Mi lenne a legjobb megoldás? Intézet, vagy öngyilkosság?

Külföldön nyaraltunk,és elkaptam kint valamit,mert lázas voltam, köhögök,minden bajom van, senki nem hitt nekem hogy beteg vagyok,és kértem a szüleimet hogy hozzanak be nekem vizet és gyógyszert,senki nem hozott,pedig felkelni nem tudtam,nagyon gyenge voltam, hányingerem volt ha felkeltem, magyarán senki nem törődött velem, a szüleim kibeszélnek, ha kell valamire pénz,akkor vagy nem adnak,vagy csak nagyon nehezen,hosszas könyörgés után,a hugom 13 éves,discoba jár,ha neki kell pénz nem kérdezik hogy mire,hanem adnak neki,nekem meg 10 forintot nem adnak, vagy csak akkor ha egész nap takarítok és pattogok,de akkor is nagyon nehezen, hülyeségeket vágnak a fejemhez, a tesómnak mindent elnéznek, őt hűű de szeretik mert nyalizik nekik. Magyarán az a bajom,hogy senki nem törődik velem,és már próbáltam a szüleimmel beszélni, és a tesóm meg húzza anyám agyát,anyám is minden k*rvának elhord, már az öngyilkosságon gondolkozok,mert nem bírom hogy minden nap csak azt hallgatom,hogy mekkora k*rva vagyok,egy utolsó r*banc,minek születtem meg,stb... Addig jó vagyok amíg meg kell valamit csinálni, cd-t kell írni,vagy valami,addig jajj kislányom így szeretlek meg stb.. De tudom hogy nem szeretnek,mert nem érzem,ha szeretnének akkor engednének ide-oda,és nem egy utolsó r*banc lennék. :| Már azt is mondták hogy intézetbe adnak. De a barátaiknak is midennek elhordanak,nincs értelme élni,csak szenvedek,minden vagyok, csak boldog nem.

Bocsi hogy hosszú,de már nem bírom. :'(

17L