Örökbe fogadott gyerekek: Felkeresnétek a biológiai szüleiteket?

Azok az én szüleim, akik engem felneveltek! És nem azok, akik csak megcsinálni tudtak.

Én is tudnék csinálni millió porontyot, viszont felnevelni őket, csak igen csekély számban lennék képes.

Nem vagyok örökbe fogadott, de az apukámat sosem láttam, ismertem, pedig él valahol, és anyukám sem mesélt róla soha.

Gondoltam rá, hogy felkeressem, de nem hiszem, hogy megteszem.

Ha egyik biológiai szülőmet sem ismerném, nem keresném fel őket szerintem, túlságosan félnék a csalódástól.

Ha örökbefogadott lennék megkeresném Őket, mert korán sem biztos, hogy önszántukból mondtak le rólam. Az is lehet, hogy meghaltak.

22/N

Szia!

Engem nem fogadtak örökbe, de én mindenképpen szeretném őket megismerni, ha úgy lett volna. Nyilván nem őket tartanám "igazi" szüleimnek, de kiváncsi lennék rájuk, főleg, ha semmilyen információm sincs róluk.

Egyszer élünk, én nem szeretnék úgy meghalni, hogy nem tudnám, ki szült meg és ki volt az a férfi, aki "miatt" fogantam.

De mindent előre elterveznék, elővigyázatosan és óvatosan kellene a "végre járni".

Én felkerestem, amikor megtudtam, hogy nem vagyok vérszerinti gyerek, de csak csodálkoztam, hogy egy ilyen nő gyerekét hogy tudták örökbefogadni édesanyámék.

Előzőleg utána néztem a múltamnak, rengeteg rosszat tudtam meg róla, szóval nem voltak illúzióim......de nem is mondtam meg ki vagyok, ebből az asszonyból így is épp elég volt...sose lássam többé. Az "apámról" meg nem tudtam meg semmit, a gyámügyi papírok alapján nagy valószínűséggel ő maga sem tudta, kitől lett terhes, 4 gyerek 4 apától. Inkább a testvéreimet szerettem volna megkeresni, mert addig úgy tudtam, egyke vagyok, de végül nem mertem. Pedig valahol van 3 bátyám, közülük kettő szintén örökbe lett adva.

Haragszom-e rá? IGEN, olyannyira, hogy semmibe nem nézem, de nem azért, mert örökbe adott, hanem a sok bűnért, amiket elkövetett három hónapos koromig, nem rajta múlt, hogy élek, egy pincében tartott, hogy ne hallja a sírásomat, nem etetett,nem tett tisztába, eleven seb volt az egész testem...nem volt anya egy percig sem. Édesanyámék a legnagyobb szeretetben neveltek, sajnos, már nem élnek, nem tudom soha megköszönni Nekik, amit értem tettek.

Én valóban elmondhatom, mindent, ami jó volt az életemben, Édesanyáméknak köszönhetek.