Megmondjam neki, hogy én is gyereket várok?

Én meg nem mondanám el a helyedben, hanem szép csendben elmennék orvoshoz, és elvetetném. Nem ilyen "családra" várnék, és nem ilyen életet szánnék a gyerekemnek, pláne nem más életének tönkretétele által akarnék boldog lenni.

Esetleg, ha a családom támogat, szeretettel várja az új jövevényt, és jól átgondolva az egyedülálló anyák problémáit, mégis szeretném azt a gyermeket, megtartanám, de az apjával szakítanák, és nem kérném tőle az apaságot. Azt mondanám, mástól van. Ilyen apja inkább ne legyen, és talán nem zúzom szét a "családját" sem.

Lássuk csak:

"Iszonyú nagy bűnt követtem el.Teherbe estem!" - A bűn, amit elkövettél, nem az, hogy teherbe estél...hanem az, hogy lefeküdtél egy olyan pasival, akinek párja van (persze ebben a pasi is hibás...) Teherbe esni nem bűn!

"A szerelmem kapcsolatban,barátnő 5 hónapos terhes!!" - ez egy elég egyoldalú kapcsolat...

"Nem akarom szétdúlni a családot."- De szét akarod dúlni, sőt már szét is dúltad, amihez szintén kellett a másik fél is...de ez téged még nem ment fel a felelősség alól!

"Elvetetném, de 34 éves vagyok..." - Nem akarod elvetetni, nem a korod miatt, hanem mert pontosan így szeretted volna...egy 34 éves nő ritkán esik "véletlenül" teherbe, mert általában az embernek ekkora már van fogalma a szexuális életről és a védekezési formákról, esemény utáni tablettáról...ha nem akartál gyereket, akkor megtettél mindent, hogy ne legyen...elvileg...de te akartál...

"Megmondjam neki, hogy én is gyereket várok?"- Ketten csináltátok...szóval nem értem, hogy ez miért kérdés?