Szégyelnem kellne a származásomat? Cigány vagyok. Ez ok arra, hogy egy életen át próbáljam eltitkolni, megmásítani?

Én szeretem és a végletekig tisztelem a családomat. A nagyszüleim még igazi, vérbeli kis mauglik voltak, a falu szélén sátrazó, putrikban élő, erdőben felcseperedő vadócok. Őket az 50es évek környékén, szó szerint beterelték az iskolába. Szerencsére a teljesen írástudatlan, vándorló életet élő dédszüleim ez ellen nem lázadoztak, beletörődtek a sorsukba. A nagypapám elvégezte a 8 általánost, majd vasmunkás lett.A nagymamám szintén elvégezte a kötelezőt, majd igazi cigányasszonyhoz méltó módon, élete végéig háztartásbeliként élt. Szegények voltak, de becsületesen felneveltek 6gyereket. Édesapám már tanulhatott, ő volt lakatos, villanyszerelő, később pedig elvégzett egy hiradásipari technikumot is. 2nagybátyám tanárember lett, 3nagynéném közül egy körzeti orvos, egy énekesnő, egy pedig kereskedelmi dolgozó.

Mi hárman vagyunk testvérek. Én volnék a rangidős, másodéves hallgató az ELTE Jogi Karán. Az öcsém gimnazista a kishugom pedig 8-os lesz szeptemberben.

Ha összejövünk, igazi hangos, főzőcskézős, néha-néha veszekedős cigányok vagyunk. :)

Édesanyám pedig magyar lány. Testvérei és szülei sz első pillanatban ugyan, de megdöbbentek a választásán. Aztán rájöttek, apám ugyanolyan ember, sőt sokkal különb, mint sokan mások a világosabb bőrszínűek között.

Apai nagyapám, legnagyobb örömömre, még él. Amit ők véghezvittek a mamával, a legnagyobb elismerésre ad számot. Számomra és a családom számára mindenképp.