Felek, hogy megbolondulok, hogy nem tudok valasztani a ket elet kozott, mit tegyek, belefaradtam, a halal gondolata kisert?

Pull yourself together!

Én is ilyen bőgős vagyok, és hisztis is, amikor nem vagyok kibékülve magammal... Teljes mértékben megértelek, annyi különbséggel, hogy én itthon vagyok, van kire számítanom.

Tessék összekapni magadat, és önállósodni, ahogy az előttem szólók is mondták.

"en nem vagyok alkalmas felesegnek es anyanak, meg meg en is gyerekesen gondolkodom" - biztos, hogy ő az igazi? Amikor a párommal megismerkedtem, az első pillanattól úgy éreztük, hogy egymástól akarunk gyereket, most rögtön. Persze vártunk még, és nálunk sem minden fenékig tejfel, de ha valamikor is ilyet mondott volna, én biztos kiábrándulok belőle. Lehet hogy az összes hisztid és problémád magaddal + hogy nem találod a helyed, az innen ered?

Sokban hasonló a helyzetünk, csak én a másik oldalon (36 F)...

Nos, igen, nálunk is sokszor azon ment az összetűzés, hogy én túl racionálisan gondolkodom, és nem hagyom őt álmodozni. Igen, sajnos mi férfiak ilyenek vagyunk (legalábbis a legtöbb). Csak azzal tervezünk, amit a korlátaink lehetővé tesznek. Közben persze dolgoznunk kell azon is, hogy a korlátaink minél tágabbak legyenek. Nem tudom, nem értem, hogy miért olyan nagy baj az, ha egy férfi túl racionális?

Másrészt írtad, hogy gyakran hisztizel, kiborulsz, pedig ő jó ember. Nálunk is ugyanez volt. Ha este jókedvűen feküdt le, minden rendben volt, minden a helyén, reggelre képes volt a világ összes fájdalmával, megoldhatatlan problémákkal ébredni, és a véremet szívni ezekkel. Megmondom neked, ezt fél évig bírtam, hogy örökké, minden áldott nap utána szaladgálok, a problémáiról faggatom, próbálok megoldást nyújtani rá, vigasztalni, stb., aztán tudod mi lett??? Beleuntam a mindennapos hisztikbe és LESZ.RTAM a problémáit!!! mert tudtam, hogy úgysem tudom őket megoldani, mert igazából ő sem akarja megoldani, csak szenvedni szeret, de azt nagyon! Hát hagytam hogy szenvedjen, én pedig próbáltam magam függetleníteni. És azóta valóban független ember lettem...

Szóval gondolkozz, hogy tényleg szeretnéd-e ezt a kapcsolatot. És ha igen, próbálj meg az ő helyzetébe is belegondolni, és ha kell, ha úgy érzed, próbálj változtatni. Gondolj csak bele a párod helyzetébe. Mit lát, mit érez? Dolgozik egész nap, hazamegy, és legszivesebben mégis menekülne, mert minden nap a szenvedést látja az otthon melege helyett.

Hmm.. Szintén zenész, már ami a lelki problémákat illeti.

Én meg azt mondanám, ha ilyen helyzetben lennék, hogy nem éri meg a szenvedés, és a másikat inkább hagynám, hogy élje az életét. Csak én a másik oldalról látom ezt így (31F).

Volt is rá példa, hogy hagytam elmenni a szerelmet, de visszagondolva ma sem tudok jobbat. Mondjuk a módján finomítanék, de akkor és ott úgy sikerült.

Szét szakadt a szívem, de akkor is. Nem kérhetek senkitől efféle kompromisszumokat. Viszont én férfi vagyok, ezért másabb a nézőpontom. És folyamatosan igyekszem magamat megváltoztatni. Aki tud jobbat, szóljon! :)

Van abban vmi igazság,amit 2 kommenettel ezelőtt, írt a "másik nem" :).Hajlamosk vagyunk elfelejteni azt,h attól,h nem mutatják ki az érzéseiket (mármint nem úgy,ahogy mi azt !elvárnánk!,elfogadhatónak tartanánk)még ők is gondolnak vmit,megélik vhogy.

Három hét hosszú idő,át tudod gondolni azokat a dolgokat,amiket itt írtak neked. Alapjában valóban neked kell változnod.Meg kell nyugodnod! Én is sírós vagyok,néha jobban,néha kevésbé.És hidd el,h néha tök mindegy,h 200 km-re,vagy 2000 km-re vannak a szeretteid. Ülj le,gondold át,h mit vársz élettől,és mit kaphatsz meg a jelenlegi helyzetedben.Ha be tudod érni azzal mi van,akkor jó,ha nem,akkor irány a reptér.Nem követelheted egy embertől,h vegyen feleségül,nem hisztizhetsz emiatt. (sztem ez amúgy méltóságon aluli...nem kellek?...hmm...szevasz!!! - én legalábbis így vagyok beállítva)Ráaadásul még te magad is belátod,h abban amit a szemedre vet,igaza is van.Akkor??? Vegyél erőt magadon!Egyszerűen muszáj.Húzhatjátok még egy darabig,de így mi értelme van? Ha bőgnöd kell,bőgj,de ne azért,mert azt várod,h olyankor vki megsimogassa a buksidat,hanem h úgy add ki a feszkót.Még mindig jobb,mntha tányérokat törnél.