Sokszor gondolok a szakításra, de ha belegondolok, hogy külön életünk legyen rossz érzés fog el. Mit csináljak?

Szereted?

Csinálj egy mellette/ellene listát,hátha segít a döntésedben.Mindenre van megoldás!

Szóval, ha jól értem? Van, hogy eszedbe jut "de jó lenne élni kicsit kötöttségek nélkül, bulizni, nincs kinek elszámolni, élni az életem"

Aztán meg a másik pillanatban "Fúúú, de rossz lenne nélküle, nem lennének a megszokott kis dolgaink, rossz lenne mással látni, vagy nem tudni róla stb..stb.."

Így érzel?

ha úgy gondolod mindezek ellenére rossz lenne nélküle, akkor az úgy is lenne.

Viszont, ha már a szakításon gondolkozol valami megtört benned, amit nem szabad hagyni, hogy elfajuljon.

Nem lesz lakás, saját élet. Ha ez az élet a másik fél "nemakarásából" adódik, akkor ott bajok vannak.

Viszont, ha anyagi okokból, vagy tanulmányok miatt, de mindamellett szeretettel van irántad, akkor el kell fogadni a jelenlegi helyzetet. (bár nem tudom mennyi idősek vagytok)

Ugyanígy vagyok, sokáig nem tudtam, mi a fene legyen. Abszolút nem illünk egymáshoz, más életmód, más végzettség... amiről azt hittem, nem számít, de mégis... Amit én elképzeltem, végigvittem, dolgozom azt ő lehurrogja, kinevet érte, még csak nem is az, hogy megtűrné. Mindenbe beleköt, egoista...

Azt hiszem, a megszokás miatt voltam vele eddig is, az állandó programok, közös barátok, közös kocsi..

Már eldöntöttem, hogy véget kellene érnie, viszont most, hogy érzi a végét sír, könyörög, hogy ne... én pedig nem tudom :( voltak jó dolgok, de teljesen elszívja az energiám, nem is akarok vele találkozni, elveszi az összes kedvem...