Szégyelnem kellne a származásomat? Cigány vagyok. Ez ok arra, hogy egy életen át próbáljam eltitkolni, megmásítani?
Én szeretem és a végletekig tisztelem a családomat. A nagyszüleim még igazi, vérbeli kis mauglik voltak, a falu szélén sátrazó, putrikban élő, erdőben felcseperedő vadócok. Őket az 50es évek környékén, szó szerint beterelték az iskolába. Szerencsére a teljesen írástudatlan, vándorló életet élő dédszüleim ez ellen nem lázadoztak, beletörődtek a sorsukba. A nagypapám elvégezte a 8 általánost, majd vasmunkás lett.A nagymamám szintén elvégezte a kötelezőt, majd igazi cigányasszonyhoz méltó módon, élete végéig háztartásbeliként élt. Szegények voltak, de becsületesen felneveltek 6gyereket. Édesapám már tanulhatott, ő volt lakatos, villanyszerelő, később pedig elvégzett egy hiradásipari technikumot is. 2nagybátyám tanárember lett, 3nagynéném közül egy körzeti orvos, egy énekesnő, egy pedig kereskedelmi dolgozó.
Mi hárman vagyunk testvérek. Én volnék a rangidős, másodéves hallgató az ELTE Jogi Karán. Az öcsém gimnazista a kishugom pedig 8-os lesz szeptemberben.
Ha összejövünk, igazi hangos, főzőcskézős, néha-néha veszekedős cigányok vagyunk. :)
Édesanyám pedig magyar lány. Testvérei és szülei sz első pillanatban ugyan, de megdöbbentek a választásán. Aztán rájöttek, apám ugyanolyan ember, sőt sokkal különb, mint sokan mások a világosabb bőrszínűek között.
Apai nagyapám, legnagyobb örömömre, még él. Amit ők véghezvittek a mamával, a legnagyobb elismerésre ad számot. Számomra és a családom számára mindenképp.
ritka kivétel a családod. pár ilyet ismerek, de sajnos ahol én élek rengeteg a negatív példa.
akartak már megkéselni, megerőszakolni romák, csak a szerencsének és a talpraesettségemnek köszönthetem, hogy megúsztam.
az öcsémet az iskolában rendszeresen megverték és az a szomorú igazság, hogy nem a mi esetünk az egyetlen, ettől súlyosabbak is akadnak bőven.
én talán nem tagadnám a helyedben, de biztosan nem büszkélkednék vele...
Én egy időben jártam a hagyományt és a nyelvet tartó, igazi, cigányul beszélő, eredeti dalokat hagyományszerűen egymásnak átadó cigány nagycsaládhoz. Kis helyen laktak, három nemzedék élt együtt, a nagyszülők még folyéknyan beszéték a nyelvet. Időnként a szomszédokat is áthívták, igazi potlach-okat tartva, meg néha vidékről is jöttek rokonok. Jól éreztem magamat ott, igazi szeretetet éreztek egymás iránt, nem megjátszottak, a kisgyerek is elég sok igazi szeretetet kapott.
A századeleji vándor cigányok meg az erdélyi hagyománytőrző-mesemondó cigány közösségek (1960-as évek) pedig sok hasznot hajtottak a magyarságnak. Például Nagy Olga a népemese keletkezését vizsgálta közöttük. Úgy értem, nemcsak népmeséket gyűjtött, hanem azt is figyelte, hogy egyáltalán hogyan KELETKEZIK a népmese. Kik mesélik, hogyan alakul, hányféle változatban él, mekkorák az egyéni különbségek a mesemondó személytől függően, hogyan szól bele a közösség a mesemondásban (közbeszólások, biztatások, bekiabálások), mennyire a hat a mesemondóra az, hogy kiknek mesél, hogyan tanulják el a gyrekek az öreg mesemondók meséit, hány mesét tud egy öreg ember stb.
Ezekre a kérdésekre azért is fontos tudni a választ, mert nagyjából a magyar népmese is így fejlődhetett nagyon régen. Sajnos ezt már nehéz vizsgálni. Az 1960-as években Erdélyben még voltak cigány közösségek, ahol volt még ez a szokás, és a magyar néprajznak nagy szolgálatot tet az, hogy ezekre a kérdésekre a cigányok megfigyelésével válasz lehetett kapni.
Az egyébként szerintem tévhit, hogy a cigányok különösebben elrosszult életet folytatnának. Szibériában élnek a mi saját édes nyelvrokonaink (vogulok, osztjákok szamojédok stb). Az ötvenses években ők is le lettek telepítve, és az eredeti nomád életük megszűnt (sok helyen). Mi lett az eredmény? Alkoholizmus, mindenféle egyéb probléma. Ugyanez történt az eszkimók és az ausztrál bennszülöttek között is. Ez tehát nem valamiféle cigány dolog, hanem minden valaha nomadizáló néppel ugyanez következett be abban az időszakban, amikor elveszették a régi kultúrájukat, az új meg még nem terjedt el. Saját édes nyelvrokonainkat ugyanez a csapás sújtja most, pedig hát ők a mi rokonaink. A Szent Lőrinc szigeti eszkimók közt akkora az alkoholizmus, hogy alkoholbehozatali tilalmat kellett az amerikaiaknak bevezetniük a szigetre, a kamaszkori öngyilkosságok aránya pedig akkora volt a szigeten, hogy az még magyar szemmel is megdöbbentő, pedig mi sokáig világelsők voltunk. Szóval ez valószínűleg valami általános jelenség a hirtelen letelepített volt nomád népek között szerte a Földön, és nem valamiféle bűnös hajlam. Szerintem a lényeget Emile Durkheim ragadta meg a legjobban, amikor az ,,anómia'' jelenségéről írt
szóval szerintem inkább ott lehet az igazság, amit Durkheim írt, viszont a mindenféle szóbeszéd mindenféle alacsony rendű kultúrákról meg fajokról az szerintem csak tudománytalan dolog, az nem az igazság.
A cigányokat egyáltalán nem szégyellem, se a maiakat nem, se a századeleji nomádokat nem szégyellem. Ha szégyellném őket, ugyanúgy szégyellnem kellene a magyarság nyelvrokonait is, főleg a szamojédokat meg a vogulokat. Azok is nomádok voltak a századelőn, azok is le lettek telepítve, és azok is alkoholizálnak **MOST**. Mert ők is elvesztettek valamit.
Egyébként én nem helyeslem, hogy Tanzánia le akarja telepíteni a hadzákat.
Szerintem csak annyiban szabad beavatkozni, amit ők maguk szeretnének és választanak (helikopteres orvosi ellátás, rádióadó, GPS, esetleg aki kéri, iskola, vendég antropológusok látogatásai), de szerintem a mai nomádokat nem szabad erőszakkal letelepíteni vagy más módon zavarni.
Akkor segítsen a cigány a saját fajtálán !
Ne a szegény dolgozó "hangyák " kezéből csavarjátok ki élősködők az adóforintot !
A lehetőség, a támogatás adott háláljátok meg ......
Szebb jövőt !
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!