Kicsit szeretnék a mások problemaiba belemerülni. Mesélsz nekem?

Mesélnék, de..

annyi f.s történt már velem, hogy

1, el sem hinnéd

2, elmenekülnél ilyen kellemetlen beszélgetőtárs elől.

Panaszáradatot akarsz hallani? Ám legyen!

Amióta elköltöztem otthonról 130 km-re a szüleim majnemhogy csesznek rám. Nem jönnek hozzám nekem meg nincs pénzem lemenni hozzájuk, de majnem mindennap keresem Őket, de le se tojják. Anyu most se válaszol MSN-re és a telóra is ritkán reagál. Talán 3x ha eszükbe jutottam a 2 év alatt. A 2 szülinapomon és az 1 névnapomon. ÁMEN!

Párommal ebben az évben 4x voltam együtt. A szemembe mondta, hogy Ő nem akar szexelni, mert lusta hozzá. Próbáltam, hogy életem ez legyen a legkevesebb leszek én felül, Te csak pihegj, de asse jó.

Anyósjelöltem állandóan berág, ha véletlen nem veszem fel a telefont, de Ő 10 esetből, ha 2x felveszi azt mindenki vágjon hozzá jóképet.

Alvásproblémáim vannak, nincs munkám, pedig keresek, de pénz nélkül még tanulni se tudok. Szeretethiányom van, egyedül érzem magam és őszintén szólva lassan ez az egész nem érdekel.

Részben én is hibás vagyok, próbálok tenni ellene ismerkedni. Szakkörökre jártam. De ott nyugdíjasok vannak, a gyerekszakköre meg nem mehetek pedig ott több korombéli lenne. Megyek programokra, gyalog járok mindenhova, néha szólok az utcán az emberhez, de annyi, hogy visszabúg valamit és megy tovább. Pedig sokszor ezen az oldalon látott sok hülyeségtől irdatlan jókedvem lesz, mosolygok, még azt sem mondhatják, hogy húzd el innen a depis fejedet!

Ha csak 1 emberrel sikerülne legalább havernak lenni akkor azáltal megismerkedhetnék a többi emberrel, de valahogy nincs szerencsém. Nem tudom miért.

Pedig akkor nem lennék ennyit itthon, érne inger, ez-az, elmennénk erre-arra csoportosan munkát is könnyebben szerezhetnénk és alvásproblémáim is megszűnnének.

A párommal és Anyukámmal tehetetlen vagyok én már mindent megpróbáltam amit itt is a válaszadók felsoroltak és a saját ötleteimből is. Nekik semmi se jó. Passzolok.

Na ennyi. Szerintem így is hosszú lett.

De most valahogy minden eszembe jutott és feltört, amúgy ezek a dolgok nem szoktak ennyire leamortizálni, kikészíteni. De legalább kiírtam magamból és ez jó.

Köszi!

23/N

7 éve vagyunk együtt a férjemmel. szeret és én is őt. mégis folyamatosan szarik a fejemre. amit én szeretnék, amit én mondok nem számít. amit viszont ő, az maga a szentírás...de ha én megvétózom, én vagyok a szar, a szemét, a gonosz dög. mindig csak ő, ő, ő. de kérdem én...hol vagyok én?? sehol.

munkát nem találok, emiatt folyamatosan a rokonság cseszeget, elhord mindennek. mindenki segíthetne, mégsem teszi senki...csak ossza (a nem létező) észt... anyagilag a béka hátsója alatt vagyunk. se lakás, se kocsi, se semmi. így gyereket sem tervezhetünk egyenlőre. de nem is tudom, hogy nem lesz-e válás a házasságunkból...

Munkanélküliség nálam is. Már hónapok óta keresek és semmi, még bolti eladónak vagy pincérnek se vesznek fel. Közben mesteri, 5. éve tanulok és egyre kilátástalanabbnak tűnik az egész. Most talán talán alakul valami, ami a szakmámban is lenne, huh, az nagyon jó lenne, de már nem merek reménykedni semmiben. Közben együtt élünk a vőlegényemmel, egy fizetésből, számlák meg minden, az esküvő dátuma is le van már foglalva. Elég felkapott étterem, legalább 1-másfél évvel előtte le kell foglalni, mikor mi lefoglaltuk idén télen jövő augusztusra még minden rendben ment és gondoltuk másfél év alatt még gyüjtönk is. Így is lett volna, ha nem szűnik mega munkám. A dátumot nem tudjuk lemondani, mert akkor elveszítenénk az előleget, ami elég sok volt eddig is. Meg már be is jelentettük mindenkinek, hogy akkor lesz, nem is akarjuk lemondani és aztan még várni majd 2 évet. Na, remélem, hogy lassan rendeződik minden, a szüleim árulják a családi házat, mert túl nagy már kettőjüknek és akkor kapok abból pénzt, ami menne az esküvőre meg egy saját autóra, ha sikerülne az a munka is... nah akkor többet nem panaszkodnék.

Jól esett kiírnom magamból, köszönöm a kérdést.

örök magány,kilátástalanság ,szeretetlenség. Nem volt még egy boldog harmonikus párkapcsolatom, egy társbérlet egyik szobájában élek 5. éve ami már iszonyat kicsi. a barátságaim megszűntek,cserbenhagytak már jó párszor,a ffiak is általában kihasználnak .nem érzem magam ,se szépnek se okosnak . és akkor megint csak ,letelik egy nap még nincs is rossz kedvem ..valakivel csak beszélgetnék ..lapozom a telefonom névjegyzékét -és nincs senki SENKI akit felhívhatnék jóérzéssel,kivéve szüleim akiktől meg úgyis jön a panaszáradat.

szóval -ez van.

27 nő