Megbocsátanátok, ha férjetek félrelépne?

Tele a hócipőm a sajnáljuk szegény elhanyagolt férjet szöveggel!

1. ha problémája van akkor talán szóljon, vagy jelezzen, ne lapítson mint sz@r a gazban!

2. micsoda gyáva és gerinctelen megoldás az, ha ezért félrekefél?

3. ne már hogy ő legyen az áldozat?! a feleség akkor mi?

Meg kell beszélni mi a harci helyzet. Nagyon nagyon nehéz lesz. De csak te tudod eldönteni, hogy képes vagy-e együtt élni a tudattal, hogy ezt tette veled és esetleg újra megteszi. Akárki akármit mond itt!

Nálunk érzelmi megcsalás volt, tehát a fizikális még nem történt meg. Lebukott mikor szervezték a találkájukat. (ennyire hülye szegény áldozat) Alaposan kiosztottam, hogy talán nem ilyen görény módon kellett volna eljátszania a bizalmam. Holott nálunk szó sem volt elhanyagolásról!

Csak és kizárólag a babánk miatt (akivel imádják egymást) kapott egy esélyt és nem repült mint a győzelmi zászló, de a szerelem ott véget ért. Nem bízom benne, és tudja, hogy nem felejtek.

Együtt maradtunk, jól kijövünk egymással, de mint lakótársak. Nincs feszültség és kedves férjuram teper ezerrel, hogy újra meghódítson.

Tudom, már elkéstem a válasszal, de hadd vázoljak fel egy tökéletesen idevágó történetet.

Apámat és az öccsét igencsak elkényeztették a nagyszüleim, olyan ocsmánymód trágár párbeszédek zajlottak (és zajlanak a mai napig) le köztük, hogy az épeszű ember számára felfoghatatlan. Anyám naiv volt és azt hitte, vele majd másképp fog bánni a fater. Kezdetben ez így is történt, ám az esküvőjükre egy évvel (nem sokkal azután, hogy én napvilágot láttam) kimutatta a foga fehérjét; az "Adj kaját, köcsög!" felkiáltás felelt meg nála egy ebédkérésnek és hasonlók. Anyám úgy volt vele, nem lép le miattam, hadd nevelkedjek normális családi közegben. Itt rontotta el. Bár próbálták elfojtani a problémákat, azok újra és újra előjöttek, kilencedik életévem betöltésével párhuzamban méginkább megerősödtek. A sok-sok fenyegetőzéssel, szidalmazással, lakásból való kidobásommal, kitagadásommal fűszerezett válóper 2 évig húzódott, a végső csapásai rajtam csattantak egy darabig. A történet vége végül is az lett, ami akkor következett volna be, ha anyám időben cselekszik; nem tartom a kapcsolatot se a faterral se annak életadóival. Ezt csak maguknak köszönhetik.

Egy szó, mint száz; ha tényleg csak a gyerek tartja össze a kapcsolatot, nem érdemes szarakodni. Ő issza meg később a levét.