Olyan érzés volt, mintha a családunkhoz tartozott volna, elveszítettem egy hülyeség miatt, most nehéz elmondani az igazságot neki? Help

Barátom és én 3 évig voltunk együtt. Szakítottam vele,mert akkoriban sok családi problémám volt,így jobbnak láttam ha szakítunk.Ezt a valódi okot nem mondtam el neki,hanem arra hivatkoztam hogy "mert csak egymás agyára megyünk" (ami valamilyen szinten igaz is volt!) Ill. a másik ok az volt,hogy kiderült hogy terhes vagyok(védekeztünk,mielőtt bárki is írná...)Csak annyit mondtam neki hogy nem jött még meg a menzeszem,és aggódok. Ő mondta,h bármi történjék is,mellettem lesz. Nem jött meg,de én azt "hazudtam" neki hogy végre megjött. A baba 2 hét múlva elment...(mondhatom azt hogy hál'istennek,mert 17 évesen nem lettem volna képes felnevelni egy gyereket,mikor még én is gyerek vagyok)

Egy suliba járunk még mindig. Mindennap látom,de nem beszélek vele már 1 éve. Nagyon hiányzik,még mindig szeretem. Most nagy nehezen sikerült megbeszélnem vele egy suli utáni találkozót,hogy beszéljük meg a dolgokat,de írtam neki h én nem nyomulni akarok vagy ilyesmi. Nagyon lekezelő most velem,alig ír. Holnap elszeretném neki mondani,hogy valójában terhes voltam,és családi gondjaim is voltak,ezért szakítottam vele. Nagyon félek. Nem tudom hogy vezessem rá a témára... vagy hogy kezdjem el. A terhességet hogy közöljem vele?

Segítsetek,köszönöm!

18L