Miért ilyen nehéz elmondani neki?
Én olyan magamnak való vagyok, tehát nem szeretek(nem is tudok) másokkal az érzésemről, vágyaimról beszélni. Anyával is ugyanez a helyzet. Ha pl. szeretnék elkezdeni valamit(pl. zeneiskolai jelentkezés) akkor olyan nehéz elmondani neki, csak azt nem tudom miért. Mindig teljesen elszánt vagyok(mondom magamnak hogy gyerünk nem nagy dolog, simán menni fog) elindulok felé és hirtelen teljesen elbizonytalanodom és olyan érzés fog el mintha s szívemet valami összenyomná. Ha mégis sikerül elkezdeni beszélni akkor is szinte elkezdek sírni, pedig ez nem olyan helyzet ahol van ok sírásra.
Miért lehet ez? Am. az ilyen "dolgoktól" eltekintve teljesen jó viszonyban vagyunk, bár nem vagyok az a "beszéljünk meg mindent anyával" típus. Csak "alap" dolgokról beszélünk. 15/L
válasza:Azért van mert nincs elég önbizalmad! Ez rossz dolog mert így nem fogsz munkát kapni, mert h fogsz állásinterjúzni, v épp érettségizni?
Szerintem szakemberhez kéne fordulnod biztos van vmi oka ennek a gátnak, szerintem írd meg levélben anyukádnak h ez a gondod és szeretnél pszichológushoz menni vele, és add oda neki- mert ugye ez szóban gondolom, h nem menne :)
Azért nem olyan súlyos a helyzet hogy papíron adjam át a "követeléseimet" mint a bankrablók :D Nem mindent ilyen "nehéz" elmondani neki, csak az ilyen szerintem komolyabbakat(bár azt sem mindig). Mert egy mindennapi dologról simán beszélek vele. Az érettségi és állásinterjún egyáltalán nem így viselkednék. Már volt középiskolába szóbeli, akkor pl. simán elbeszélgettem a tanárokkal. Nem azt mondom hogy az önbizalmam 100-on van, de nem is a 0-n.
Igazság szerinte én sem értem hogy miért tulajdonítok ilyen csekély dolgoknak nagy jelentőséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!