Megbocsátanátok apátoknak, ha láthatóan magára maradt volt az egész világon?

Nem vagy szívtelen egyáltalán, erre mondják azt hogy a sors vissza adta amit ő adott, vagyis megtapasztalt ő is.

Akkor bocsátanék meg ( de akkor sem teljesen) ha nem azért akarna jópofizni mert senkije nincs már, hanem azért mert úgy gondolja. Mivel még ő hord le téged mert szívtelen vagy emiatt így gondolom azért megy mert kb egy nagy 0 és várja hogy valaki felkarolja. Beszéljétek meg mélyrehatóan nem veszekedéssel, csak felismered majd hogy igazat mond e vagy hazudik.

Nagyon nehéz ügy. Nem vagy szivtelen, hiszen nem te alakitottad igy az életét.

Ugyanakkor talan ha mar nem lesz, akkor lehet, hogy lesz lelkiismeretfurdalasod. Nem tudom a megbocsajtas talan egy nap megadja azt ami jar érte.

Valamennyire tartanam vele a kapcsolatot, de ez csak az én véleményem.

Azzal amit csinálsz, csak ugyan olyan leszel mint Ő, azt hiszem ha van előttünk egy rossz példa, könnyű jónak, jobban lenni. Azért mert Ő magára hagyott Titeket, Édesanyádat mert szívtelen volt, Neked nem kell magára hagynod Őt, amikor segítségre szorulsz, ha csak nem akarsz büszkeségből, dacból ugyan olyan szívtelen lenni, mint Ő..

"A szemet szemért vakítja meg az egész világot."

Nem vagyok ebben a helyzetben szerencsére.Minket(öcsémmel)a nagytatám tagadott ki.Egyszer beszélgetünk erről,ha idejönne bocsánatot kérni elhajtanám,szemernyi bűntudatom sem lenne.

Volt lehetősége arra hogy irjon egy képeslapot,vagy gratuláljon a gyerekem születésének,ezt ő nem tette meg nem keresett,sőt azt mondta neki nincsenek unokái,ilyen alapon ő nekem nem a nagytatám.