Lányom szeretné ideköltöztetni a barátját a családi házba. Mit tegyek?

Hát apukám úgy kib*szott volna egy ilyen csávóval együtt, hogy a lábam sem éri a földet, pont azért, mert szeret.

Remélem nem engeditek oda, mert utána tényleg sosem teszitek ki.

Huszas éveim elején volt egy hasonló mentalitású pasim. Együtt laktunk, én tanultam még. Lassan nekem is attól borult ki a bili, hogy lakbérbe nem szállt be, mert "ha csak 29 napot vagyok itt egy hónapból, akkor nem lakom itt", néha reggel láttam, hogy utolsó kaját megette.

Egy idő után betelt a pohár és elzavartam, pedig előtte hót szerelmes voltam (5-6 éve volt, de már én is csodálkozom magamon).

Szüleim jelezték, hogy nem lelkesednek érte, de inkább a háttérben drukkoltak, hogy szétmenjünk.

A férjem ennek az ellentéte, amolyan "lányos szülők álma". Most hallgathatom folyamatosan, hogy mennyire örülnek a szüleim neki és fiúkként szeretik. Mióta vele vagyok, állandóan haza akarnak mindkettőnket csábítani (250 km-re élünk), de már olyan is volt, hogy csak a férjemet csábítgatták :)

Szerintem is rengeteget megengedtetek már így is.

Hidd el,hogy amikor majd a lányodnak kell eltartani őt, akkor fog elmenekülni. Nem mindig vak a szerelem.

Attól függ, hogy önbizalomhiányos-e.Én is duci vagyok, mégsem állnék le ilyen emberrel. Még így is sokan a tudtomra adják, hogy vonzódnak hozzám. Viszont ha a lányodnál ez tényleg önértékelési problémákat okoz, akkor könnyen lehet, hogy azt hiszi másnak nem kellene.

Pedig ez olyan marhaság..nagyon sok pasasnak semmi baja az ilyen alkattal.

Hát én közölném a lányommal, hogy ha el akar tartani egy ilyen pasit, akkor tegye nyugodtan, de ne az én otthonomban, ahol valójában én tartom el.

Mellesleg a srác már jelenleg is hajléktalan, függetlenül attól, hogy nem az utcán él.

Lehet neki segíteni, de nem úgy, hogy kvázi örökbefogadtok egy 29 éves hapsit. Ha egyszer befészkeli magát, nehezen szabadultok meg tőle, és az is lehet, hogy akkor már a lányotokkal együtt megy el, ki tudja hová.

Különben már az is segítség lenne, ha ti egy kicsit terelgetnétek, ha már a lányotok nem teszi meg. Nem ciki rászólni, amikor nálatok van, ha azt kedves hangnemben teszitek. Írtad, hogy beleiszik a tejbe, aztán kint is hagyja. Nyugodtan rá lehet szólni, hogy "Pistikém, mi nem szoktunk a dobozból inni, de ha szeretnél tejet inni, szívesen töltök neked pohárba." Ugyan így, ha nálatok van, lehet érdeklődni, hogy munka terén hogy áll, merre nézett körül, hol és hogyan keresett állást. Talán a harmadik alkalommal már neki is kellemetlen lesz azt mondani, hogy "hááát, sehogy", és talán elkezd tényleg keresni, vagy legalább segítséget kér hozzá.

Szomorú, hogy olyan barátnője van, aki ilyesmit ültetett el benne. Én lehet elbeszélgetnék a lányommal, hogy erről van -e szó, mert igenis, ennél a férfinél találhat jobbat!

Ha zavarja a súlya és önbizalom hiányos, akkor tegyen érte és Ti is segítsetek neki, küldjétek el mondjuk egy edzőhöz vagy egy dietetikushoz.

Ne szúrja el az életét..ennél még az egyedüllét is jobb!