Megbocsátanátok a lányotoknak? Bocsi, hosszú lesz.

A probléma ott kezdődik, hogy az anya az egyik gyerekét kevésbé szereti. Innentől kezdve a lány minden lépése érthető és megbocsátható és javarészt a szülő hibája.

Bocs, én is menekültem volna a lány helyében.

A kérdés, hogy miért nem beszéltek ennyi ideig? Hogy váltak el egymástól utoljára, mekkora volt a veszekedés, esetleg milyen mélyen bántották meg egymást.

De az nem sok jót mond el egy anyáról, ha ennyi ideig nem keresi a gyerekét, nem kíváncsi az unokájára, nem érdekli, élnek-e, halnak-e.

Ha a lány szeretne próbálkozni a béküléssel, egy próbát megér, de nagy elvárásai ne legyenek a találkozással kapcsolatban.

miért kéne ezért megharagudni egyáltalán?

ha esetleg pénzzel akartak volna pumpolni, akkor érthető, de nyilván nem, ha még csak nem is tartották a kapcsolatot.

ugyan mi jelentősége van annak, ha más vallású?? nem is értem, nem 150 évvel ezelőtt vagyunk.

ha pl. muzulmán, akkor rendben van, hogy aggódik az anya, de különben nem.

mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, ha ő megtartotta a babát, önállóan fel tudja nevelni, anélkül, hogy a felmenőire támaszkodna, akkor tulajdonképpen rendben is van.

És ezek után a kislányt hibáztatja??? Felfordul a gyomrom.

Te a lány vagy?