Csütörtökön meghalt a húgom,6,5 évesen, hogy lehet ezen túltenni magam?

Részvétem....

Itt csak az idő fog tudni segíteni. Próbáljatok meg majd helyette is boldogok lenni! Ha néz fentről titeket, akkor ez az amivel boldoggá tudjátok tenni!

Őszinte részvétem, nekem a legjobb barátnőm halt meg, ő 15 évesen agyhártya gyulladásban és az ő halála is nagyon megrázott, hisz fiatal volt. (bár közel sem hasonló, mint amit ti érezhettek) Eleinte biztosan nehéz lesz, hisz bizonyára mindannyian imádtátok őt, próbáljon meg a család összefogni, segítsétek egymást és gondoljatok arra, hogy ő egy jobb helyre került, ahol már ne fog szenvedni.

Az idő segít, bár teljesen nem gyógyítja be a sebet.

Nagyon sajnálom. :( Részvétem.

A gyász sok érzelmi gondot felkavar, összezavarja az embert, elgyengíti. Különönsen az első időszak nehéz.

Amiről írsz, az hamis bűntudat. Nem szabad vele azonosulnod, te nem ő vagy! Ő egy másik ember volt. Nem helyetted halt meg, hanem azért, mert neki kellett mennie, nem neked. Neked valamiért élned kell - erre koncentrálj, mert ha nem kellene, akkor ma már te sem élnél.

A kisgyerek halála mindig nehéz eset. Hogy lehet ezen túltenni magad? Nem túltenni kell magad rajta, hanem meggyászolni és elengedni. De a gyász nem kerülhető meg, mert ha nem gyászolod meg a testvéredet, az később mindig megbosszulja magát, vagy így, vagy úgy.

Én azt javasolnám, hogy keress fel egy pszichiátert. Az a gyászfeldoogzásban is tud segíteni és a rák témájában is. Nem csak a testvéred halált kell tudnod feldolgoznod, ahhoz, hogy élj, hanem a te valahai betegégedet is. Ha fiatakorú vagy - nem írtál életkort -, akkor is van lehetség.

Írj privátot, ha érdekel, megírom a pontos lehetőségeket.

te kaptál egy esélyt a boldog életre

ő sajnos nem :( nagyon nagyon nagyon sajnálom

hány éves vagy? egész életedben ott lesz veled (én legalábbis hiszek az ilyenekben) ezért próbálj meg mindig boldog maradni, mivel neked megadatott

nem a te hibád

legyél nagyon erős!!!

Őszinte részvétem. Nagyon fájhat, de te nem tehetsz róla.Itt a Földön nem tudhatjuk, hogy valaki miért gyógyul meg, másvalaki miért nem. Talán valami még szörnyűbb dologtól mentette meg a Jóisten..

Nekem az udvarlóm halt meg 4 éve. Mi keresztények vagyunk, és úgy tudtuk feldolgozni, hogy hiszünk Isten gondviselésében, a feltámadásban és az örök életben.Vagyis abban, hogy majd újra találkozunk vele Isten országában.

Hogy miért történt mindez, itt a Földön nem értjük, de majd odaát megtudjuk.

A hit útja előtted is nyitva áll. Imádkozz megnyugvásért, és meglátod. hogy megadja majd az Úr.

Nekem is meghalt az öcsém, ő 20 éves volt, én 23. Mi nem tudtunk rá felkészülni sem, mert öngyilkos lett hirtelen, bár voltak előjelek, mégis hirtelen minden amiben addig hittem ezer apró darabra tört. A gyülekezetek tele vannak olyan emberekkel, akiket egy nagy csapás vitt közel a hithez, Istenhez. Így hát azt gondolhatod, a csapások hívővé tesznek. Én azt éltem át, hogy az igazi nagy csapások inkább kimozdítanak egy állapotból: ha hitetlen voltál, hívő leszel, mert azt gondolod, azért történt mindez, mert nem Isten útját jártad. És azt gondolod, ha megtérsz, Isten megőriz a további szörnyűségektől. Ha hívőként ér a csapás, könnyen elvesztheted a hited. Nehéz megmagyarázni azt, hogy akihez minden nap imádkozol, akit a legjobb barátodnak, Atyádnak mondanak, akinek tudta nélkül még egy kismadár sem eshet le a fáról, hogy Ő hol volt akkor ott abban a pillanatban, amikor a legnagyobb szükséged lett volna rá neked vagy annak akit szeretsz...

Én egyszer csak rájöttem, hogy végtelenül haragszom Istenre, amiért nem mentette meg a testvéremet. 7 éven át imádkoztam érte minden nap. Hova lett az a sok ima? Hol a gondviselő Isten? A szerető Isten? A Mindenható Isten.

Gyűlöltem. Ráadásul az élet olyan, hogy ha jön a baj, csőstül jön. Ez is mintha szándékosan azért lenne így, hogy belepusztulj. Nekem a Nagymamám akkoriban halt meg rákban, 1,5 év pokoli szenvedés után. Már az önmagában is elég volt. Aztán az öcsém. Szerelmi csalódás. A kutyám. Egymás után nagyon rövid időn belül éltem át olyan veszteségeket, amikből egy is elég sok évre, évtizedre. Amikor a kutyám teste hideg szoborrá dermedt a karomban, hirtelen elmúlt belőlem a harag Isten felé. Előtte még azt kérdeztem tőle: nem volt még elég??? Miért kínzol engem? Hogy engedhetted ezt meg? Hol az áldás, amit ígértél a családomra??? Átkozottabbak vagyunk, mint a nem hívő családok!!! De aztán egyszercsak rájöttem, hogy nincs Isten. Hirtelen értettem meg, hogy az egész élet annyira logikátlan, hogy egyszerűen nem látom már mögötte azt a mindent irányító értelmet, amiben pedig olyan jó volt hinni. Hogy mindennek célja van. Hogy minden van valamilyen okból.

Azóta eltelt 10 év, de a hitem nem tért vissza. Se az életben, se Istenben.

Viszont az életemen van valami áldás, amit nem tudok letagadni. Nem lettem alkoholista, sem kábszeres. Kibírtam azt, aminek más a töredékét sem. Akkoriban megfogadtam a gyerekemnek, hogy sose kell erre a világra megszületnie. Megígértem neki. Egészen addig azt képzeltem, nekem majd sok gyerekem lesz. Lesz egy hívő társam, akivel majd Istennek szolgálunk. De nem lett hívő társam. ÉS már nem szolgálok Istennek. Nem tudok már hinni benne. Egy dolgot azért megőriztem a hívő múltamból: a 10-edet még mindig neki adom. Bár már nem a templomperselybe dobom, hanem kutyamenhelyeknek adományozom. Ha van Isten, biztos vagyok benne, hogy ezzel Neki adtam. Ha nincs, a lényeg akkor is, hogy senkinek sem kellő kutyákat segítek vele. Ők a lényeg.

Amikor az öcsém meghalt, befontam a hajam egy részét a tarkómnál, majd levágtam tövig. Úgy, hogy ha a hajam többi részét leengedtem, nem is nagyon látszott. A befont tincset a testvérem koporsójába tette anyukám.

Arra gondoltam akkor, ahogy nőni fog a hajam, úgy lesz a fájdalom is mindig kisebb. És így is történt. Ma már réges rég ugyanolyan hosszú, mint a többi.

Én évekig nem tudtam sírni utána. 8 kiskutya tanított meg újra sírni.

Egy ismerősömnek még receptre is írta az orvos: kiskutya.

Szerezz egy kiskutyát, ha szereted és aludj vele. Ne érdekeljen ki mit mond. Hogy én nem szoktam rá az altatóra, azt a kutyáimnak köszönhetem.

Van egy kutyusom, szőke mint a napsugár. Annak a kutyámnak az unokája, akinek a halálakor végleg elvesztettem a hitemet. Mindig vigyáz rám meg a papucsomra. És ha jókedve van, hasra veti magát és táncol és vigyorog és jobbra-balra ingatja azt a nagy szőke fejét.

Néha azt gondolom, őt odafentről küldték nekem a sok szenvedés után, hogy megvígasztaljanak.

Boldogabb vagyok mint egy átlagember, mert számomra nem természetes az, hogy van családom, kutyám. Én minden nap úgy kelek és fekszem, hogy tisztában vagyok vele, bármelyik nap elveszthetem őket. És ezét nagyon örülök nekik, annak hogy vannak nekem. Másként élem az életem, tudatosabban. Például nem nézek Tv-t és nem ülök fél napokat a gép előtt. Egyszerűen sajnálom azt az időt, amit előttük töltenék, pedig adhatnám akár a szeretteimnek is. Én tudom mennyire véges az időnk, és borzasztó az, ahogy az emberek elpazarolják arra a virtuális világra, ami csak arra jó, hogy egymástól vegye el az időt. Amikor a TV állandóan megy, az emberek elfelejtenek egymással beszélgetni. És a túlzott internetezés is arra a jó, hogy elvegye a figyelmet, a törődést a szeretteinktől. Én inkább labdázok egy jót a kutyusaimmal.

Érted miről beszélek? Sokkal tudatosabban élem az életem, mióta olyan sok gyászt megéltem. Úgy próbálok élni, ha majd jön a vége, ne kelljen azt mondanom: bárcsak többet beszélgettem volna vele. Bár többet játszottunk volna! Bár elvittem volna többször sétálni! Bár többször meglátogattam volna.

én is veszítettem már el tesót. én előtte mindig azt mondtam, hogy nem szeretem, nem vettem testvérszámba.. persze csak ezt mutattam ki, de a lelkem mélyén mindig is szerettem, csak ezt senkinek nem mondtam, senkivel nem tudattam, senkivel nem éreztettem... aztán meghalt.. borzasztó érzés volt.hónapokkal később is az gyötört, hogy ez az én hibám, mert nem szerettem.

VERD KI EZT A FEJEDBŐL! NEM A TE HIBÁD!! én akkor tudtam magam túltenni a dolgokon, amikor felfogtam, hogy nem tehetek én semmiről! mondjuk nekem borzasztó nagy lecke volt: szeress mindenkit, amíg csak lehet, és mutasd is ki!

tehát: verd ki a fejedből, hogy hibás lennél! nekem sikerült teljesen túltenni magam a dolgon.

részvétem a neked, szüleidnek főleg..