Megbocsátanátok a barátnőtöknek, ha hónapokon át szinte tudomást sem vett a létezésedről?

Nem, nem bocsátanék meg. Megszakította velem a kapcsolatot, megtagadott az új barátai előtt, és visszautasította minden közeledésemet. Ha addig nem akart, és én megvoltam nélküle is, akkor nincs tovább.

Egyszerűen ilyen az élet. Barátok jönnek-mennek. Nem lehet hozzájuk ragaszkodni és pitizni azért, hogy szóba méltóztassanak állni velem, mert új barátokat szerzek közben, és ha a régi nincs már, akkor sem maradok egyedül. Nekem kell, hogy számíthassak a barátra, és tudjam, jól van, hogy ha kell, én is segíthessek neki. Aki ezt kerüli, az nem barátom többé.

Ki tudja, miért tagadott meg. Ki tudja, mi történt közben velem, lehet, szükségem lett volna a segítségére vagy csak a támogatására, de ő nem volt sehol! Nem érdekelte mi van velem, most se akarja a barátságomat!

Itt az ideje, hogy továbblépj. Ne számíts rá. Nem barátod ő neked.

Te sem vagy igazi barát. Ha az lennél, akkor örülnél annak, hogy nyit feléd. Az igazi barát mindent megbocsát.

Szerintem örüljetek, hogy megszabadultatok egymástól.