Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Családfa » Ma reggel meghalt a nagyapám....

Ma reggel meghalt a nagyapám. Most szólt be apám, ezzel keltett. Nem érzek semmit. Nem is tudok gyászolni, egy darab könnycseppet nem ejtettem. Ez normális?

Figyelt kérdés
Nem állt hozzám valami közel, kb 10 éves koromig nem is tudtam, hogy ki az az ember, akihez évente párszor ellátogatunk, és nagyjából alig várom, hogy hazaérjünk. Az utóbbi egy évben nagyon beteg volt, szép lassan leépült. Apámat sajnálom, bár ő sem állt olyan közel hozzá, mivel borzalmas természete van mindkettőjüknek és alig bírják ki egymás mellett. Apámat se szeretem, ennek meg is van az oka, nem is sorolnám fel, nem ez a lényeg. Valószínűleg az elkövetkezendő pár hónapban annyi lesz, hogy még jobban kerülöm a közelségét, mint eddig. Nem tudom, mit tegyek. Nem tudok odamenni hozzá, és elmondani, hogy nagyon sajnálom és részvétem, meg majd sír a vállamon és hasonló drámák. Most is az volt az első gondolatom, amikor elmondta, hogy leülök a géphez. Tényleg semmit nem érzek. Emiatt van meg eléggé lelkiismeret furdalásom van, szóval talán ez az egyetlen, amit érzek.
2011. jún. 4. 09:17
1 2
 1/15 A kérdező kommentje:
Most derült ki, hogy egész nap apámmal leszek, anyám csak este jön haza, tesóm a barátjával lesz, nem tudom mi legyen, de el akarok menni otthonról. Most ment el a kórházba, fogalmam sincs mikor jön haza...
2011. jún. 4. 09:22
 2/15 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen elfogadható az amit most érzel,hogy semmit.
2011. jún. 4. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
100%

mark86


ne legyen! nem kell erőszakkal gyászolni. tiszteletben tartod azoknak az érzéseit akiket megrendített,ha téged nem akkor mi van?? durva hogy rengetegen vannak akik egy embert le se sz.rnak amig él,a temetésén meg toporzékolós színházi előadást rendeznek!

2011. jún. 4. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
95%

Illendőségből mondd el, hogy részvéted, nagyon sajnálod, hogy így történt, és felajánlod, hogy most magára hagyod, hátha úgy jobb, meg hozzáteszed, hogy te is jobb szeretnél most kicsit egyedül lenni.

És szépen elmész otthonról.

2011. jún. 4. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
100%
utolsónál van a pont! ezt kell tenned
2011. jún. 4. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen normális. Nem állt közel hozzád, így nem is kerültél vele szoros kapcsolatba. Bármilyen furcsa, ez velem is így szokott lenni. Már meghalt mindkét dédnagymamám, a nagyapám is, több rokon, de egyikért sem sírtam, pedig nagyon szerettem őket. Talán azért, mert már régóta betegek voltak és már tudtuk h nemsokára meghalnak. Ezért ez nem egy hirtelen traumaként ért, nem volt meglepetés. Így teljesen normális, ha nem sírsz, és nem legyen emiatt bűntudatod.
2011. jún. 4. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:
100%

Normális, amit érzel, pontosabban nem érzel. Olvass utána a gyász felépítésének, több lépcsőfoka van, ez az egyik. Apukáddal meg ne drámázz. Segíts neki, mégiscsak az apja volt, biztosan nagyon fáj neki, hogy elveszítette. Nem kell semmit mondanod, ez a részvétem dolog csak idegenektől kell, családtagtól nem feltétlen.

Amivel sokat segítesz:

ha otthon maradsz: ne érezze, hogy az apja után most még a gyereke is egyedül hagyja

ha nem mondasz neki sablonos hülyeségeket, sőt nem is kell vele beszélned

ha meghallgatod, amikor ő akar beszélni az apjáról

ha csinálsz neki valami enni-, innivalót (de csak könnyűt, az ember ilyenkor nem éhes, egy limonádé meg egy tükörtojás, szalámis kenyér vagy ilyesmi tökéletes)

Ezek úgy tűnik, hogy nem nagy dolgok, de rengeteget számítanak. Persze apukád valószínűleg nem fogja mondani, de azért tudd, hogy jólesnek neki. Most egy kicsit legyél te a felnőtt, legyél mellette a gyászban.

2011. jún. 4. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 A kérdező kommentje:

9:26

pont ez az, hogy nálunk ilyeneket nem szokás mondani, a mi családunk épp hogy egyben van, épp hogy nem veszünk össze és esünk egymásnak. nálunk nem szokás az érzéseinkről beszélni. elb*szott családom van, nagyon. sose mondom nekik, hogy sajnálom, vagy ez most rosszul esett, vagy hogy szeretlek. én ilyenre nem vagyok képes, és ha ilyet mondanék apámnak, akkor szerintem azzal nem is tudna mit kezdeni, inkább megzavarodna. sosem beszélek vele.

egyébként valószínűleg találkozom a barátnőmmel, bár őt meg ma engedik ki úgyszintén valamilyen kezelésről, szóval... fasza.

2011. jún. 4. 09:31
 9/15 A kérdező kommentje:
de nem akarok itthon maradni, azonnal el akarok innen menni, mire hazaér, ez az egyetlen, amire gondolok most. nem akarok a közelében sem lenni, reggel is alig vártam, hogy elmenjen.
2011. jún. 4. 09:34
 10/15 anonim ***** válasza:
100%

Nekem 5 éve halt meg a nagyapám. 10 éve volt beteg, az utolsó évben már csak vegetált. Mindig nagyon szerettem, a legjobb ember volt, akit valaha ismertem, amikor meghalt mégsem éreztem semmit. A temetésén sem ejtettem egyetlen könnycseppet sem, nem éreztem mégcsak szomorúságot sem. Aztán pár hónappal a halála után valamiért be kellett mennem abba a kórházba, ahol meghalt. Abban a pillanatban tudatosult bennem hogy elment. Nem vagyok már fiatal, de akkor úgy bőgtem, mint egy kisgyerek. Akkor szakadt fel bennem minden, amit tudat alatt visszatartottam.


Tehát lehet, hogy nálad is később törnek felszínre az érzelmek. De az is lehet, hogy nem állt hozzád olyan közel, hogy megrázzon a halála. Ettől még nem kell lelkiismeret furdalásodnak lennie.

2011. jún. 4. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!