A szülők miért kérnek pénzt a gyereküktől mikor elérik a 18-at és otthon laknak és dolgoznak?
A felnőttéválás egyik lépcsőfoka az hogy keres az ember és eltartja magát. Nem szorul a szülők segítségére, nem kell pénzt kunyerálni, csak eldönti hogy megveszi. Felnőttként kezelik és nem is szólhatnak bele mikor mire költ.
Eltudnák látni, de elég ideig gondoskodtak róla, és mondtak le saját álmaikról, mostmár szeretnének többet költeni magukra.
Ez az életkor amikor az ember mindenhez könnyen hozzá szokik, a pénz beosztásához, a felelőség vállaláshoz. Nevelési hiba, ha mégegy 18-40 éves embert "pelenkáznak" pedig eltudja tartani magát.
Hát nem tudom, hol élsz, az én ismeretségi körömben inkább az a jellemző, hogy még a harmincas gyerekeiket is ott segítik, ahol tudják. Nem egy olyan fiatal, családos ismerősöm van, akinek a szülei fizetik a lakáshitelt, hogy a fiatalok meg tudjanak élni a fizetésükből.
Ha valaki a gyerekétől veszi el a pénzt, csak arra tudok gondolni, hogy nagyon meg lehet szorulva anyagilag, és valószínűleg csak kínkeservvel jött ki a fizetéséből, amíg a gyerek tanult. Így aztán amikor az eléri a nagykorúságot és elkezd dolgozni, örül, hogy egy kicsit fellélegezhet.
Az előttem szólók (szerintem) az igazság túlnyomó részét már leírták:
- ne csak kajálni üljön az asztalhoz az aki már keres, de járuljon hozzá annak költségeihez is
- a szülők anyagi helyzete biztosan közrejátszik
- most kezdje el a fiatal megtanulni a pénz-beosztás nehézségeit, addig, amíg teljes mértékben nincs rákényszerülve, hogy egymaga legyen kénytelen biztosítani saját megélhetését, és ha kell, a szülők még mindig ott vannak segítségül
De: a mai fiatalok nagyon gyorsan és könnyen kiharcolják maguknak azt, hogy nagykorú vagyok, azt csinálok amit akarok. Szembesüljenek azzal, hogy a nagykorúsággal nemcsak jogai lettek, de kötelességeik is!
A bátyám 29 éves és még mindíg otthon eszi a fene. én 20 éves fejjel el bírom látni magam, 16 évesen kezdtem dolgozni, és rendszeresen adtam haza. Ő 20ezret ad be, egész nap megy nála a számítógép, hazaér és kizabálja a hűtőt, megeszi a kistestvérem diétás cuccait (lisztérzékeny). Kétszer annyit keres, mint a szüleim havi bevétele.
B.szik segíteni, pedig falun laknak, lenne meló.
Mikor édesanyámnak lerobbant a csuklója (súlyos ínhüvelygyulladás) én és a férjem hasogattuk a fát, ő meg bent kufircolt az ügyeletes csajával. Eddig egy hónapig élt külön és fülét-farkát behúzva sompolygott vissza.
A maradék pénzét is elbulizza.
Nekem volt takarékom, saját lakásban élünk.
Három héttel szülés után a disznók alól ganajoztam, szóltam neki, hogy segítsen már egy kicsit, csak talicskázza arrébb. Válasz: most fürödtem.
Köszönöm a válaszokat.
Egy két ember tévedett, aki bírálni próbálkozott, anélkül, hogy többet tudna. Nem vagyok gyerek, anyuka vagyok, és én is adtam be otthon mikor kezdtem az életet, munkát kaptam, otthon laktam. Nekem ez természetes volt. De hagyták, hogy magamnak is hagyjak. Tervem ugyanez a gyermekeimmel szemben, majd ha odaérünk, de feltétlen úgy, hogy tudják miért teszem, az életre készítés céljából, nem pedig, hogy elvegyem az örömüket.
Örülök azért, hogy olyan válaszok is jöttek, akik úgy tűnik megértetik, legalábbis elvben itt a gyerekkel, hogy ezzel neki tesznek jót. Vagy pedig tényleg annyira nehézkesen állnak a szülők, és muszályból.
Valóban tudniuk kell a felnőttéváláshoz ez is hozzátartozik, nem csak az, hogy van pénzem, de jó el is költöm végre amire akarom.
Jöhetnek még vélemények !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!