedben - hogyan is jöhetnél rá minderre? :)

Legyél emberekkel, akik vidámak, ha nem sportolsz, kezdj el, esetleg keress egy kedves, mosolygós edzőt/edzőpartnert, ez egy jó barátság kezdete is lehet! Járj el egy klubba, érezd jól magad, öltözz fel rendesen, és járj minél többet napra. Röviden, ennyi. Hamarosan menni fog az magadtól is. Ha csak virtuálisan is, de küldök neked egy nagy mosolyt :) Kezdetnem éppen jó lesz!

Szia! Velem is előfordult ilyen érzés. Igazábol lelki sérült vagyok a gyerekkorom miatt, és minden lány visszautasít. De én inkább le iszom magam a sárga földig, aztán alszok rá egy nagyot és másnap mintha kicseréltek volna.

Azon nem vitatkozok senkivel, hogy gyávaság vagy bátorság vagy micsoda. Szerintem aki elég mélyre kerül az telibe lesz*rja hogy mit gondolnak mások a tettéről.

Ha levegőnek néznek, az azért van, mert egy félénk visszahúzódó csendes fiú vagy mint amilyen én voltam. Nem sok vizet zavarsz, így aztán senki nem vesz észre. Ki kell állnod magadért és át kell gázolni mások akaratán, erről szól az élet. Érvényesíted az akaratod vagy különben felfalnak. Így vagy úgy. Vagy halálra unod magad. Tudni kell visszapofázni, nemet mondani, és persze ehhez mögé kell tenni a megfelelő hátteret is.

Egyébként honnan veszed hogy a szüleid szeretnek? Lehet hogy csinálnak valamit amit szeretetnek neveznek. De amilyen légkörben ilyenné fejlődik ki valaki, ott valami gáz van. Engem se szerettek, egymást is agyonütötték úgy hogy rendőrt kellett hívnom. És voltam depis is.

Egyébként meg van barátnőd, ezt tennéd Vele? ha érzékeny lelkű, ő is képes lenne kinyírni magát, vagy egy életre depressziós lenni. Tényleg tönkre tennéd? Nekem ráadásul nem is volt barátnőm, csak egy nem épp szép csajnak a szeretője voltam, a második helyezett. Mert másnak nem kellettem. Van aki kiugrana a bőréből ha barátnője lenne.

Egyébként meg öngyilkosság helyett csinálhatsz más drasztikus dolgot is: megölöd a jelenlegi önmagad. Kihajítod a jelenlegi személyiséged. Mondom, nem éri meg csendes jófiúnak lenni! Új hobbikat veszel fel. Pl valami konditerem vagy küzdősport. Kihajítod az életzedből azokat az embereket, akik jelenleg visszatartanak, vagy sokat ártottak. Pl én megszakítottam az összes kapcsolatot a szüleimmel, soha többet nem megyek haza. Kihajítottam minden régi iskolai ismerősömet is. Plusz olyan helyekre járok, ahol olyan emberek vannak, ahova én el akarok jutni. (pl. sikeres befektetők, tudósok, nőcsábászok) Kihajítottam minden régi meggyőződésemet. Szakítottam a vallással. kidobtam az önkorlátozó gondolataim. keresztnevet változtattam. Új ember lettem. a régi önmagam halott.

Tudod ki a bátor? A 80 éves nagymamám aki végignézte a világháborút, eltemette a férjét, a halva született gyermekét, minden testvérét, nyomorgott ,éhezett de a mai napig nem halottam egyszer sem tőle,hogy "jaaaaj ő milyen nyomorult és senki sem szereti"...

Álljon már a tükör elé minden önmagát imádó egoista és pofozza fel magát egy párszor!

Neked nem is kell hogy más szeressen szereted te magad eléggé!!!!(gyáva vagyok, nélkülözhető vagyok, senki sem szeret, senkinek sem hiányzom, én én én én......) Tudod te mi az egy édesanyának eltemetni a gyermekét???? Édesanyád megszült, a sz*rt cserélte alattad évekig,ölben hordozott, az életét érted élte!!! Te azért ölnéd meg magad, mert nincs elég barátod???? Szánalom az összes ilyen ember!!!!!!!!!!!!!

Mi ellen kell neked küzdened?? Tudod te egyáltalán az mit jelent küzdeni? Kívánom, hogy sose tudd meg és térj észhez ebből az önsajnálatból minél előbb!

Ne azt kérdezd,hogy téged ki szeret, ki mit tesz érted. TE tegyél meg mindent a MÁSIKÉRT úgy, hogy nem vársz SEMMIT cserébe! Csak így érdemelheted ki mások őszinte szeretetét...

Az öngyilkosság kudarc, gyávaság. Egyetlen egy életet kaptál, ami hatalmas ajándék. Te meg csak úgy eldobnád?

Hidd el sokan vannak,voltak, és lesznek is úgy, hogy úgy érzik nincs kiút.

De van...

Honnan tudod, hogy 1-2 vagy akár 5-10 év múlva mi lesz?

Lehet, hogy iszonyú boldog lennél, apa lennél, család lennél. Ezektől megfosztanád magad?

Olvadtam egy könyvet amiben öngyilkos gyerekek szüleit interjúvolnak. Azt hiszem, annál nagyobb fájdalom nem létezik a földön, mint a szülőnek eltemetni saját gyermekét, arról nem is beszélve, hogy egész életük során szenvednének, hogy ők miért nem vették észre? Miért nem tettek valamit? Olvastad egy édesanya beszámolóját arról, amikor a kisfia meghalt...

De ha már magadért nem is, legalább másokért érdemes nem?

És marhaság, hogy nem érdekelne senkit... Ez nem egy olyan dolog, hogy megteszed nem figyel senki, ezért másnap újra megteszed. Ez nem próba szerencse. Egyetlen esélyed van, egyetlen életed, szerintem kérj segítséget, és légy őszinte a körülötted levő emberekhez. Ha másnak nem szüleidnek vagy barátnődnek beszélj magadról... Nem szabad ennyire titkolni az érzéseidet, mert ez tényleg sírba tudja vinni az embert, iszonyú nagy teher.

Az emberbe genetikailag kódolva van, hogy szociális- társas lény, meg kell osztani gondolatait, érzéseit. Különben valami ilyesmi lesz a vége. Már nem csak nekik, a végén már saját magadnak is hazudni fogsz.

Remélem helyesen döntesz, és én a helyedben nem foglalkoznék másokkal. Ha nem vesznek észre, hát nem vesznek észre. Szeresd magad annyira, hogy nem dobod el a lényed. Dönts okosan, és ha úgy érzed valóban meg kell tenned, legalább gondold át még 100x, hogy valóban megéri -e, és mindenképp beszélj egy hozzátartozódva.

Minden jót!

18L