Van valami meg nem oldott problémád, amely most is nyomaszt, és nem tudod kinek elmondani?
11:01-es vagyok ismét.
Kedves Válaszadó! Szivből (bocsánat,de nincs ezen a gépen hosszú i :-) értékelem tanácsodat. S valóban megszivlelendő. A félelemben tökéletesen igazad van. Azonban nálunk a szeretet oldaláról már túl sok minden megváltozott. Legalábbis az én részemről mindenképpen. Én tiszta szivvel szerettem őt anno, nyitott voltam mindenre. De sajnos már nagyon korán, rögtön a házasságunk előtt volt egy nagy csalódásom vele kapcsolatban. Mi mégis együtt maradtunk, sokat beszélgettünk, minden porcikámmal azon fáradoztam, hogy kisimuljon a görcs, ami a lelkemben kialakult. Szültem is gyerekeket az évek folytán. Igen ám, de idővel szép lassan kezdett kitisztulni a szemem, s azt vettem észre, hogy egy borzasztóan kétszinű emberrel élek együtt. S most úgy érzem, hiába volt minden, az együttmaradáshoz, igazi szerelemhez, szeretethez tett lépés. Arra jöttem rá, hogy ő valójában soha nem szeretett, csupán kiegészitem, s megkönnyitem az életét több szempontból. Borzasztó érzés. Ezt megspékeli még az, hogy gyakran ingerlékeny és durva (szerencsére legtöbbször 'csak' verbálisan). Az évek alatt 'kiszáradtam', s már én sem szeretem őt. Pedig jártunk egy ideig pszichiáterhez is,hogy igy is segitsük házasságunkat, de már oda sem akar többet eljönni. A beszélgetések értéktelenné váltak. Nemigen nyitott közös dolgainkra, max. ha megerőlteti magát. De ehhez is működnek a kétszinő játszmái. Valójában ő igencsak elbagatelizálja a problémát! Szóval a válás részemről tényleg nagyon komolyan szóba jön. Viszont nagyon csúnyán megfenyegetett engem és a gyerekeket, ha el 'merjük' őt hagyni. Félelmem ebből adódik. Nem attól félek, hogy egyedül kell tovább nevelnem őket, s nem az egyéb dolog (költözés stb.) tart vissza, hanem az, hogy félek, baj lesz.
Sziasztok!
Köszönöm szépen mindenkinek a türelmét és az odaadását :) Mivel elég sok kérés / kérdés érkezett hozzám a napokban, és emellett megannyi teendőm van, csak csütörtökön tudok jelentkezni, akkor azonban mindenki problémáját egyenként veszem elő. Addig is gondolkozom majd a megoldáson.
Köszönöm mindannyiótok türelmét, és a bizalmat. Legyen nagyon szép napotok! :)
13:14
Szia!
Már több embernek is írtam, de Rád is vonatkozik: örülök, hogy képes vagy fel- és beismerni ezt a problémát, akármilyen horderejű is.
Az a probléma, mellyel itt előálltál, nagyon is gyakori a párok körében. Az, hogy megoldást remélsz valakitől, már egyáltalán nem az. A kérdésed feltételének mozgatórugója ugyanis a féltékenység. Egy szükségtelen rossz, amely befészkelte magát a tudatodba, és gondok halmát zúdíthatja Rád. Nem tudod féken tartani, hiszen azokból a negatívumokból táplálkozik, amelyeket Te generálsz.
Tudtad - e, hogy a féltékenység nem lenne alapjában véve rossz tulajdonság? Hiszen ezzel egy sor jó tulajdonságot bizonyítasz be: a párod jól fest, és Te igazán szereted, és nem kívánod őt elveszíteni. Viszont ez a természetes ragaszkodás átcsaphat egyfajta negatív visszhangba is, vagyis úgy akarod magad mellett tartani a párodat, hogy minden egyes mozzanatáról és gondolatáról tudni akarod, csak Te vagy - e azoknak a közepe, azok körül forog - e mindig a gondolata. Tudat alatt manipulálod ezzel a párodat, és ellököd őt magadtól. Te leszel kettőtök, és saját magad ellensége is egyben.
A legeslegfontosabb kérdés, amely átgondolásánál mérlegelned kell, és ki kell zárnod holmi szeretők és bizonyítékok rémképét, az az: megbízol - e a párodban? Tudod - e biztosan, hogy szeret téged?
A másik legfontosabb dolog, hogy erről hogyan szeretnél meggyőződni. Ha sarokba szorítás és folytonos "ugye, szeretsz?" kérdések által, nem hiszem, hogy a legmegfelelőbb és legjobb módszert választod, inkább megintcsak hagyod, hogy a féltékenységed győzzön, és ezáltal elveszíts mindent, ami fontos neked Benne.
Talán felmerült benned, hogy miért nem bízol a párodban? Magadban például bízol? Bízol magadban annyira, hogy megbízz a párodban is? Ez egy olyan lelki folyamat, amely benned kell, hogy lejátszódjon, és kettőtökért kell, hogy megtörténjen. Vedd végig a kettőtök kapcsolatát, és mérlegelj: kell neked ez a szükségtelen rossz, vagy megbékélsz a helyzettel, elfogadod, hogy szakítottak, aminek OKA VOLT, és hagyod, hogy boldogan éljetek tovább? Lényeges, hogy mit válaszolsz magadnak erre.
Nem valószínű, hogy egyről a kettőre el tuod feledni ezt az érzést. De dolgoznod kell érte, hogy csak a boldogságra tudj koncentrálni.
"Annak idején úgy gondoltam, hogy semmi pénzért nem fogom megtenni, szeretetből mégis megteszem."
Gary Chapman
14:19
Szia!
Eddigi legérdkesebb "problémázóm"(ahogyan én nevezlek-kicsit sem degradálóan-Benneteket)! Légy üdvözölve!
El sem fogod hinni, mennyit segítettél már most saját magadon! Mindenki olvassa újra ennek a lánynak a levelét, és győződjön meg saját szemével!
Tudod, amikor azt mondják, a naplóírás jó dolog, nem nyaggatni akarnak, hogy teregesd ki a magán - és lelki életedet. Segíteni akarnak, hogy könnyíts a napi stresszen, kiírd magadból a pozitív gondolatokat, s az élményeket a saját szemszögedből örökíthesd meg.
S mit gondolsz, mit tettél most, talán akaratodon kívül? Kiírtad a fájdalmadat, a múlt egy szeletét, tudat alatt megértetted magaddal a dolgok mikéntjét, s ha a miértjükre még nem kaptál választ, az idő folyamán arra is lesz lehetőséged.
Úgy veszem észre, hogy Te akaratosan ragaszkodsz a múltadhoz. Van, ahol nagyjából fogalmazol, máshol apránként írod a történéseket, jelezve, hogy még mindig van, aminek túl nagy jelentőséget tulajdonítasz. Fel a fejjel!
Ami elmúlt, elmúlt. Hagyd, hogy a víz tovasodorja magát, úgysem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Azokat a hibákat nem fogod újból elkövetni, a rossz események nem fognak megtörténni veled, mert a leveled alapján értelmes vagy, és tudod, mit csinálsz, hogyan érzel, még ha egybe is folynak előtted a történések.
Hagyd, hogy a múltad múlt legyen. Megtörtént veled pár rossz dolog, de mindenki így van vele. Tapasztalat az, amely kisegít a bajból, és ha elesnél, hát visszaránt, még mielőtt megint baj történne. Úgy vélem, a Te történeted kicsit egyedülálló, és ezért is tudsz saját magadon saját magad által segíteni. Engedd hát, hogy rávilágítsak pár részletre.
Úgy vélem, a múltból táplálkozol. Felőröl, ami történt, ahogyan éreztél, szeretnéd jóvátenni, de nem szeretnél igazán visszamenni az időben, mert még mindig a rossz érzéseid vannak előtérben. Csak magadnak ártasz, ha ezt a magatartást folytatod. Vannak dolgok, amelyek hagyni kell megtörténni. A szelet sem akarod megállítani, nem is tudnád. Értelme se lenne. Ugyanígy értelmetlen ragaszkodnod a múlthoz. A kellemetlen eseményeknek igen, van hatása. De az akár kellemes is lehet. A legfőbb a tapasztalatszerzés. Tudod, hogy mit rontottál el. Miben nem voltál jó. Mit nem csináltál úgy, ahogy az elvárható. Most van az ideje annak, hogy javíts. Sőt, hogy csak a jó része legyen a rossz dolgoknak.
Ha az ember úgy érzi, ostoba dolog volt hanyagolni a nyelvtanulást, nem kesereg. Illetve persze, hogy kesereg, mert mindenki ezt csinálná. Legtöbbüknek eszükben sincs talpra állni, és talán egyedüliként azt mondani: és most? Hiszen élek. Vannak kezeim, lábíim, agyam, szívem. Van bennem keserv, de talán majd az segít. Hogy jobbá legyek.
Tudom, hogy ezen túl fogsz jutni. Most egy megrázkódtatás, amin átmész. De könnyíts magadon. Végezz magadon teszteket Miben vagyok jó? címmel. Mit szeretek csinálni? Kikkel szeretek együtt lenni? Milyen álmaim munkahelye? Ezeket a kérdéseket és válaszokat írd le magadnak. Ne kicsinyeskedj, írj le mindent, amit szeretnél.
Mit érzek a párom iránt? Mit érez a párom irántam? Mikor voltunk úgy együtt, hogy igazán jól éreztük magunkat? Ezek szintén nagyon fontos kérdések. Minél több őszinte választ adsz magadnak, annál közelebb jársz a megoldáshoz.
Beszélgessetek. Menjetek el ebédelni, sétálni, vagy csak otthon költsetek el egy vacsorát kettesben. Csak őrá és Rád koncentrálj. Ne legyen benned feszültség. Érezd jól magad. Vele.
Más praktikák is szóba jöhetnek: lepd meg valami egészen különlegessel. Készíts számára valami finomat, takarítsd ki a lakást, tegyél virágokat a vázába, üzenj neki valami bensőségeset. Éreztesd vele, hogy fontos számodra. Hogy nem ásod el magadat, hanem talpra állsz, és mész tovább, akármi is történik. Hogy csak az a fontos, hogy ott van Neked. És akkor mindenre képes leszel.
A munkával kapcsolatban ugyanígy járj el. Ne add fel az első kudarcnál. Keress hirdetéseket, menj magad a munka után. Ismerősöknél is érdeklődj. Ne érezz bánatot, ha munkát keresel. A nagy lehetőség lebegjen a szemed előtt. Legyél ugyanolyan szeretetteljes, amely még akkor is sugárzik a leveledből, ha tele volt csupa szomorúsággal. Az nem Te vagy.
"Bizonyos munkákat csakis küzdelem árán lehet elvégezni. Ezért van az, hogy a boldogság gyakran épp ott vár ránk, ahol fájdalmat kell elviselnünk. És a legnagyobb kínszenvedés gyakran épp a legnagyobb diadal előhírnöke."
Naomi Alderman
14:58
Szia!
Röviden fogok csak Neked válaszolni, mert tudod, hogy helytelenítem a helyzetet, s magadban Te is elítéled ezt a fajta viselkedést. Csak vesd fel magadban a kérdéseket, amelyek nem tisztázottak a férfival szemben. Helyes dolog egy idegen nőnek egy pillanatnyi szeszély miatt belerondítania egy családos férfi életébe? Mi lenne, ha ez velem és a gyermekeimmel történne meg? Hogy bízzak ebben a férfiben, ha a családját ott hagyná egy futó kaland miatt? Hiszen akkor én, egy kis nő az életében, már semmi nem lennék, ha új szerető tűnne fel!
Ezeket a kérdéseket és kijelentéseket nem kell magyaráznom. Ezeket a döntéseket Neked kell meghoznod.
14.58-as vagyok
Eszem ágában nincs belerondítani a családja életébe, elvenni őt a gyerekektől és feleségétől meg sem fordult a fejemben. Csak kizárólag szimpátia van köztünk semmi egyéb, testi kapcsolat sosem volt és nem is lesz. Tudom, hogy elítélendő amit írtam, tisztáztam magamban az érzéseimet, most már próbálok úgy rátekinteni, mint egy kedves, szimpatikus kollégára. Köszönöm a válaszod.
sziaa :)
nekem is van 1 nagy problémám amit lehet mások nem tartanak nagy problémának,de nekem nagyon is az mivel engem nap mint nap bántanak emiatt:( Szóval hogy nagyon vékony vagyok,és annyi ember bánt emiatt,beszólnak idegenek is az utcán,legszívesebben az utcára se mennék ki,meg sehova,gyűlölök ruhát venni,mert félek tükörbe nézni,egyszerűen undorítónak látom magam,és már nem csak a testem hanem az arcom is.Mások azt mondják h szép vagyok,de nem hiszem el nekik mert én látom magam a tükörbe,és az minden csak nem szép:(És ez az egész akkor kezdődött amikor elkezdtek bántani az alakom miatt,középiskola első osztályától kezdve,azóta nem voltam strandon,nem hordtam rövidnadrágot stb...Semminek érzem magam más emberek mellett.Sokféleképpen próbáltam hízni de egyszerűen nem megy,genetika:S Próbáltam elfogadni magam,de mindig van 1 kedves emberke aki szép megjegyzést tesz rám,és akkor vissza a gödörbe:(Nem tudom hogy emiatt e,de barátom se volt,elég visszahúzódó lettem,meg hát a fiúknak nem is tetszenek a vékony lányok:( Egy 18 éves lány
Szia!
Az én problémám, hogy nagyon vágyom egyfajta életmód váltásra, bár itt igazából vallásról van szó, csak amit én szeretnék, az nem igazán jellemző, és hát nagyon hosszú és macerás folyamat az egész, és azt hiszem, még nem teljesen állok rá készen (ne gondold, hogy valami szektáról van szó, távol álljon tőlem az ilyen). Viszont amíg nem állok készen, úgy érzem, csak lógok a levegőben, nem vagyok se itt, se ott. Azt hiszem, főleg a családtagjaim várható reakciói húznak vissza, bár velük még nem beszéltem erről, csak nagyjából el tudom képzelni, hogy mit fognak reagálni, mert nem ilyen neveltetést kaptam. Félreértés ne essék, nem vagyok e téren sem megszállott, sem fanatikus, csak (többek közt) a vallás volt az, ami eddig hiányzott az életemből, talán azért is, mert amit csecsemőként "kaptam", azt sosem éreztem elég közelinek magamhoz, de mindig ott motoszkált bennem, hogy valamilyen téren erre is szükségem van.
Ja, amúgy nem a szüleimmel élek, nem arról van szó, hogy bármit megtiltanának, csak azért napi kapcsolatban vagyunk, és azt biztos nehezen tolerálnák, ha pl. az eddig megszokott módja a különböző ünnepeknek kicsit máshogy nézne ki. A családtagjaim fele biztos, hogy rettentő nagyot csalódna benne, a másik fele meg nem értené, hogy én csak úgy, magamtól miért jutottam ilyen elhatározásra (azt még megértenék, ha pasi lenne a dologban, mármint valami komolyabb dolog, de azt nehezen, hogy valaki csak úgy gondol egyet, és más vallást vesz fel).
De a leginkább mégis ez a "se itt, se ott" dolog frusztrál.
Szia!
Nagyon tetszik a kezdeményezésed, írhatnék neked privit?
Úgy könnyebben ki tudnám fejteni a problémámat, és részletesebben el tudnám mondani mint itt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!