Megbocsátanátok, ha férjetek félrelépne?

7.30-as vagyok,kimagyarázni nem lehet de megmagyarázni igen.Tényleg nem mindegy milyennek ismerted meg,ez alapján nekem úgy tűnik,hogy belekavarodott némi érzelmi szálba a párod,az meg nagyon rossz.

Szülés előtt,hááát?valami nagyon nincs rendben nálatok,még ha te úgy is érzed hogy igen.

A kommunikáció sokat segít,de légy higgadt.

Én nem tudnék megbocsátani az első ilyen alkalom után se.

A gyerek miatt beszéljétek meg, de szerintem az nem kifogás, hogy te a gyerekkel foglalkoztál vele meg nem.

Gyerek szempontból pedig így látom a helyzetet: Én tini voltam amikor kiderült, hogy apu csalja anyut. Nem egyszer megbocsátott anyum (csak miattam) és ugyanúgy folytatta apám a harmadikkal. A bizalmatlanság miatt sorozatos veszekedések voltak (elég durvák) amiket nekem sajnos végig kellett hallgatnom. Szörnyű volt, inkább jobb lett volna ha külön válnak.

- hozzád megy haza minden nap?

- gondoskodik rólad és a gyereketekről?

- rendben van a nemi életetek?

- megbeszélitek egymással a problémáitokat?

Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor felejtsd el mit olvastál.

Ha van amire nem a válasz, akkor ideje többet törődnötök a kapcsolatotokkal.

Erről a "gyanús" sms-ről, a fiam barátjának a története jut eszembe. Lassan 15 éve van együtt a barátnőjével, még a gimiben kezdték. Együtt élnek jó ideje, és az utóbbi években eléggé ellaposodott a kapcsolatuk, mindenféle szempontból. A srác próbálkozott már sok mindennel; volt sok közös program, bulik, összeveszés, szétköltözés, nagy kibékülések...de igazán nagy változás nem történt. A barátnőjén érezte, hogy inkább megszokásból van vele. Aztán az egyik haverjával kitalálták, hogy a haver küldjön néhány "szerelmes" sms-t a srác telefonjára. Nem olyasmit, amiből megcsalásra lehet következtetni. Inkább arra, hogy van egy nő, akinek nagyon tetszik a fiú, és bármiben benne lenne, ha az nem volna foglalt. Közben a srác kicsit rá is játszott a történetre; félrevonult telefonálgatni, esténként lelépett otthonról pár órára...

Úgy volt vele, hogy ha a barátnőjét ez sem fogja érdekelni, akkor tényleg megette a fene az egész kapcsolatot, kár erőlködniük egymással.

Két hét sem telt bele, amikor "lebukott". A barátnője iszonyatos balhét csapott, zokogott, őrjöngött a féltékenységtől. Életében először szembesült azzal, hogy el is veszítheti azt a férfit, akiről úgy gondolta, hogy a megszokás úgyis mellette tartja majd.

Még mindig nem tudja, hogy mi az igazság, viszont azóta úgy őrzi a pasiját, mint egy anyaoroszlán, és dúl a szerelem köztük.:-)))

Én előbb megpróbálnám helyrehozni a kapcsolatot, rájönni, hogy konkrétan mi az, amiért megcsalt. Ha szimplán arról van szó, hogy már nem szeret, akkor otthagynám. Viszont a ti esetetekben előfordulhat, hogy féltékeny a babára, elhanyagoltnak érezheti magát, másodiknak, stb., és ezért keresi máshol a boldogságot (láttam ilyen esetet, megbeszélték, azóta minden rendben van). De még számtalan ok lehet.

Ha olyan, amin nem lehet változtatni, én otthagynám, annak ellenére, hogy ott van a közös baba. Inkább váljanak el a szülei békében, minthogy úgy nőljön fel, hogy azt látja, a szülei nem szeretik egymást, stb.

Beszélj vele. Engem megcsalt a párom és megbocsátottam neki. Nem érzem, hogy baj lenne. Nem érzem, hogy nem kéne bíznom benne. Azóta biztos, hogy nem csal meg, mindketten sokat vagyunk itthon, majdnem egy évig munkanélküli volt, én meg itthonról dolgoztam, gyakorlatilag a boltba szaladt csak le, ha megkértem, fizikai képtelenség lett volna mással találkoznia. Pedig nem tiltottam, hogy elmenjen. Egyszerűen nem volt igénye rá, jó volt neki velem.

Most már lett munkája és eljár dolgozni, de sosincsenek külön útjai, nyitott könyv az élete. Hacsak a munkahelyén nem csal meg, akkor sehol. De ott meg nem hinném, hogy megtenné.

Nem igaz az, hogy aki egyszer megteszi, az máskor is. Ez erősen függ a körülményektől és az adott embertől.

Kérdezd meg, mi az az sms, leeht hogy csak félreértés, de ha mégis megcsalás, akkor az események pontos ismeretében hozz döntést.

..én sem tudnék megbocsájtani..

Nálam nagyon gyorsan elszáll a bizalom, és ha az nincs, akkor állandóan agyalnék és stresszelnék a dolgon.

Anyum épphogy tízéves korom környékén megkérdezte, hogy ha elválnának Apummal, mennék-e Vele.. úgy megijedtem, hogy csak sírtam.. viszont az azt megelőző és azt követő sok-sok veszekedés után, és hogy már Anyum nincs közöttünk, azt gondolom, talán jobb lett volna, ha külön mennek..