Eltartanátok a szüleiteket?

Igen, mindenféleképpen eltartanám, ha úgy hozná a sors, hiszen felnevelt. Ám ahhoz, hogy el tudjam tartani, bizony másod, sőt, harmadállást is kéne vállalnom -a jelenlegi fizetésem nem túl fényes.

És itt félig-meddig megadtam a választ a második kérdésre: Nem, nem ápolnám -legalábbis én saját kezűleg nem, mert akkor ugye nem dolgozom, és még annyi keresetem se lenne -így fogadnék mellé egy hivatásos ápolót, aki szükség szerint ellátja, míg dolgozom, kerül amibe kerül.

Segíteni fogok nekik anyagilag ahogy tudok, igen.

Bátyám már évek óta dolgozik, egy fél év kivételével az elmúlt 3 évben anyagilag független volt szüleimtől. (Apum rokkantnyugdíjas, anyum tanár, nem vagyunk eleresztve.)

Én most kezdtem el állandó munkahelyen dolgozni (azelőtt is minimális támogatást kérek már évek óta), meg akartam beszélni anyumékkal hogy még egy kis támogatást hadd kérjek, hisz ősszel költözünk egy albérletbe a párommal, oda kell induló tőke.

Sajnos rosszabbul állnak mint gondoltam, úgyhogy nem kérek tőlük már támogatást, az ő elmondásuk alapján nekik ez is nagy segítség. Eddig is adtam kölcsön kisebb összegeket (van hogy el is sikkadt, jöttek a veszekedések, nekem is kellett volna...), és ha több megspórolt pénzem lesz természetesen aktívabban is támogatom őket.

Bátyám rendszeresen bevásárol, tankol a családnak, különféle "luxusabb" dolgokat vásárol nekünk néha.

Mondjuk az is igaz hogy hiába próbáljuk bátyámmal a legjobbat kihozni mind a 4ünk számára, sokszor halljuk anyuméktól, hogy "jaj de rossz", meg hogy "jó hogy nem támogatunk, de mégis olyan rosszul állunk!" stb. Másnak persze dicsérnek minket és büszkék is ránk, de mi fájdalmasan kevésszer kapunk pozitív visszajelzést, pedig jólesne.

Igen, mert nálunk összetartó a család és nagyon sokat kaptam (kapok) tőlük. Persze úgy néz ki, hogy nem fognak rászorulni a segítségemre, biztosították az utolsó éveiket (már mind a ketten nyugdíjasok).

De megértem azokat akik nem támogatják az őket elhanyagoló szülőket, tényleg vannak olyanok, akik megérdemlik hogy a gyerekük rájuk vágja az ajtót és többet feléjük se nézzen.

Ápolás: egyedül vagyok a két gyerekemmel, én tartom el őket, ha felmondanék hogy napi 24 órában ápoljam a szüleimet, akkor éhen halnánk és pucéran kidobnának a lakásból. Így viszont jól keresek, a munkámat nem adhatnám fel, de akkor fogadnék ápolónőt és munka után és hétvégén segítenék.

Az biztos hogy idősotthonba nem adnám őket, ismerős ott dolgozik, felháborító hogy még egy fizetős helyen is állatként bánnak a panaszkodni képtelen, haldokló idősekkel.