Feleségek! Hogyan "tartjátok karban" magatokat?

Semmi extra, nem miatta teszem, amit teszek, hanem magam miatt. Pl. ő szereti, ha van mit fogni, illetve nem izompárti, viszont magamnak vékonyan és izmosan tetszem, így nem hagytam abba a sportot. (Az már nála tárgyi tévedés, hogy némi súlyzózástól akkora izmokat tudnék növeszteni - mivel egyszerűen nincs meg nőként a kívánt hormonális háttér ehhez)

A hajamat mindig is festettem, mert az eredeti hajszínem eléggé jellegtelen. Kozmetikus csak a szemöldök rendben tartásához kell, mert ahhoz nincs kézügyességem, cikk-cakkosra szedem.

Műkörmöm is azért van régóta, mert a sajátom nagyon törik és nem egyszer szakadt már be/fel. Így megerősítve mutatósabb és ellenállóbb, fél méteres karmokat meg amúgy se akarnék.

Az ízléses öltözködés vagy smink meg nem ezen múlik.

Persze van olyan, hogy nincs kedvem kinyalni magam, akkor borzas vagyok és akár az ő pólójában mászkálok itthon, de ennyinek bele is kell férnie egy kapcsolatba. No meg itthonra nem sminkelem magam, max szempillaspirál, ha nagyon rám jön.

én lovagolni járok, ugyanúgy, mint az esküvőm előtt. kajára meg már csak emiatt is figyelnem kell, de én gyerekkoromban megtanultam az önfegyelmet, ez nem új. az arcomat hidratáló-mattító krémmel kenem minden reggel, a testem feszesítős testápolóval minden este (preventív jelleggel). otthon figyelek rá, hogy csinos legyek, vannak kényelmes, de csinos ruhám. hajamat rendszeresen (havonta) festetem, amúgy összekötve hordom (nyáron a meleg miatt, egyébként meg azért, mert a férjemnek így tetszik). hétköznapra sminket én minimálisat használok, csak a szemem húzom ki, szemhéjfesték, szempillaspirál, kis púder, pirosító, szájfény.

kozmetikushoz havonta járok, pedikűr-manikűr szintén havonta. nincs hosszú körmöm, de ápolt és egészséges, a körmömet nem lakkozom, csak alkalomra (ez régebben is így volt)

Igen, biztos irigységből pontoztak le, de miért gondolod, hogy ők voltak???

Nem sok IQ-ja lehet annak, aki lepontozott, de mindegy...

Én nem viszem túlzásba a külsőmmel való foglalkozást.

Valahogy mindig azt éreztem, hogy úgyse leszek tőle szebb.

Túl sovány vagyok, nincs mellem, most akkor minek tornázzak, attól nem lesz mellem. Amúgyis egész nap mozgok, házimunka, kutyázás, örülök ha végre ülhetek.

A párom tesója kozmetikus, tuti ingyen kikozmetikázna, de nem érdekel. A kiszedett szemöldök csúnya, a többit meg én is meg tudom magamnak csinálni. Mióta párom van, azóta sminkelem magam, pontosabban mióta olyan párom van, akibe szerelmes vagyok.

Sajnos naponta kell hajat mosnom, annyira zsírosodik, most próbálom ritkítani a hajmosást, hogy beálljon vmi normális egyensúly. Elvileg meg kéne állnom, hogy hetekig nem mosom, de borzalmasan néznék ki addig:(

Hízókúrázom, sikerült is felszednem néhány kilót, de még mindig kéne vagy 10. 45 az átlagsúlyom, mostanában már majdnem elértem a 48-at, de mindig lemegy. Mindegy, voltam 42 is, úgyhogy van remény. Talán 1 év múlva normál súlyban leszek.

A párom miatt már nem igazán adok magamra. Sose értékelt rajtam semmit. Átlagosnak tart. Néha elkenődöm, múltkor kidobtam minden sminkcuccomat, de aztán újra vettem őket.

Már nem neki sminkelek, hanem leginkább magamnak.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy majd elhagyom őt, amikor bombanőre hízlalom magam, mert akkor úgy fogok öltözködni, hogy megnézzenek a pasik, de addig nem megy.

Néha rácsodálkozom magamra a tükörben, mert van aki manökenalkatnak mond, néha rájövök, hogy öltözhetnék merészebben is, de aztán elbizonytalanodom.

Most a fogaimat akarom rendberakatni. Végre van rá pénzem is. 11 éves korom óta nem nevetek igazán, max száj elé tett kézzel, mert sárgák a fogaim. Nem tudom mitől, sose cigiztem, nem kávéztam. Gondolkodom koronán vagy porcelánhéjon. Az egyik első fogamra muszáj korona, de nem akarom, hogy az is sárga legyen:( Viszont sajnálom rá nagyon a pénzt, meg félek is lecsiszoltatni a jó fogaimból. Nem tudom megéri-e. Néha azt gondolom, ha 11 éves koromtól kibírtam igazi nevetés nélkül 33-ig, akkor már kibírom a többit is. És ha jó szép lesz a fogam, attól még nem lesz mellem, szóval tök mindegy.

A lábamat mindig szőrtelenítem, bár szoknyát nem hordok, mert vézna vagyok. De a párom ne lásson elhanyagoltnak.

Szép ruháim nincsenek, csak néhány, eddig csak turiból öltöztem, de nem áll jól semmi. Akkor meg minek vegyek divatosat?

Ha kisminkelem magam, párom rám szól, hogy minek? Meg is magyarázza, hogy nem szeret rám várni smink miatt. De azt is mondta, hogy neki nem vagyok attól annyival szebb.

De azért csak sminkelek. Megkérdezte múltkor, minek sminkelek, ha megyünk valahova, hisz ezek szerint nem neki sminkelek. Egyetértettem. Neki már nem sminkelek.

Múltkor megkérdeztem tőle, engem egyáltalán nem lehet szépnek nevezni? Azt mondta, hülye vagyok. Meg hogy ő se lenne együtt valami rémséges rondasággal, és nem gondolom tán, hogy le akarná élni az életét valakivel akit nem szeret.

Nagyjából ennyi a legnagyobb bók amit kapok tőle.

Cseszegtet, hogy növesszem meg a fufrum, pedig sose látott hosszú fufruval. Gondolom, valami ideáljára kéne hasonlítanom.

Igaz, én is cseszegtetem, mert állandóan tövig nyíratja a haját, ami nem áll jól neki és nem érdekli, hogy nekem nem tetszik. De én tudom, hogy jól áll neki, ha megnő, ő viszont sose látott hosszú fufruval.

Itthon abszolút nem ad magára. Nem viszi túlzásba a borotválkozást. Nem elhanyagolt, de abszolút nem izgatja magát, hogy nekem tetsszen. Én még most is sokkal többet megteszek miatta a külsőmért.

Egyszer, amíg fősulisok voltunk, nevetve mesélt egy srácról, aki a WC-ben borotválkozott, mert randija volt aznap. Majdnem bőgtem, mert miattam már nem borotválkozik senki.

Néha nagyon boldogtalannak érzem magam mellette. Amúgy jól meglennénk, de nem érzem magam szépnek mellette, igaz nem is vagyok, de volt régebben olyan barátom, aki mellett királynő voltam. De ő meg idegbeteg volt.

Sajnos én is észrevettem magamon az elpunyhulást, azonnal változtatni kezdtem.

Nem sok minden, de ha ezeket mindig megteszem, jólérzem magam a bőrömben, és bármikor tudok nyilvánosság előtt mutatkozni:

hajam egyszerű fazonú, hosszú, tehát elég csak megfésülködnöm, és egy csattal oldalt eltűzni, máris csinos, bárhova eltudok menni így.

Körmeim a sajátaim, rövidre, de formára vágom őket, és vagy átlátszóval vagy világos színekkel festem, sosem szégyenkeztem még a kezem miatt.

Sajnos én is észrevettem magamon az elpunyhulást, azonnal változtatni kezdtem.

Nem sok minden, de ha ezeket mindig megteszem, jólérzem magam a bőrömben, és bármikor tudok nyilvánosság előtt mutatkozni:

hajam egyszerű fazonú, hosszú, tehát elég csak megfésülködnöm, és egy csattal oldalt eltűzni, máris csinos, bárhova eltudok menni így.

Körmeim a sajátaim, rövidre, de formára vágom őket, és vagy átlátszóval vagy világos színekkel festem, sosem szégyenkeztem még a kezem miatt.

VÉLETLEN ELKÜLDTEM, A TÖBBI ITT:

hajam 2 naponta mosom, így nem aggódom amiatt, hogy zsíros. Bőröm szerencsére elég okés, néha egy-két patti, egy kis korrektor és kész. csak a szemem szoktam kihúzni smink gyanánt.

Mindennap fürdök, s amikor aktuális szőrtelenítek. Amit lehet epilátorral, amit nem, borotvával.

Itthon melegítőben és pólóban vagyok, de nem olyanban, amiben mondjuk szüleimhez mennék disznóvágásra, hanem pamut, kicsit sztreccses, hogy ne menjen el a férjem életkedve, ha rám néz.

Amúgy mindennap fürdök (ez alap) ilyenkor az arcom leradírozom, heti egyszer esti filmnél kiáztatom a lábamat és rendbe teszem.

Ezek egyszerű dolgok, de ha rutinná válik, és nem hagyjuk eldurvulni a dolgokat, sokkal jobb!

Mi együtt tartjuk karban magunkat a férjemmel ,pl lábápolás,test masszírozása ,arcápolás,mondjuk én a festékeket nem bírom magamon soha nem is bírtam néha kifestem a szemem de ez ritka ,fodrászhoz sem járok túl gyakran de mindig rendben van a hajam ,régen nem figyeltem az öltözködésre túl egyszerű voltam,vagyok persze mindig tisztán pedánsan a gyereket is magunkat is rendben tartom!

...de kell.. néha kell valami kis praktika hogy egy férfi szeme felcsillanjon és falja a párját ...ezt én is tapasztalom!..ám csak a lehető legegyszerűbben mégis hatásosan! Nekem ez vállt be!

Nem mondom, hogy hülyeség, de szerintem felesleges már egy anyának, feleségnek edzésekre járni, ide-oda, fodrásznál ülni egy fél napot, vagy kozmetikusnál. Azt az időt a gyerekeivel, vagy a párjával is töltheti.

Szerintem a legjobb dolog a biztonságos kapcsolat. Lehet, hogy aki már régóta él egy bizonyos kapcsolatban, az úgy érzi, már valami nem a régi, ezért fodrászhoz, kozmetikushoz, vagy az edzőterembe szalad. De nem ezt kéne tenni. Szerintem néha kell egy kis szívmelengető, romantikus meglepetést csinálni a párunknak. Az mindig feldobja a hétköznapokat. Nekem a párom smink nélkül, átlagos hajjal, és mindenféle puccos, divatos ruha nélkül a legszebb.

Én annak örülök a legjobban, amikor a párom meló után egy kád forró vízben vár, gyertyákkal, rózsaszirmokkal.

Amikor két ember kapcsolatban él, nem a külsőt, hanem a belsőt kell inkább ápolni.

Attól, hogy valaki elmegy fodrászhoz, nem fog jobban csókolni. Vagy ha ki van szedve a szemöldöke, nem lesz szenvedélyesebb az ágyban.

Na, nekem ez a véleményem. :)

A kapcsolatunk nem külsőségeken alapul, amit elvárunk egymástól az a tisztaság, ápoltság.

Én inkább magam miatt próbálom nem elhagyni magam túlságosan, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Úgyhogy ha észreveszem, hogy szaporodnak a kilók, jobban odafigyelek, hogy mit eszek és elkezdek tornázni.

Fodrászhoz időnként járok, nem szeretem nagyon elhanyagolni a frizurámat, viszont kozmetikusra szerencsére nincs szükségem, de nem is lenne rá pénzünk, örülünk, hogy a feltétlenül szükséges kiadásokat fedezni tudjuk, úgyhogy nekünk az ilyesmi luxus. De megtanultam nagyon szépen sminkelni magam, befesteni a hajam, a szőrtelenítést, szemöldökszedést is magamnak csinálom, nem is rosszul.

Szeretek nőiesen öltözni, bár otthon inkább melegítő párti vagyok.

A férjem fizikai munkát végez, úgyhogy nem hiányzik neki, hogy tornázzon, de nem is várom el tőle. Úgy tökéletes a kis aranyos pocijával, ahogy van. :)