Hogyan csináljam végig, hogy ne őrüljek bele?

És ha kicsit kipótolnátok, ahogy elmondtad a mamának nincs sok hátra.

Ha a család nem ért vele egyet akkor gondozzák ők a nagyit.

Nekem erre ráment a fél kamaszkorom,anyámnak a 40-50es évei,apámnak az idegei,ideje,energiája,és még sorolhatnám.

Tönkrevágta az állandó öregekkel való foglalkozás,és összeköltözés az egész családunkat.9 évig tartott az állandó idegeskedés,őrlődés,miközben anyám már velem sem foglalkozott,állandó volt a veszekedés,anyám apámmal,apám anyámmal,aztán velem is,mamával is.Gyakorlatilag pokol volt az a 9 év.

A végén öregotthon lett a megoldás,amit pedig más rokon nem engedett(az befogadta a mamám miután velünk élt 9évig),aztán az ő életük is tönkrement öregkorukra az "ápolás" miatt,majd elhunyt,és így mindenki válláról leesett a teher.

Ezekután a szüleim megtanítottak arra,hogy nem szabad anyóssal,apóssal,nagyszülővel meg a szüleinkkel összeköltözni felnőttkorban.Akármilyen szemétül is hangzik én is így gondolom.Ha valami anyós,após még ereje teljében van,akkor sem szabad összebútorozni!

Az,hogy te ennyire alárendeled magad és a bűntudat miatt nem szakadsz el tőle,hát számíts arra,hogy a végén teljesen tönkre fogsz menni.

Jobbat nem tudok:

Drága, de vannak otthonok. Minél komplexebb, nehezebb ellátni a beteget/időst, annál többe kerül, de az ember mentális és fizikai egészsége minden pénzt megér, ne nyomorodj meg testileg-lelkileg valaki más nagyanyjáért. Neked van esélyed a boldogságra, ő már csak szenved, az a helyzet, amikor előrébb kell helyezned a saját igényeidet a másénál. Ha jó otthonra nincs pénz, akkor vegye magához más, vagy gondozza a férjed, mert ez így nem állapot, megérdemled a szabadságot, a nyugalmat. Ha más nem hajlandó befogadni, léteznek drasztikus megoldások, de nem adok ötleteket.