Őszintén. Eltartanátok az anyátokat pályakezdőként?
Anyám (54 éves) és úgy néz ki munkanélküli lesz hamarosan. Én pályakezdő vagyok, a minimálbérnél alig magasabb fizetéssel, nemrég kezdtem el dolgozni, eddig nem sok tartalékom van.
Beszélgettünk arról, hogy hogyan is tovább, ha neki nem lesz állása. Azt mondta, jó lenne, ha én tudnám fizetni a rezsit, bevásárlásokat, kutyatápot stb., (vagyis mindent), amíg nem talál munkát.
Én mondtam, hogy nem megyek bele, mivel én vagyok az, akinek semmije nincs és szeretnék végre a jövőmre koncentrálni. Neki van egy értékes háza, autója, tartaléka, "értékesebb" tárgyak pl. herendi porcelán, arany, festmények stb.
A rezsi felét, meg az ételek rám eső részét természetesen továbbra is fizetem, de mondtam, hogy amennyiben nem száll be a költségekbe, kiveszek valahol egy szobát és elköltözöm. Erre nem mondott semmit.
Nem tanácsokért jöttem ide, eldöntöttem már, de érdekelne, mások hogy vélekednek erről.
válasza:ÁLLJ!
Azért ezt gondoljátok végig logikusan.
Szerintem:
A gyerek a szülő példáját követi. Ha anyuka nem mondott le soha a kényelméről és luxusáról a gyerek vagy mások miatt, esetleg a szülő is hasonlóan gondolkozott ezzel kapcsolatban, akkor az a gyerek ezt látja. Ebben nő föl. Ez természetes számára, ezért ő is így fog viselkedni.
Ha a gyerek azt látná, hogy a szülei mindenüket képesek gondolkozás nélkül odaadni másoknak, akkor meg az lesz természetes számára. (Nyilván akadhat kivétel.)
Ne ítélkezzünk! Mindenki azt kapja vissza amit befektetett. Kettőn áll a vásár.
Amúgy a kommentelők és a kérdező álláspontját is abszolút meg tudom érteni. A kérdést pedig nem lehet objektíven megválaszolni.
válasza:
válasza:Nem azon akadtam ki, hanem néhány válaszoló hangnemén és stílusán.
Pár sorban nem írhatom le az élettörténetemet, de leírtam, hogy anyámnak sok mindene van, tartaléka is, ehhez képest kaptam olyan válaszokat, hogy "hogy hagyhatom magára" stb.
Na mindegy.
Köszi a válaszokat!
A másik kérdést nem én tettem fel, nem tudom melyikre gondoltál.
válasza: válasza: válasza:Mint írtam, nem kell anyám pénze, nem pályázok az örökségére sem. Majd én megteremtem magamnak azt az életet, amire vágyom.
Sőt, még jobbat mondok. Nagymamám egyik ingatlanjának 1/3-a engem illetett volna, de átengedtem a részemet neki. Legyen csak boldog az összespórolt pénzével.
És amúgy pontosan tudom mennyibe kerül az élet. Nyilvántartást végzek a kiadásaimról, bevételekről, alaposan utánajártam annak mi mennyibe kerül, milyen egyéb kiadásokra lehet számítani stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!