Meghalt nagyapám, mit csináljak?

Őszinte részvétem!

Egy dolgot tehetsz most: sírj nyugodtan. Emlékezz. Aztán sírj újra. És emlékezz. És lassan -napok, hetek, bármennyi idő, ezt előre nem lehet tudni- meg fogsz nyugodni. Mindig fájni fog a hiánya, de eljön az idő, amikor már fogod tudni mosolyogva emlegetni. És köszönd meg (a sorsnak, vagy Istennek, hitedtől függően) hogy ilyen nagyapával áldott meg, aki így tud hiányozni.

istenem... pontozzatok le.. azaz.. de most konkrétan egy vadidegen embernek nyilvánítotok részvételt... holott azt a fájdalmat amit ő érez nem hinném hogy ti is tudjátok érezni. Na eddig 74, most 66%ban adok hasznos válaszokat, kíváncsi leszek hogy e kommentem után milyen lesz az arányom

16\f - 2. válaszoló voltam

Utolsónak:

Tudod, mitől vagyok én ember most?

Attól hogy együtt tudok érezni egy vadidegennel is, és attól, hogy nem pontozlak most le...bár ez mellékes.

Tessék, le lehet pontozni engem is.

Szia!

Fogadd őszinte részvétem, így utólag is!

Sajnos semmit nem tudsz tenni, a fájdalomra csak az idő a gyógyszer. Nem szabad, hogy Benned rekedjen a bánat! Ezt jól megtanultam, mert én mindig elfojtottam, de aztán feltört... és annál rosszabb volt! Nekem másfél évvel ezelőtt a Barátnőm halt meg (balesetben), 3 hónapja pedig Anyu (betegségben). Az a másfél év olyan, mintha csak tegnap történt volna... szóval az idő is csak lassan segít sajnos. ...de fog segíteni!

Kitartást Neked!

Bocs az offért, de nem tudom megállni szó nélkül:

2. válaszadónak: csodálkozol, hogy le lettél pontozva, ilyen hozzáállással??? Én is lepontoználak:/ Igen kevés lehet az érzelmi intelligenciád, ráadásul tapintatlan is vagy, de baromira! Nem belerúgni kell a másikba, főleg ilyenkor, hanem segíteni! Büszke lehetsz magadra, pfff... Lehet, hogy te nem sírtál Édesapád után, de a Kérdező attól még sírhat a Nagypapája után! Azt sem tudod, milyen kapcsolatban voltak, akkor mit beszélsz? Lehet, hogy Ti nem voltatok jóban az Édesapáddal és nem sírtál, de attól még a Kérdező sírhat! Mikor értik már meg az emberek (és akinek nem inge, ne vegye magára), hogy a sírás nem csak a nők privilégiuma?