Meghalt nagyapám, mit csináljak?

Részvétem... én is nagyon ki voltam bukva, amikor meghalt a nagymamám, bár neki a betegsége már hosszan húzódott... :((( én is csak hazajöttem, és órákon át sírtam... sokáig nem lett jobb, és tényleg, pár hétig nem volt nap, hogy ne jutott volna az eszembe. De utána észrevettem, hogy csak a szép emlékek jutnak az eszembe, nem úgy emlékszem rá, amikor már beteg volt, hanem a jó dolgok... és lassan segített túllépni. Meg tudtam békélni a gondolattal, és nem félek az emlékektől. Tényleg csak idő kell...

25/L

Lassan majd elmúlik a sokk, de a fájdalom örök lyukat éget majd a szívedbe, de légy rá büszke.

Próbálj meg nyugalmat találni abban, hogy mostmár egy jobb helyen van és biztos szurkol Neked onnan :)

Fogadd őszinte részvétem!

Az én nagypapám tavaly halt meg, igaz,hogy kórházban, de én voltam vele a halála előtti este,és én láttam utoljára....rettenetesen rosszul viseltem, még most is 1,5 év után is folyik a könnyem ha csak rá gondolok szóval tudom miről beszélsz....próbáld meg lekötni magad valamivel, én például nagyon sokat voltam a barátaimmal,és szerencsémre mindenben támogattak...

Nagyon sajnálom :(

Ez nagyon szörnyű dolog, ha közeli, jó kapcsolatban voltál vele. Teljesen soha nem fog elmúlni a fájdalom, az én Papikám 20 éves koromban halt meg, most vagyok 30, és még mindig hiányzik, mindig fog. Ugyanakkor te is, meg én is szerencsések vagyunk, hogy (majdnem) felnőtt korig ismerhettük a nagypapáinkat - valaki, akit ismertem, most halt meg és 4 éves kis unokákat hagyott maga után,az első gondolatom az volt, hogy szörnyű dolog a szerető nagyszülőkről lemaradni :( Neked ez egész gyerekkorodban megadatott, próbálj ebből erőt meríteni. Meg abból, hogy - gondolom - Mamád még neked is megvan, és reméljük, sokáig veletek is marad.

Idézd fel szüleiddel a közös emlékeket. Vigasztald a nagymamádat, emlékezzetek, ha úgy adódik, sírjatok együtt. (És nem szégyen _senkinek_ sem sírni, az szégyellje magát, akiben nincsenek érzések!)

Ez a fejbevágott érzés ki fog tartani egy darabig. Pár napig, hétig. (Én az elejét csak Xanaxszal bírtam anno...) Tanulj, dolgozz, járj társaságba, kösd le magad, de adj bizonyos időt az emlékezésnek is. Majd lassan jobb lesz.

5 éves voltam amikor meghalt a mamám és nem egészen fél évre rá dédi. nem mentem oviba, mert őket segítettem ágytálazni. az 1 éves megemlékezési misére sem mertem elmenni, mert úgy zokogtam.. most is kicsordult a könnyem, pedig ennek már 9 éve.. nagyon rosszul voltam utána, depressziós lettem, az idegességtől gyomorfekélyt kaptam. vérvételek sorain vettem részt. a dédinél, amikor voltunk oxigénbigyóra kötötték, de úgy hogy elfelejtették bekapcsolni és pár napra rá meghalt. mama több daganatot túlélt, levágták a mellét stb. a spec. orvos szerint ha vért kapott volna, pár napra rá a lábán kisétálhatott volna.. nem kapott mert az orvos szerint belső vérzése volt. semmi ilyen nem volt. a mai napig bánjk, hoogy nem boncoltattuk fel, de azt akartuk, hogy hagyják már békén. még most is hallom anyu kiáltását a koporsónál.. "anyu neee" :((( nah mostmár énis sírok.. :( Részvétem. tudom, hogy ez nem az a kérdés volt h hogy halt meg a szeretted.. de gondoltam elmesélem, hogy gondolj bele ,hogy mennyi ember átélte már valamelyik családjának a halálát. vegyél nagy levegőt fújd kiés nyelj egy nagyot. minden rendben lesz.

14/l

Részvétem.

Hidd el, csak az idő segíthet. Kitartás! És nem gáz, ha egy fiú sír.

Részvétem.

Hidd el idővel majd enyhűl ez az érzés. Addig is kitartást.