Együtt maradnátok a párotokkal, ha kiderülne, hogy beteg?

Sziasztok! Nekem édesapám SM-es. kb 6 éve diagnosztizálták. Nem könnyű. Nyilván itt már más a helyzet, 25 év házasság, két gyerek. De anyám is akármikor leléphetne. De nem teszi...

A másik pedig, hogy az SM elég jól karbantartható egy ideig, sok dől el az agyban, a beteg hozzáállásán.

Azt hiszem én itt egy válaszadónak sem irigylem a párját, aki azt mondta, menekülne, mert normális életet szeretne...na Ti vagytok azok az emberek akik hazudjátok a következő mondatot: Jóban, rosszban, egészségben és betegségben...

Mi van ha elüt egy autó, leszakad a lábad? gyakoratilag nyomorék lennél, de azért ilyen helyzetben "jogosan" elvárnád a párodtól, hogy melléd álljon...ugye? és rengeteg más betegség van, ami nyomorba dönt, de én hiszek abban, hogy a szeretet segít...persze nem lesz könnyű az életed, de ha szereted az illetőt akkor megteszed...

Az én párom orvos, tudja mi a betegség...de nem lenne az a dolog ami miatt nem tartana ki mellettem...és nem lenne az a dolog ami miatt én nem tartanék ki mellette...

Az SM-ről pedig még nem tudják, hogy öröklődik-e, s ha igen hogyan. Állítólag nagy valószínűséggel női ágról öröklődik, nem férfi ágról...

21-L

Nem hagynám ott, hisz szeretem.

Apa sem hagyta el anyát, pedig ő évekig volt beteg - SLE-ben szenvedett, ami nem "hipp-hopp végez veled" kór. Szerette és a végsőkig kitartott mellette.

Szerintem, ha szereted a másikat (szerelemmel), akkor nem hagyod el. Amennyiben mégis elmész, sosem szeretted őt, a betegség csak ürügy volt, h lelépj.

"Egyszerűbb betegségnél pl. cukorbetegség persze én se hagynám el csak ha ilyen komolyabbról van szó..."

Most itt nem akarom azt mondani, bárcsak megtapasztalnád azt a fájdalmat ami ezzel jár (hogy betegség miatt kilépnek az életedből)...de gondolj bele, milyen a másik oldalon lenni...

A szerelem egy dolog, és az, a mélyebb érzés ami a helyébe kerül más dolog. Sajnálom, hogy Ti nem tudjátok félretenni a saját önzőségeteket, nyilván nem szerettek "eléggé"...

Ha beteg lennék én is felajánlanám a páromnak, hogy kiléphet az életemből, és szó nélkül hagynám, menjen, bármennyire fájna...de ő nem tenné...

A másik oldalról. Nyílván ha az illetőt nem szeretném sajnálatból nem maradnék vele...de ha szeretem, nem kérdés mit teszek

21-L