Mit szólnátok, ha bejelentenétek a férjeteknek, hogy babát vártok, és ő így reagálna?

Én megértelek, hogy most végtelenül csalódott és megbántott vagy. De gondold át, csak neked kell szóbahoznod pár nap múlva, ha addig ő nem kezdeményezi a beszélgetést.

Jobb tisztázni a dolgot, nemcsak a te életed, mostmár a pici életének további alakulása is a tét. (Apával vagy apa nélkül, vagy ... de a másik variáció gondolom fel sem merül benned!)

A férjem nagyon jó apa (előző házasságból van a gyerek, már felnőtt), de ő az alábbiakkal reagált a terhesség hírére, és saját bevallása szerint fogalma sincs, hogy miért mondta:

- Terhes vagyok!

- Tőlem?

Amúgy ő az első egy évben inkább vendégnek tekintette a babát, mint a gyerekének. Utána rázódott bele, most már mintaapa. Szóval nem kell afelett ítélkezni, hogy ki hogyan él meg egy váratlan, sokkoló helyzetet.

Ha egy hónap múlva is így fog reagálni, akkor lehet morgolódni, de szerintem se fogta fel, hogy mi történik.

Edzésen van egy srác, ő két fekvőtámasz között mesélte, hogy valahol van egy jó fagyizó, majd élesváltással, hogy ma tudta meg, hogy apa lesz. Ő se úgy tűnt, mint aki felfogta.

Akkor meg szerintem nem kell aggódnod! Ha ez valóban "közös elhatározás" volt, akkor legfeljebb azon lepődött meg, hogy ahhoz képest "viszonylag" hamar összejött. De ez csak azt mutatja, hogy mindketten egészségesek vagytok!

Ne keseredj el, rendbejön minden, figyeld meg!

A 10.35-ös kommentedböl ugy tünik, bekemenyitettel, ugy döntöttel, elöveszed a büszkesegedet. (Ha ö nem, hat en sem fogok hozza közeledni...) Igy is lehet, csak kerdes, eredmenyre vezet-e? Neked okoz ez problemat, nem a parodnak, vajon van-e fogalma rola, hogy neki most kerdezni kene valamit? (Tudom, hogy ez furcsan hangzik, de ferfiagybol -nökent- sajnos kinezem...) Vagy szerinted meg akart bantani? Lehet, hogy csak egy felreertes van köztetek?

Na de mindegy, a legföbb kerdes az, hogy milyen hozzaallas vezet megoldasra? Ez a bekemenyites megoldas szerinted? Mi a legjobb, amit tehetsz? (A Te es a benned növekvö elet szempontjabol, es nem a parod szempontjabol!!) Szerintem tedd meg, magadert es a gyermekedert... Szerintem megis jobb lenne közeledni hozza, mert igy megadod az eselyet, hogy egy tisztazo beszelgetes utan jobb erzeseid legyenek, mig ezt kihagyva akar hetekig örlödsz magadban, ami vajon mennyire hatarozza meg a benned növekvö ELET alapjait?

Az is elgondolkodtatott, vajon a parod tenyleg olyan, amilyennek hiszed? Biztos, hogy ö olyan felelössegteljes ember, mint akinek gondolod? "...de eddig minden sokkoló és örömteli pillanatot együtt éltünk meg, éppen azért vele kötöttem össze az életemet, mert a lelkitársam, megvan benne minden, amit egy férfiban kerestem" Vajon ö hogyan elte meg a közös elmenyeket? Beszeltetek rola, vagy csak a Te szempontodbol ugy tünt, es elkönyvelted, hogy ö is igy elte meg? Ha igen, akkor jo...

Amugy meglepödve olvasom a kommenteket, es azon gondolkodom, vajon hol voltak ezek az emotionalisan erett mintaferfiak, akik Neked itt valaszolnak? 30 eves koromig nem talalkoztam egyetlen ilyennel sem (azota a ferjemet megismerve feladtam a kerest :D).

2.old/1.

*keresest

(utolso szo)

Legyen tekintettel a várandós feleségére? Az OK, hogy a nő már sejtette magában, aztán meg is bizonyosodott róla, hogy már 5 hete az, de a férfi ezt fogja fel 0 másodperc alatt, és ennek megfelelően viselkedjen, amikor éppen összeomlott benne az addigi állandóság, ami neki fontos?

A férfi agy az állandóságot szereti, a biztos talajon állást. Hosszú távon persze csak a változás állandó, ezért aztán majd remélhetőleg ehhez is alkalmazkodik, és rendben lesz.

Nem készült fel erre, te pedig még rá is tettél a sokkra a teátrális belépőddel.

Ha olyan reakciót szeretnél, mint apádé, akkor szülj neki gyereket! De kétlem, hogy a te bejelentésednek is úgy örülne. :D

Férfi agy, meg állandóság, és hasonlók. Na nem mondd, kedves 12,07-es!!

Ha ez a igaz lenne, akkor a férfiak hetekig gyötrődnének azon pl. hogy xy-nal megcsaljam-e a feleségem (barátnőm) vagy nem, mert az állandóság stb. stb. És ez csak egy példa! Ez csak szöveg, menteni szeretnéd a férfiak becsületét. Ez dicsérendő benned, csak az a baj, hogy ezt személy szerint nem neked kellene megtenned, hanem elsősorban a férjnek kellene a saját hülyeségét megindokolni, vagy legalábbis megpróbálni a megbocsátást elérni.