fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Megbocsátanátok apátoknak, ha...

Megbocsátanátok apátoknak, ha láthatóan magára maradt volt az egész világon?

Figyelt kérdés

Nincs se pénze, se állandó lakása és beteg is. Mikor kicsi voltam, elhagyott minket, elvárta, hogy anyám neveljen egyedül, dolgozzon, hogy legyen pénzünk és még foglalkozzon is velem. Ő pedig vígan éldegélt, költötte a pénzét, szórakozott, míg nekünk sokszor gyógyszerre sem volt pénzünk. Emellett nem is keresett, hogy közelebb kerüljön hozzám, bunkó volt.

Most megöregedett, a régi barátai nem foglalkoznak vele, és próbálna "haverkodni". Azt mondja, hogy szívtelen vagyok, amiért nem törődöm vele. Szerintetek igaza van?


2011. nov. 4. 10:56
❮ 1 2
 11/20 anonim ***** válasza:

Nagyon hasonló a helyzetünk itt is.

Apám egyik percről a másikra magára maradt, előtte évekig nagyon nem voltunk jóban. Végül a párom győzött meg róla, hogy nem ítélkezhetek felette, mert az apám... Hetente beszélünk (pénzt nem adok neki), és ennyi, legyen elég.

2011. nov. 4. 13:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/20 anonim ***** válasza:
Tudni megbocsátani nagy erény. Nekem is ilyen volt az apám, mégis azt gondolom, ha szüksége lenne rám, és tudnám, akkor segíteném. Persze csak addig a határig, míg nekem jó,kényelmes.
2011. nov. 4. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/20 A kérdező kommentje:
Köszönöm, hogy leírtátok a véleményeteket. Én is sajnos úgy gondolom, hogy megtehette volna, hogy érdeklődik a saját gyereke, vére után, nem tette. Én megtettem, sokszor kerestem, de ő eltűnt. Most, mikor egyedül van, nincsenek barátai, már érdeklődik felőlem, de csak abból az okból, hogy segítsek neki. Egy olyan embernek is jobban segítenék, akivel semleges a kapcsolatom, de egy olyannak, aki sok fájdalmat és csalódást okozott, nem tudok. Illetve tudnék, de ez egy szülőtől fáj a legjobban. Ha évekkel ezelőtt jött volna úgy, hogy még nem beteg, minden a régi, megbocsátottam volna, de most csak ki akar használni, ez egyértelműen lejön. Nem akarok megbosszulni semmit, nem teszek ellene rossz dolgokat, csak ami a legjobban fáj neki és nekem nem kerül semmibe, hogy nem engedem be az életembe. Bár ki tudja, hogy fáj-e neki, inkább csak az, hogy nincs mellette senki, akire támaszkodjon. Tudni kell megbocsátani, de nem mindent.
2011. nov. 4. 14:14
 14/20 anonim ***** válasza:

Utolérte a sors, ezt így hívják. Pont oda jutott, ahova a "szeretteit" sodorta.

Egy tegnapi kérdés kapcsán sokan védtek egy ugyanilyen szituban lévő öreg hölgyet, gondolom, itt már nem azon a véleményen vannak, hisz a női válaszolók csak a nők mellett vannak.

Én ott is, itt is úgy nyilatkozom: magának csinálta a sz*rt, most feküdjön benne!

2011. nov. 4. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/20 anonim ***** válasza:
Majd ha belehalt a betegségébe, és Te nem voltál mellette, nyugtasd a lelkiismeret furdalástól szorító szívedet azzal, hogy Te csak azt adtad, amiről tudtad, hogy a legjobban fáj Neki, és milyen jó is lett Neked ettől..
2011. nov. 4. 14:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 A kérdező kommentje:
Utolsó, ha belehal, attól nekem nem lesz jobb, de nem is lesz rosszabb, semmit nem fogok érezni. Nem is ismerem szinte. Én is majdnem belehaltam kiskoromban a betegségbe, mikor nem volt pénzünk gyógyszerre, míg ő vígan költötte a pénzét szórakozásra. Ám gondolom, neki az csak könnyebbség lett volna.
2011. nov. 4. 15:25
 17/20 anonim ***** válasza:
Semmivel nem vagy különb az Apádnál..
2011. nov. 4. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/20 A kérdező kommentje:
Apámhoz ne hasonlíts, egy drogos, felelőtlen, tehetetlen, rosszindulatú emberhez, aki megcsinál és otthagy, mikor terhesnek érzi a dolgot. Nem én vállaltam őt, hanem ő engem. Nem én akartam megszületni. Azt mondják, a szüleinknek vissza kell adnunk a sok szeretetet, nevelést, törődést, amit adtak nekünk. Mivel ő nekem nem adott semmit a fájdalmon kívül, nincs mit visszaadnom neki. Szerinted nem gusztustalan, hogy akkor keres, mikor szüksége van valakire? Ott volt rengeteg év, csak egy telefonhívásba került volna, hogy az apámnak tekintsem. Nem kellettem neki. Miért kelljen ő nekem ezek után? Én vállalom a tetteimért a felelősséget, segítőkész ember vagyok, sok barátom van és szeretnek. A családomért pedig halni tudnék. Semmiben nem hasonlítok apámra, ő viszont hasonlít az ördögre.
2011. nov. 4. 15:43
 19/20 anonim ***** válasza:
Ugye tudod, hogy csak a pénzedre utazik? Ha lenne mellette valaki, akkor továbbra sem keresne, most sem te érdekled, hanem csak nincs más, akitől segítséget remélhetne.
2011. nov. 4. 15:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/20 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező!

Szinte én is és öcsém is ugyan abban a helyzetben vagyunk mint te.Annyi a különbség,hogy faterunk még nem jár a nyakunkra.Minket is egy másik nőért hagyott itt még kis korunkban,öcsikém 1 éves volt,én pedig 6.Azóta kétszer megnősült,éli az életét.Soha nem bocsájtanék meg neki,a küszöbömön sem engedném át.Attól még nem vagy szívtelen,ha nem bocsájtasz meg neki,az ilyen ember nem érdemli meg.Anyukámért és öcsikémért a véremet adnám,de apánkkal a cipőm talpát sem mocskolnám be.

2011. nov. 5. 17:05
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!