Ma reggel meghalt a nagyapám. Most szólt be apám, ezzel keltett. Nem érzek semmit. Nem is tudok gyászolni, egy darab könnycseppet nem ejtettem. Ez normális?
mark86
ne legyen! nem kell erőszakkal gyászolni. tiszteletben tartod azoknak az érzéseit akiket megrendített,ha téged nem akkor mi van?? durva hogy rengetegen vannak akik egy embert le se sz.rnak amig él,a temetésén meg toporzékolós színházi előadást rendeznek!
Illendőségből mondd el, hogy részvéted, nagyon sajnálod, hogy így történt, és felajánlod, hogy most magára hagyod, hátha úgy jobb, meg hozzáteszed, hogy te is jobb szeretnél most kicsit egyedül lenni.
És szépen elmész otthonról.
Normális, amit érzel, pontosabban nem érzel. Olvass utána a gyász felépítésének, több lépcsőfoka van, ez az egyik. Apukáddal meg ne drámázz. Segíts neki, mégiscsak az apja volt, biztosan nagyon fáj neki, hogy elveszítette. Nem kell semmit mondanod, ez a részvétem dolog csak idegenektől kell, családtagtól nem feltétlen.
Amivel sokat segítesz:
ha otthon maradsz: ne érezze, hogy az apja után most még a gyereke is egyedül hagyja
ha nem mondasz neki sablonos hülyeségeket, sőt nem is kell vele beszélned
ha meghallgatod, amikor ő akar beszélni az apjáról
ha csinálsz neki valami enni-, innivalót (de csak könnyűt, az ember ilyenkor nem éhes, egy limonádé meg egy tükörtojás, szalámis kenyér vagy ilyesmi tökéletes)
Ezek úgy tűnik, hogy nem nagy dolgok, de rengeteget számítanak. Persze apukád valószínűleg nem fogja mondani, de azért tudd, hogy jólesnek neki. Most egy kicsit legyél te a felnőtt, legyél mellette a gyászban.
9:26
pont ez az, hogy nálunk ilyeneket nem szokás mondani, a mi családunk épp hogy egyben van, épp hogy nem veszünk össze és esünk egymásnak. nálunk nem szokás az érzéseinkről beszélni. elb*szott családom van, nagyon. sose mondom nekik, hogy sajnálom, vagy ez most rosszul esett, vagy hogy szeretlek. én ilyenre nem vagyok képes, és ha ilyet mondanék apámnak, akkor szerintem azzal nem is tudna mit kezdeni, inkább megzavarodna. sosem beszélek vele.
egyébként valószínűleg találkozom a barátnőmmel, bár őt meg ma engedik ki úgyszintén valamilyen kezelésről, szóval... fasza.
Nekem 5 éve halt meg a nagyapám. 10 éve volt beteg, az utolsó évben már csak vegetált. Mindig nagyon szerettem, a legjobb ember volt, akit valaha ismertem, amikor meghalt mégsem éreztem semmit. A temetésén sem ejtettem egyetlen könnycseppet sem, nem éreztem mégcsak szomorúságot sem. Aztán pár hónappal a halála után valamiért be kellett mennem abba a kórházba, ahol meghalt. Abban a pillanatban tudatosult bennem hogy elment. Nem vagyok már fiatal, de akkor úgy bőgtem, mint egy kisgyerek. Akkor szakadt fel bennem minden, amit tudat alatt visszatartottam.
Tehát lehet, hogy nálad is később törnek felszínre az érzelmek. De az is lehet, hogy nem állt hozzád olyan közel, hogy megrázzon a halála. Ettől még nem kell lelkiismeret furdalásodnak lennie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!