2hete halt meg az édesapám, és hogyan tudnám túltenni magam a halálán? Mert nagyon szenvedek. Rákos volt és 53 éves. A sok munka nem segít. Valami segítség meg kellene.

Gondolj arra hogy: Jó ez neki így...nem szenvedett nem volt kínhalál meg hogy majd egyszer találkozni fogtok.

Egyébként részvétem!

Sajnálom és átérzem :(

Én azt tudom mondani, hogy mindenképpen add ki magadból az érzéseidet, ne fojtsd vissza. Ez egy hosszú és fájdalmas időszak lesz, talán hónapok kellenek ahhoz, hogy egyszer eljöjjön az a perc, mikor azt mondod, hogy már erősnek érzed magad és legyőzted ezt a mélységes fájdalmat. Viszont évek múlva is lesznek olyan percek és órák, mikor előtörnek az emlékek, de akkor picivel már könnyebb lesz.

17/lány, aki 6 éve vesztette el anyukáját.

Fogadd részvétem !

Nehéz ! Nyugodtan sírj amennyi csak jólesik ! És ha netán valami vicces jut vele kapcsolatban eszedbe, akkor nyugodtan mosolyogj, vagy nevess fel. Nehogy rosszul merd érezni magad, ha ez előfordul. És előfog, és onnantól tudni fogod, hogy túlélted a gyászt !

Még nagyon korai, hogy jelentősen jobban érezd magad, ne félj ! Nem vagy egyedül, bár úgy érzed, de nem . Hidd el, ha már ez a betegség jutott neki, mostmár biztos jobban érzi magát, nem szenved. Te sem fogsz örökké ! De hiánykozni mindig fog !

A férjem anyukája is rákban halt meg 3 hónap alatt. Csak néztünk, hogy hopp velünk is megtörtént. Nehéz volt férjemnek nagyon szerintem ilyenkor senki nem hiszi, hogy ebből a szomorúságból kilábal, pedig így van, de idő kell hozzá. Viszont az idő magában nem mondanám hogy segít, hanem amit csinálsz azzal az eltelt idővel. Gondolj rá sokat, sírj amennyi jólesik, foglalkozz amivel foglalkoznod kell, csináld a dolgaidat. Sikerülni fog !

Igazán sajnálom az édesapád tragédiáját.

Ne akard túltenni magad halálán. Idő kell a gyászhoz, ezt meg kell élned sajnos. Nem tudod kikerülni egyik fázisát sem. A fájdalom egy idő után enyhül, de véglegesen nem múlik el.

Apukám 2010 karácsonyán halt meg. Agyvérzést kapott, két hét alatt elvitte őt... :(

Nem nagyon lehet feldolgozni. Azóta hullámvölgyek vannak, egyszer csak elvagyok, aztán másnap kikészülök.

Nagyon nehéz.

S ami a legjobban fáj, hogy kisunokája (a kicsi lányom) 4 hónapja született, apukám nagyon várta őt, és mindössze csak 2 hónapig lehetett vele! :(

Olyan rossz, hogy csak mesélhetek majd róla a lányomnak, és nem is fogja tudni ki volt a nagyapja.

Biztos, hogy idővel jobb lesz, de ezt még elhinni nem tudom.

Együttérzek veled!

Horváth József: Édesapám emlékére (részlet)

"Várom hogy szólj, de nem beszélsz,

ezt elhinni oly nagyon nehéz.

Főt hajtok, keresztet vetek,

Édesapám Isten veled..."

:( Én kiírtam magamból a fájdalmam,és sírtam,csak sírtam!Túltenni sosem fogom magam rajta,de idővel enyhült a mérhetetlen fájdalom.

Olvasd el a verseim ha van kedved:

[link]

[link]

Fogadd őszinte részvétem! :(

Szia!

Fogadd őszinte részvétemet!

Az én apukám 2006 decemberében halt meg, 47 éves korában. Engem ő nevelt fel egyedül, így nagyon-nagyon fájt a halála. Nem beszélve arról, hogy júliusban előbb meghalt apukám egyik bátyja, aztán szeptemberben a nagyim, majd decemberben apa. Idegösszeroppanást kaptam, és pánikrohamom lett. Én akkor már kétgyerekes anya voltam, mégis féltem, ha nem volt körülöttem a férjem. Ha csak tüzelőért szaladt ki a házból, vagy a postaládát nézte meg, halálfélelmem volt. Közben elláttam az akkor 4 éves és a 10 hónapos kisfiaimat és a háztartást is. Semmi sem segített. Pszichiáter és pszichológus tudott helyrehozni.

Annyira nem fogtam fel a halálát, hogy a temetéskor nem engedték megnézni, és amikor kimentünk a temetőbe azon gondolkodtam, hogy ki kellene ásni, hogy megnézzem, igaz-e, hogy meghalt. Nagyon rossz állapotban voltam. Egyedül azóta sem tudok kimenni a temetőbe. A férjem szokott kimenni. Én nem bírok.

Remélem, te nem kerülsz ilyen rossz állapotba!

Kívánom, hogy minél előbb kiheverd, és vigyázz magadra! Sose legyél egyedül!!!