Van rajtam kivül még olyan 30 feletti nő aki nem akar gyereket? Ugy erzem csak nyüg lenne. A férjem akar hogy beszéljem le rola?

És most azokat le is pontozzák akik fiatalabbak de más értelmi szinten vannak...gratulálok -.- Az oké, hogy nem szeretne valaki gyereket, na de hogy egy gyerek "nyüg" lenne... pfff Egy gyerek ha rendes nevelést kap örömet szerez a szüleinek és nem úgy gondolnak rá mint egy nyügre.... jézusom -.-"

Most miért kell letámadni mkit, aki nem akar gyereket? Nem hiszem, hogy mkinek ugyanolyan a személyisége és az életcélja... nem biztos, hogy csak bulizik, ha nem akar gyereket. Én maholnap 22 éves leszek, és nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék majd gyereket. és messze nemcsak az van benne, hogy azért, mert lusta vagyok, hanem azért is, mert nem vagyok benne biztos, hogy jó anya lennék. Vannak emberek, akik nem alkalmasak szülőnek. Modt azok is szüljenek, mert a társadalom elvárja tőlük, aztán tegyék akár pokollá szegény gyerek életét (még ha cska jószándék vezérli is őket, akkor is)??? Lehet, hogy később majd szeretnék gyereket, és most csak azért vagyok bizonytalan, mert még nem értem meg a feladatra, de akkor is...

Szerintem nem fogod tudni lebeszélni róla.. Ha mégis, akkor nagy valószínűséggel a későbbiekben Téged fog hibáztatni, hogy nem lehetett édesapa.

ezt egyfajta önzőségnek is nevezhetnék... sajnálom a férjedet remélem talál magának valakit akivel lehet közös gyerekük és normális családban élhetnek...

17:37 vagyok... másrészről viszont az öreg hiba, hogy nem beszéltétek meg a kapcsolatotok komolyra fordulásakor, hogy ki hogy áll a gyerektémához...

Most mi a fenének kell szidni a kérdezőt? Mi bajotok van??? Nem lehet mindenki ugyan olyan. Mellesleg én egyet tudok érteni. Nekem ne magyarázza meg senki, hogy a Földön élő anyák mindegyike ugyan olyan boldog attól, hogy a világra hozhatott egy porontyot...nagy frászt. (Ettől függetlenül örülök mikor egy boldog anyukát látok a gyermekével, félreértés ne essék) Én semmi mást nem látok a gyereknevelésben, mint rinyálást, nyavalygást, éjjeli keléseket, kakis-hugyos pelenkákat, aminek persze egyszer vége lesz, de akkor sem akarom átélni, nem hiányzik egyáltalán, hogy ilyesmi töltse ki a napomat, és kikérem magamnak, hogy emiatt kevesebbnek gondoljanak a gyermekes anyáknál!! Szerintem meg pont, hogy az ilyenek hozzáállása és gondolkodásmódja beszürkült és idejétmúlt, mivel ti vagytok olyan begyöpösödöttek, hogy nem vagyok képesek másokat elfogadni. A 21. században élünk, a jó ég áldjon meg titeket, nem pedig abban a korban, mikor egy nő onnantól kezdve számít nőnek, hogy van gyereke.

Soha nem akartam gyereket, ennek pszichológiai okai vannak. 42 elmúltam és nem érzem úgy hogy ezzel elrontottam az életemet. Legalább én ismerem magam annyira hogy nem vagyok alkalmas anyának, sok fájdalomtól megkímélve az esetleg mégis megszületendő gyermeket, páromat és magamat.

Csak én gondolom így, hogy egy ember életében az egyik legfontosabb dolog az utód nemzése, és felnevelése, és tényleg nem mint az állatok, csak szóval érted.... akkor lényegében egy idő után minek élsz?