Kicsit szeretnék a mások problemaiba belemerülni. Mesélsz nekem?

Ez kedves :)

Mesélek én is, hátha valakinek lesz ötlete....

23 éves vagyok, egyedülálló, de ez nem volt mindig így. És azt kell mondjam, sajnos nem volt mindig így. Decemberben szakítottam a pasimmal (aki most már ex), 3 év járás, ebből két év együttélés után. Most júniusban találkoztunk először, és hát, tudom, nem kellett volna, de újra összemelegedtünk. Persze, mindketten éreztük, hogy ez nem jó, így abbahagytuk. Egy pár napig nyugi volt. Aztán jöttek a szitkozódó levelek fb-on. Letiltottam. Új profilt csinált, írogatott - gondolom nem kell mondani - nem túl kedveseket. Beállítottam, hogy ismeretlen ne tudjon üzenete küldeni. Akkor a barátaimnak, családtagjaimnak kezdett írogatni. Ők is tiltották. Akkor jöttek a hívások. Rengeteg, különböző számokról. Konkrétan a tiltólistám már hosszabb, mint a névjegyzékem. Volt hogy egy éjszaka 36* hívott fel. Fenyegetőzés, zaklatás. Egyik éjjel még az erkélyre is bemászott. Rendőrt hívtam, de csak olaj volt a tűzre. Folyamatosan hívogat, néha eltűnik néhány napra, de aztán megint kezdi. Ma kb. 50* hívott. Van, hogy a kapu előtt ül. Féltékeny egy barátomra, őt is fenyegeti.

Kikészültem, nem bírom tovább. Félek kimenni az utcára, félek tömegközlekedni, félek egyedül lenni otthon. Nem bírok aludni, mert minden apró zajra felébredek. Mindent kulcsra zárok magam után, szellőztetni sem merek (földszinten lakunk), mert mi van, ha bemászik az ablakon? Nem merem feljelenteni, mert mi van, ha ez mind nem elég, nem csukják le, csak még zabosabb lesz!

Oldalakat tudnék még írni, de azt hiszem, ennyi elég.

Köszönöm, ha valaki is végigolvasta...

14.57 ez nagyon dúrva :(((((

Hihetetlen, hogy nincs mit tenni :( Az exed, most kimutatta a foga fehérjét. Képzeld én is pár hónapja szakítottam, és újra ő is bepróbálkozott,egyik éjjel szintén 50 nem fogadott hívás lett a vége:( Megijedtem tőle,nálam ez már elmebaj. Azóta nem beszélek vele,bár nem tiltottan fb-on,inkább nem járok fel és beállítottam, hogy senki ne írhasson az üzenőfalamra,és ne küldhessen idegen üzenetet,ne is tudjon bejelölni senki...

Nem is írok neki,nehogy elfajuljon mint nálad.

Nem tudnád felhívni az exed szüleit? Hátha ők tudnának rá hatni????????????? :(

Nálam is elég bonyolult a helyzet...

22 vagyok, otthon élek szüleimmel és öcsémmel (1 évvel fiatalabb). Kettőnk közül mindig én voltam az, aki görcsösen meg akart felelni mkinek, így a szüleimnek is, ezért sokkal többet vártak el tőlem mindig, természetesnek vették, hogy én hozom haza az ötösöket, egy dolgozat fizikahármasért akkora patália volt itthon, hogy az nem igaz stb. (nem vagy reálagyú ember, kínszenvedés volt nekem ilyen téren az utolsó 2-3 év gimiben), öcsém meg kb. bármit megtehetett... ennek az az eredménye, hogy megcsömörlöttem a tanulástól, csúszok egy évet egyetemen... tök nihilista lettem, halogató, lusta... állást kellene keresni, de azt is halogatom, pedig időszerű lenne... egyszerűen azért, mert annyira beleuntam abba, hogy az élete,ben nem volt pihenés uszkve 20 évig, nem volt életem sem...

Aztán még ott van az, hogy ahhoz, hogy elköltözzem, nincs elég jó anyagi helyzetem, és erről részben a szüleim tehetnek, mert egyrészt zsebpénzt mint olyat soha nem kaptunk, egyrészt bankba sem tudtuk tenni (csak amit rokonoktól kaptunk ünnepekre), másrészt meg ha lett volna, sokkal jobban be tudnám osztani, ami van. És akkor ehhez még hozzájön az, hogy ott volt a nagyanyám, aki folyton lehúzott minket pénzzel, és dróton rángatta apámat... akit még a begyöpösödött gyereknek kuss, szülő szent elmélet szt neveltek fel, így nem is feltételezte, vagy nem is merte, hogy az anyja a nagybátyámnak adta azt a pénzt, amit tőlünk elcsaklizott, meg hogy apával vetetett meg minden szart, amire nem is volt szüksége, csak volt a tévéshopban, meg volt a szomszédnak is (kukoricapattogtató gépet, mágneses karkötőt, franc tudja mit)... és ahelyett, hogy min. 1 milliót (ennyit vallott be apám, sztünk ennél jóóóóóval több pénzről van szó) elszórtunk volna a semmire (mert nem éhezett nagyanyám, jó volt a nyugdíja, nem a párizsit meg a kenyeret vette meg ebből a pénzből), akkor vagy a családnak lenne vmi jó kis pénzalapja, vagy jobb, vagy nekünk lenne öcsémmel jobb lehetőségünk az életkezdésre... ugyan van egy fél lakásom, de össz-vissz 600-650e-m van a bankban, ehhez jön vmi felháborítóan alacsony ösztöndíj (5.5-re kaptam 7500 Ft-ot...)... még ha be is költözöm úgy, hogy öcsémet majd később fizetem ki, úgy is alig pár hónapot tudnék kibekkelni, amíg nem találok vmi normális állást (még a BA-s papírom sincs meg, szval az esélyek még rosszabbak), mert kell fizetni a rezsit, a közösköltséget, az internetet (tv nélkül meglennék, de a net kell az egyetemi ügyintézéshez is), a mobilt, a bkv-bérletet, a szükséges ruhát és az ételt-italt is... és azért szeretnék mellette kulturálódni is (színház, mozi stb.), ami szintén nem két fillér, de még anélkül is alig pár hónapig futná úgy, hogy vészhelyzetre (csőtörés stb.) nem maradna... pedig már nagyon-nagyon el akarok költözni, ideje lenne már.

"Ezt a kérdést nem azért írtam ki, hogy az unatkozni vágyók oltogatni próbálkozzanak.

Tudtam, hogy rajtam kívül is vannak olyanok akik egyedül vannak vagy csak egyedül érzik magukat és nekünk szükségünk van arra, hogy elmondhassuk valakinek a gondjainkat. Nem véletlenül köszönték meg páran, hogy kiírtam a kérdést.

És higgyétek el, ha túl sok negatív dolog történik veletek egy könyv semmiben nem tud segíteni.. Elveszíted a hited és a reményed."Rengeteg negatív dolog történt velem:Mondjuk édesanyám agyvérzést kapott,mozdulni nem tudott,igen 20 évesen átestem a pelenkacserén és még sok más egyében...Ennek már egy éve,azóta hivatalosan is én vagyok a gondozója és szerencsére már majdnem teljesen rendben van!Én gondoskodtam mindenről(ez mellett letettem a jogsit és egy szuper kocsim is lett),kíváncsi lennék hány huszon éves oldaná meg azokat,amiket nekem kellett,és képzeld egyszer sem adtam fel mindig hittem,hiszek magamban és a pozitív gondolkodásban!Szóval ne gondold,hogy unalmamból írtam,amit...Ezt már rég megtanultam,hogy sok embernek egyszerűbb siránkozni,mint tenni valamit a céljaiért,szomorú,de ez van!

Nekem most nincs időm panaszkodni, mert nyakamon a kétévesem.

De aki úgy érzi egyedül van és senkihez nem tud szólni, írjon nyugodtan. Itthon vagyok gyesen, délben, míg alszik a fiam bőven van időm, ezen kívül napjában többször be tudok nézni.

Hallgatóságnak jó vagyok, ha másban nem is tudok segíteni. Beszélgethetünk.

Panaszból van elég, de számomra a legfájóbb pont a családom totális közönye 1 év leforgása alatt.

Most lenne rájuk iszonyat nagy szükségem, de mindenki tesz rá magasról, hogy mi van velem.

1 éve drága anyukám közölte velem, hogy bár meg se születtem volna, és sajnálja is, hogy megszült. Akkora pofon volt amekkorát még nem kaptam senkitől.

Szerencsére még mindig ott volt az apukám akihez fordulhattam.

Aztán 1 hónapja ő se jelentkezett. Nem válaszol az e-mailjeimre, nem veszi fel a telefont.

Balul sült el egy külföldi munkám. Azóta se pénzem, se egy hely ahol lakjak. Az exem szülei fogadtak be... Itt se maradhatok örökre. Nem tudom ebből milyen kiút van, ha a saját szüleimet se érdeklem. Tanácstalan vagyok és szomorú.