Könyörgöm írjatok valami tanácsot, megbolondulok? Segítséég!
Könyörgöm valaki írjon valami választ, mert belebolondulok:(
Anya depressziós, régen ivott rá alkoholt, de annak már vége(mármint a gyógyszerekre ivott). A napokban RENGETEG lelki godn érte, az, hogy szerelmes apába, de már elváltak, pénzügyek, stb.
És az idegesség(és gondoloma gyógyszerek hatására)olyan belassult, egész nap olyan életunt, letört, én ezt enm bírom, ami itthon megy, végignézni főleg nem. OLyan érzé, mintha nekem kellene az anyukájának lennem. Már nem bírok kedves lenni vele, besértődtem, erre húgom is, és húgom valamit a fejéhez vágott anyunak ami miatt mégjobban letört. Nem tudok jó példát mutatni, ez is az én hibám, de beleőrülök, hogy nem tudok anyura támaszkodni. Mi van, ha szomorúságába begyógyszerezi magát? Apu nem tudhat semmit az egészről, gondolkoztam, hogy elmegyek itthonról, mert nem bírom, de nem merem itthon hagyni sem, tudom, hülye vagyok, de az öngyilkosságom is gondolkodtam, ahhoz gyáva vagyok.
Lehet itt okosnak lenni, meg megoldásokat kínálni, annyit ér, mint fing a szélben.
Egy tanács van, ami az orvosi könyvekben is le van írva és hasznos: legyél türelemmel és a legmélyebb megértéssel, de még akkor is, ha ordítani tudnál a fájdalomtól.
Nem sok felemésztőbb dolog van a depressziónál. A gáz, hogy hajlamos mindenkit felemészteni a környezetében. Légy türelemmel és bízz.
Figyi! Nyugodj meg!
Kegyetlen az élet, de meg kell próbálni megoldani őket! Az öngyilkosság pedig nem megoldás.
Csak az önző emberek lesznek öngyilkosak! Te pedig gondolj szegény Édesanyádra, testvéredre! Mi lenne velük nélküled?!
Te most egy igazi kincs lehetsz az életükben. Hidd el!
Erősnek kell lenned! Meg kell oldani a helyzetet, és küzdened! Nehéz. Tudom, hogy nehéz. Elhiszem.
Figyi. Anyukád szegény összeomlott. Neki pszichológusra van szüksége. Megoldható? Belemenne?
A másik. Nem tudom mennyi idős vagy. Végülis mindegy, mert ez nehéz egy felnőtt "gyereknek" is, hogy látja az Édesanyját kiborulni, és összeomlani. Kegyetlen, szívet tépő érzés.
De térjünk vissza. Szóval pszichológus megoldható?
A másik, hogy ülj le vele beszélgetni. Vedd komolyra a szót, és mondjál el neki mindent, amit érzel, és gondolsz.
A lényeg, hogy dicsérd. Mond meg neki, hogy ő egy értékes ember, és ti mindig mellette álltok, csak mennyire szívszaggató érzés nézni, hogy ő szenved, és ez kegyetlenül fáj Neked/Nektek is.
Mindent mondjál el neki. De finoman. Minden mondatban legyen bent, hogy Ti szeretitek őt.
Mond meg, hogy próbáljon visszazökkenni, mert fel kell állnia, meg kell mutatnia, hogy ő egy talpraesett nő. Mond meg neki, hogy rengeteg más ember is van ilyen, vagy rosszabb helyzetben, de felállnak. Akarnak élni, és próbálják megoldani a problémát. Célokat kell kitűzni, és azt elérni. Vannak kudarcok. Hogyne lennének. Ezért élet az élet. De amíg egészség van, addig minden van.
Vázold fel neki, hogy micsoda szörnyű lehet azoknak, akiket mondjuk ugyanúgy elhagyott a férjük, de még pluszba egészségügyi problémájuk is van. Vagy éppen a gyermekük beteg, fogyatékos. Akiknek egyedül kell megküzdeni a problémákkal. De neki itt vagytok Ti, akik segítetek, és mellette álltok, és így együtt megoldjátok. Talpra kell állni. Talpra állítani csak szeretettel lehet! Szeretni és szeretni kell!
A másik, hogy Anyukádnak nincs testvére, vagy szülei? Barátnői?
A lényeg, hogy próbáld először lelkileg magad túltenni, és gondolj arra, hogy van akinek még rosszabb. És gondolj arra, hogy megoldódik ez a helyzet is. Mert jóra kell fordulnia az életeteknek! Boldogok lesztek! Csak fogjatok össze!
Én nagyon, de nagyon szorítok Neked/Nektek, hogy sikerüljön talpra állni, és boldog életet élni!
Arra kérlek, hogy írd meg, hogy sikerült-e beszélni Édesanyáddal. Mit reagált, és hogyan vagytok.
Köszönöm, hogy ennyi segítséget kapok, és nem maradok magamra! Errőla lelki segélyről mit kell tudnom? Ingyenesen hívható?
Aput soha nem avathatom be. Tudom, hogy ez bunkóság, de szerintem apa közre játszik anyud depressziójához, nagyon hangulatember apukám, és munkamániás. Semmit nem tud arról, mi avn velünk.Eygszer felvetettem apumnak,h engem pszichológushoz kéne vinni, de nem vette aztse komolyan...innentől be se avatom.
23:23. Köszi, ezen majdnem megkönnyeztem:(
Anya járt régen orvoshoz, elméletileg most szabadságon vana dokija, és már csak a receptekért megy.
Az a baj, hogy beszélek vele, megbeszéljük, hogy talpra áll, de onnantól én bevonuloka gép elé, egész napott ülök mint valami védekezés.
Ő neki meg néha, mintha hallaná mit mondok, ugyanakkor csak rá bólint, de enm veszi komolyan...Nem tudok segíteni, van, hogy elbeszélünk egymás mellett, ugyanakkor minden este bocsánatot kérek a viselkedésem miatt, és mondom neki, hogy szeretem Őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!