Mikor lesz könnyebb nekünk?

Nincs értelme magadat hibáztatnod! Most úgyis az a fontos, hogy a másik három gyermekedre vigyázz és neveld őket.

Nem kell visszafognod őket, éljék az életüket normális kereteken belül. Hidd el, nekik is hiányzik a testvérük!

Ismerek olyan anyukát, aki állandóan a gyerekével foglalkozott, amikor volt szabadideje. Nagyon sok mindent megtett érte. 26 éves volt a lánya, mikor öngyilkos lett. Búcsúlevelében azt írta, hogy depressziós volt már hosszú évek óta. Ami a megdöbbentő, hogy nem látszott rajta semmi, mindig kiegyensúlyozottnak tűnt!

"Abban van energia, amit teszel. Ha ez felnyitotta a szemed a világra és kész vagy jót cselekedni, máris nem volt teljesen hiábavaló a fiad halála. Ameddig engedsz a kényelmes siránkozás luxusának, addig értelmetlen. Sírni viszont szabad."

Bár ez azért elég keményen hangzik, végülis van benne igazság... A "Jó Isten" most téged próba elé állított, s muszáj az életeteket jobb irányba vinned. Nem szabad elhagynod magad a gyermekeid nem láthatják rajtad a gyengeséget! Minden erőddel azon kell lenned, hogy jó anyukája legyél a 3 gyermeknek, s sűrűn beszélj velük erről, kérd ki a véleményük rólad, s adj nekik esélyt panaszkodni, legyél velük bizalommal, hogy ők is bizalommal legyenek feléd. Ez a legfontosabb dolog.

Ez már csak a magánvéleményem:

Nem tudni mi volt az elhunyt fiadnak a valós problémája, lehet nem is volt igazából egetrengető problémája, csak rossz társaságba keveredett s így rákapott az italra,drogokra, vagy csak egy véletlen felelőtlenség volt az egész,egy pillanat műve. Ezektől függetlenül még lehetett ő boldog, bízok benne, hogy boldog élete volt!

Kívánom,hogy megnyugodjon a lelked.

Nagyon sajnálom, biztos óriási veszteséget jelenthet ez a számotokra. Nekem ugyan nincs gyerekem, de fogadd őszinte részvétem!

Nem a te hibád, nem lehetsz mindig a gyerekeid mellett, hogy a megfelelő ösvényre terelgesd őket. Ő már mondhatni felnőtt volt, ergo felelős a saját tetteiért. Az ő élete, az ő döntése. Nem rajtad múlott. Bár sok esetben valóban a szülő gondtalanságának tudható be az ilyesmi, de kivételek is akadnak szép számmal. Ne emészd magad!

Képzelem, milyen nehéz (sőt, lehetetlen) lehet feldolgozni ezt, de most mindenképp a másik három gyereked mellett a helyed. Nekik sem lehet könnyű.