Kéretlen szívességért viszonzást várni és szemrehányni? Jó az?
Volt már hasonló kérdésem, csak többen nem értették a lényeget.
Ha elvárást támasztunk valakivel szemben, abban van némi önzés. Mégpedig abban az esetben, hogyha mi azért teszünk meg, ráadásul kéretlenül valakinek valamit, hogy azután elvárjuk a viszonzást. Maga a figyelmesség is mennyire kétélű fegyver és milyen negatív töltet is ki tud sülni belőle.
Például: mondjuk figyelmesen letolod télen a szomszédod háza előtt is a havat, mintegy meglepvén vele, hogy fölébred, kinéz az ablakon, kijön, és már nem kell lapátolni. Ezt az örömet akarod neki megszerezni. Ugyanakkor, ő ezt nem kérte, simán megcsinálná magának, de persze nem bunkó, megköszöni. És akkor jön az elvárás manipulatív önzése: legközelebb frusztráltan a szemére hányod, hogy a múltkor ellapátoltad a havat őelőle is, most meg ő nem csinálta meg te előtted. Első olvasatra még jogosnak is tűnne a felháborodás, de ha megkapargatjuk, akkor kiderül, hogy olyan jellegű szívességet tettél neki, és még viszonzást is vársz érte, amire ő egyáltalán nem tartott igényt. Tehát ha te szemrehánysz neki, amiért ő nem volt olyan, mint te, amit mellesleg nem kért, és elvársz, akkor van egy kis önző felhangja a dolognak.
Én hamar felismertem, hogy ez mennyire destruktív, így én meg tudom állni, hogy kéretlenül tett szívességekért ne támasszak elvárásokat.
válasza:
válasza:Abszurd ez a kérdés a mai önző világban.
De eleve csak azoknak az embereknek teszel szívességet akikre számíthatsz, ők meg úgyis viszonozzák.
De az emberek így működnek, mert, ha te valakiért teszel valamit visszavárod a segítséget a bajban.
Adok-kapok, egy párkapcsolat is így működik, a barátság is
válasza: válasza:Így leírva és átgondolva tökéletesen igazad van. Nem várhatom el senkitől kéretlen segítség viszonzását. Mégis úgy gondolom, hogy az emberek zöme úgy van bekötve, hogy elvárja. Azaz lehet, hogy az elvárja szó nem is jó, inkább a jól esik szót használnám, és olyan jó lenne, ha ebben az ingerszegény világban nekem is jól esne valami, amit egy majdnem idegentől kapok.
A példádból kiindulva mellettünk idősebb emberek laknak. Természetes tehát, hogyha időm és energiám engedi, akkor eltakarítom előttük is a havat. Viszont takarítást természetesen nem várok el (bár 10 alkalomból azért egyszer megteszi, gondolom, ha úgy érzi magát), de azt mégis tudat alatt elvárom, hogy köszönje meg, hogy örüljön neki.
Lehet, hogy mindezek tekintetében nem vagyok igazi jó ember, de ezek az elvárások nem tudatosak.
válasza:Teljes mértékben egyetértek, nem várható vissza. Ha valamit teszek valakinek pusztán azért, mert úgy ébredtem, hogy esetleg jobb kedvem van és kedves akarok lenni, nem várhatom el, hogy a másik viszonozza ráadásul akkor, amikor nekem esne jól vagy nekem lenne jó....
Adni is örömet szerez, nekem pl. ha viszonozzák, szinte adósnak érzem magam még akkor is, ha mondjuk először én nyújtottam valamit. Szóval nem baj ha nem viszonozzák, nem is teszek szemrehányást, ha olyan embernek segítettem aki értékelni tudja az bőven elég.
válasza:Szerintem ezen nem kell gondolkodni,ez így normális.
Én a kért szivességért se várok semmit, így megkímélem magam egy csomó mérgelődéstől.
Csak akkoradok,ha megtehetem,hogy ne várja érte semmit vissza. Így ha mégis kapok,akkor az kellemes meglepetés
válasza: válasza:A kérdésed jogos.
De az fel sem merült még, mi van ha ezt valaki direkt csinálja.
Pl: apósom a minap.
A párommal építettünk egy kis házacskát a kertben, apósom végig szinte maga csinálta, bár nem kérte senki, sőt én jobban örültem volna ha távol tartja magát az egésztől.
A végén közölte, hogy neki sürgősen kell kölcsön 50000ft.
Nekünk sem volt sok, így kapott 20at.
Másnap a párom szemére hányta hogy milyen szemetek vagyunk, ő végig segített nekünk, mi meg ennyivel nem tudjuk meghálálni.
Ennyit az ilyen emberekről.
válasza:Hehehe. Erre mondja apukám: "Nincsen ingyen ebéd"
Tökéletesen egyetértek veled.
Párkapcsolatban is (főleg az elején) azért nem jó "megengedni" hogy elhalmozzon a másik pl. anyagi javakkal, mert visszájára sülhet el. Úgy mint az egyik válaszoló, aki lekötelezettnek érzi magát a párjával szemben, mert az valamit csinált. Hát igen, pszichológia. Aki "ügyes" az még játszik is az ilyen helyzetekkel.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!