Megbocsátanátok a lányotoknak? Bocsi, hosszú lesz.

A nagyanyád a hibás, hogy kivételezett. Azon már meg sem lepödök, hogy tudomást sem vesz rólatok. De ne sajnáld, semmit nem vesztettél vele, hogy nem ismered...

Olyan dolgokon tudnak megsértödni az emberek, hogy az eszem megáll. Nálunk pl. azért sz@rik az anyósom az unokájára, mert egyszer mondtuk, hogy ne jöjjön hétvégén mert dolgunk van, ennek ellenére idepofátlankodott, mi meg tanulságképpen nem engedtük be. Azóta örök harag... szánalmas. Mondjuk nem is bánom mert nagyon utálom, de ez részletkérdés.

Szerintem ezen ne bánkódj, jobb is, hogy így alakult, lehet, hogy nagyon gonosz módon bánna veled, ahogy anyuddal is.

A nagyanyád egy bunkó, önző teremtés, már bocs! Eleve, hogy szeretheti az egyik gyermekét jobban, mint a másikat?

Ahhoz meg végképp semmi köze, hogy a lánya férje milyen vallású, és talán nem kellene azt sem firtatnia, hogy a feltehetőleg szerelmes lánya kihez megy férjhez. Kifejezheti a nemtetszését, de ez nem az ő élete, nem neki kell benne a döntéseket hoznia, és ha jó anya lenne, megbékélne a lánya választásával...

Kedves Kérdező!

Szerintem teljesen mindegy ma már, hogy ki a hibás. Amúgy sem a te dolgod megítélni. A lényeg az, hogy ahogy a szavaidból kiveszem, te szerertnéd ismerni a nagyszüleidet. Ez pedig egyszerű: bekopogsz, és elmondod nekik. Aztán ők eldöntik, mihez kezdenek vele...

Sokszor a gyermekek bölcsebbek, mint a felnőttek. És az élet nem véges, úgyhogy indulj el bátran, és keresd fel őket. Neked is jogod van hozzájuk. Egyébként nem tudom, a történet hogy hangzik az ő oldalukról...

És nem, nem vagyok nagymama, csak tudom, hogy a dac és a harag mennyi boldog pillanattól megfoszthat bennünket.

Az idősebb (a lány) az extől van, kevésbé szereti, mint a fiút.

Én nem bocsátanék meg az anyának. A lány k*ra nem tehet róla, hogy ki az apja.

Én is úgy gondolom, hogy ennyi év távlatából már talán egyik fél sem emlékszik igazán, csak elfogadták, hogy elszakadtak egymástól. Mindketten hibásak voltak szerintem, és mindkettőnek lehetnek mentségei. Te a sztori egyik oldalát ismered, lehet hogy anyád 14-17 évesen másképp érzékelte a dolgokat (pl kivételezés) hiszen tini volt..

De bárhogy is történt, te teljesen vétlen vagy a dolgokban.

Ha elég bátor vagy, akkor egy nap meglátogatod a nagyanyádat, bemutatkozol neki, és elmondod hogy meg akartad ismerni őt, függetlenül attól hogy ők a lányával milyen viszonyban vannak. A siker egyáltalán nem garantált, de a kudarc sem. Megteheted, hogy kezdeményezz, és ha ő nem is tud túllépni a múlton, akkor sem te leszel érte a hibás. Persze először szerintem úgyis kicsit gyanakodva fogadna, de könnyen lehet, hogy ő is bánkódik azon, ahogyan az élete alakult..

Én azt mondom, nem veszíthetsz semmit. A helyedben megtenném!

Nem olvastam végig bocs.

Picit zavaros, hogy az anya eltűrte, de aztán mi lett ? Miért nem beszéltek végülis ?

Akihez a lány férjhez ment és kismama lett, azóta együtt vannak ?

Nem értem egészen, hogy melyik félnek kellene megbocsátani. Mindenesetre, azt ennyiből nem látom, hogy miért ne, akármelyik fél is. Ja bocs az anyának. Igen megbocsáthat, de ahhoz vele is úgy kell bánni, és ha egyébként mindenki boldog akkor fölösleges ez az egész. Ennyi év után is lehet összehozni valamit, sok kimaradt igen, mostmár dolgozni kell rajta.

Ja, te vagy az unoka, akkor mondd meg anyudnak, ha tudod (ha nem mered, annak oka van, akkor anyudnál valami gond lehet mégiscsak), hogy te szeretnéd megismerni a nagyidat. Elvileg miattad, ha a nagyi nem egy gonosz alak, akkor nem kellene eltiltson tőle érted ! De ha csak magára gondol, ráderőlteti a maga érzelmeit, gondolatait, az nem fer szerintem.

Próbálj beszélni anyuddal !

Honnan veszi a lány, hogy kevésbé szerette ? Csak mert van egy tesó ? Mert tudjátok ez minden testvérkapcsolatnál eljátszódik időnként. Nem biztos, hogy az anya hibája, hanem a gyerek felfogásának is belehet tudni.