Belebetegszem ebbe az érzésbe. Túl leszek ezen valaha?
Először is köszi, hogy idekattintottatok.
A helyzet a következő:
30 éves nő vagyok, a férjem 31. Van egy öccse a neve most legyen Ákos, 25 éves. Ákos még a gimnáziumi évei alatt ismerte meg a jelenlegi barátnőjét. Legyen a neve Anita.
Részletek nélkül írom: a férjem megcsalt Anitával. Ennek már pár éve. Nem lebuktak, hanem ő vallotta be. Se előtte, se utána nem lépett félre, nagyon jó férj, és apa. A gyerek miatt bocsátottam meg, de azóta tényleg helyre jöttünk.
Ákos semmiről nem tud. A gondom az, hogy belehalok akárhányszor összejövünk náluk, vagy nálunk. (Szülinap, névnap, stb.) Mosolygok, de belül őrjöngök, hogy egy helységben van Anita a férjemmel. Hogy óhatatlanul is szólniuk kell egymáshoz, vagy találkozáskor puszi-puszi.
Holnap lesz Ákos és Anita eljegyzése. Gondolom Anita gyönyörű lesz, bár ő alapban is az. Labdába sem rúghatok mellette. Annyira fáj már most, hogy fizikailag belebetegszek. Már érzem, hogy hőemelkedésem van.
Annyira gyűlölöm. Neki nem bocsátottam meg. De az a szörnyű, hogy mások előtt mosolyognom kell rá, mert csak mi hárman tudjuk a megcsalást.
Mit tegyek, hogy túllépjek?
Köszi, ha tudtok érdemben segíteni.
Szép estét!
Kata
Bár nem voltam még hasonló helyzetben, úgy érzem, én nem bírnám így leélni az életemet - márpedig ha Anita marad, így kéne.
Eleve nem tudnék ugyanúgy tekinteni a férjemre. Nemcsak azért, mert megcsalt, hanem azért sem, mert a testvére barátnőjével csalt meg. Ráadásul az egész titokban maradt, azaz vagy továbbra is furdalja a lelkiismeret folyamatosan, ami iszonyú teher lehet, vagy nincs lelkiismerete, ami még rosszabb.
Beszélnék a férjemmel. Elmondanám, hogy nem vagyok képes ezt csinálni, belebetegszem a családi titokba, és elválnék. Nyilván neki sem jó ez így, és azt is éreznie kell, hogy nekem mennyire rossz. Nem állítanám választás elé, hogy "vagy kitálalsz, vagy elhagylak" - azzal valószínűleg én jönnék ki a dologból gonoszként. Ha viszont tényleg szeret annyira, hogy érdemes legyen megbocsátani neki egy ilyen félrelépést, akkor kitalálna valami megoldást a dologra, hogy visszakapjon.
Az egyetlen bökkenő a gyerek... nincs gyerekem. Nem tudom, mennyire képesek az anyák feláldozni a saját életüket a gyerekek boldogságáért. Ha viszont én boldogtalan vagyok, a férjem egy hatalmas terhet cipel, ami mindkettőnkben feszültséget teremt, előbb utóbb valószínűleg megromlik az otthoni légkör, veszekedések, elhidegülés is lehetséges... Talán ez még rosszabb a gyereknek, mint a másik szerencsétlen kimenetel, hogy elváltok végül.
Minden jót kívánok.
21/L
Köszönöm az együttérzést. Kedvesek vagytok.
Az elmúlt években rengeteget gondolkodtam azon, hogy kitálalok. Viszont tudtam, hogy nem fogom elhagyni a férjem. Egyrészt, mert szeretem, másrészt mert van egy kissrácunk. Ha kitálalok, akkor csak annyit érek el, hogy Ákos összeugrik a bátyjával, elhagyja a menyasszonyát, anyós-após kitagadja a férjem, a férjem megharagszik rám, és elhagy (és összejön Anitával. Na ez morbid vicc volt tőlem.)
Szóval vagy emésztem magam tovább, vagy csendben távozok a hátsó kijáraton, vaami mondvacsinált ürüggyel. (Hiszen a valódi okot csak mi hárman tudnánk.) De mint mondtam, nem akarok elválni. Szembe kell néznem a helyzettel, le kell nyelnem a békát. Csak hogy...?
Gáz a helyzet.Voltam hasonló szituba.Volt a barátom,neki volt egy kereszt anyja Moni,ennek volt a férje Zsolti aki belém szeretett halálosan és megkérte a kezem.Nekem nem kellett.A Monival sokáig nem beszéltem,csak évek múlva békültünk ki de tudtam hogy,nem szeret engem,és ő is tudta hog soha labdába sem rúghat mellettem.Én 18 éves gyönyörű nő vagyok,ő 40 éves és úgy néz ki és viselkedik mint eg férfi.Fodrászhoz soha,mindig melegítő stb.....Tudom gáz a helyzet de erről nem tehetek.
Véleményem szerint megérdemled.Hagyd el,ha nem bírod.Minek szenvedsz?Eg életen át elfog ez kísérni téged nem gondolod Kedves Kérdező??Lépj ki,fájni fog de hagyd az időt dolgozni.Leszel te még Boldog.
Kedves Utolsó!
Egy gyerekkel nem ugrálhat az ember. Nem az a kérdés, hogy elhagyjam-e, mert nem fogom, hanem, hogy a közös családi ünnepségeket hogyan vészeljem át.
Köszi, hogy írtál, és hogy megértesz.
Átérzem a problémádat,úgy is, mint megcsalt feleség.
Most téged olvasva jöttem rá,nekem mennyivel könnyebb a helyzetem...ha van egy kis szerencsém, a büdös életbe nem futok össze a nővel,nem is egy városban lakunk hál istennek...
A nőt, akivel megcsalt,személyesen még nem láttam, csak a közösségi oldalakon a fényképét.
Nem tudom, jó ez,vagy rossz.
Mindenesetre,nem egy bombázó nő,pedig én 16 évvel idősebb vagyok nála...
Nem tudom,én hogy viselném el a Te helyzetedet.A sógorod biztos nem tudja az affért?
Ha nem borítod ki a bilit,felőrölöd magad teljesen,ha kiborítod,lehet,hogy zűrzavar lesz,de megnyugszol,és lehet,hogy többet nem kell látnod a nőt...
Szerintem,egy enyhe nyugtatót vegyél be az esemény előtt, ha csak átvészelni akarod!
Hát ,nem irigyellek!
De legalább Ti is jól megvagytok azóta a férjeddel...
Majd írj, milyen volt az eljegyzés,mi történt..
Privit is írhatsz!
Kedves Utolsó!
Nem boríthatom ki a bilot, mert akkor elveszítem a férjem. Ráadásul 3 családot teszek tönkre: a miénket, Ákosét, anyósékét.
Nem tudom mi lesz ma, de már lázas vagyok, és nincs hangom. Érdekes egyébként, hogy minden ilyen közös ünnepség előtt teljesen lebetegszek. Ezer százalék lelki eredetű.
Holnap írok, hogy mi volt. Köszi neked is nagyon nagyon!
Nagyon bírom a Feldmár Andrást (pszichológus) és ő mondta egyszer, hogy amikor az ember egy számára borzasztóan rossz helyzetbe kerül, vagy bántják, akkor 3 dolgot tehet: vagy visszabánt, vagy elmenekül, vagy megbetegszik. Na most ez pontosan ráhúzható a te esetedre. "Visszabántani" nem tudsz, mert nem borulhat a bili, elmenekülni megint nem tudsz, mert nem léphetsz ki a helyzetből csak úgy. Így számodra marad a 3. lehetőség :((
Nagyon sajnálom ami történt, piszok rossz lehet, nem is tudom én hogy bírnám ezt ki :( Az a baj, hogy ilyenkor az ember nagyon nagyon utálja a harmadikat. Mert szörnyű fájdalom ért, a férjednek megbocsátottál, de a harmadiknak nem tudsz. Én sem tudok. Nem is tudok érdemben segíteni sajnos. De el kell hinned, hogy a férjed téged szeret!!! és hogy ez csak egy ostoba botlás volt. Szerintem már az is erre utal, hogy magától bevallotta. A külső nem minden. Ezt te is tudod. Hiába néz ki vki gyönyörűen, ha a belső nem passzol, akkor tök mindegy. És a férjed téged választott, te kellesz neki!!!!!!
Minden jót kívánok neked!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!