Meghalt a testvérem, lesz ez valaha is könnyebb? Rengetegszer eszembe jut, és még most is szinte minden este sírok. Aki átélt ilyesmit, hogy "tette túl magát" a történteken?

Nagyon sajnálom.

Beszélj róla nagyon sokat vidám dolgokról,mit csináltatok együtt,ne zárkozz magadba. Tultenni ezen nem lehet magad de mint már azt elöttem is leírták ídővel enyhülni fog a fájdalom!

Őszinte részvétem.

Nekem mikor meghalt az édesanyám 17 voltam .Nem tudtam sírni és azóta sem.

Öt év múlva is ébredtem avval a gondolattal reggelente, h nagyon ideje volna mostmár , h hazajöjjön a kórházból.

Nem tudom, h tettem túl magam rajta de elfoglaltam magam. Egyre jobban elterelődött a figyelmem a tanulással az olvasással,a focival, munkával és még nagyon sok mindennapi dologgal és az élet adta kihívásokkal.

Nem mondom , h érzelem mentes lettem de valahogy logikusan ,lehetőleg értelmesen hideg fejjel próbálom tenni a dolgom az érzelmek másodlagosak lettek azóta számomra. Inkább hangulatnak mondanám a néhanapján rámtörő érzületeimet ,családos felnőtt emberként is.

Az idő , magyarázatot nem ad de elénk tol újabbnál újabbnál kihívásokat amik másodlagos aktualitássá teszik a legnagyobb fájdalmakat is.

Vigasztalódást kívánok.

Őszinte részvétem!

Nekem másfél éve hunyt el az unokatestvérem, akiről nagyon sokáig nem is tudtam, hogy létezik. Nagyon-nagyon szerettem, bár sosem találkoztunk élőben. Amikor megtudtam a hírt, felrohantam a szobámba és sírtam egész délután, megállás nélkül. Napokig rosszul éreztem magam, aztán idővel enyhült a fájdalom.

Nagyon sokáig magamat tartottam felelősnek.

Már két hete nem beszéltünk, mert kórházban volt, de biztos voltam benne, hogy hazajön és már nem lesz semmi baja. Mivel hiányzott nagyon, küldtem neki egy SMS-t, hogy "Jó éjt! Szeretlek nagyon. :)" Másnap jött a hír...

Így másfél év után már kevésbé, de még manapság is sírok miatta. Lefekvés előtt szoktam rá gondolni és akkor általában megesik egy-egy könnycsepp.

Régen mindig hallottam az "idővel jobb lesz" kifejezést, de akkor egyáltalán nem értettem. Mostmár tudom mi az.

De nem csak az ő halála rázta meg a családot. Utána 3-4 havonta egy haláleset. Mamám húga, aztán bátyja. Később keresztapám apja aztán a húga. Rendesen félek attól, hogy ki lesz a következő, mert már eltelt 3 hónap az utolsó eset óta. :S

L/14