Hogyan reagáljak a barátnőm panaszaira? Ők gyereket terveznek a férjével, én magam pedig egyedülálló nő vagyok. (Részletek lentebb. )

Nagyon köszönöm mindenkinek a választ! És igen, igazatok van, nyilván nem bántásból csinálja a barátnőm, nem is tételeztem fel róla, de akkor is zavarni kezdett már egy ideje ez a dolog.

Már én is gondoltam arra, hogy megírom neki: akkor mit szóljak én, aki biztos "öregen" fogok szülni, már ha egyáltalán találok normális férfit. De aztán mégsem írtam neki, mert az embereket ez általában nem szokta megvigasztalni, legalábbis ha én nagyon szeretnék elérni valamit, és az emberek nagy százalékának az nincs meg, az még engem nem vigasztal. Gondolom, a barátnőmet se vigasztalná az, hogy ha azt mondanám, nincs elkésve, mert nézzen meg engem, én ki tudja, mikor fogok gyereket vállalni. Nem. Ha egyszer ő elhatározta, hogy huszonévesen akar szülni, akkor ez nem lesz neki vigasztaló.

Az persze más kérdés, hogy nekem kicsit jobb lesz, ha úgymond "megkönnyebbülök".

Egyébként mostanában megint nem írt a barátnőm, remélem, összejön majd neki a dolog, és akkor megnyugszik a lelke. Bár sajnos azt érzem, hogy a barátságunk a vége felé közeleg, mert nagyon másfelé haladunk mindketten már egy ideje. :(

Tulajdonképpen nem történt semmi, ha csak azt nem vesszük, hogy barátnőm már vagy két hónapja nem írt. :(

De sokat jár a fejemben, ezért is emeltem ki újból a kérdést.

Kedves adla7176!

Ha elolvastad volna a válaszaimat, láthattad volna, hogy bevallottam, igen, tényleg érzek némi irigységet. Ugyanakkor azt is láthattad volna, ha figyelmesen olvasol, hogy konkrétan a barátnőm előadásmódjával van bajom, azzal, hogy tapintatlannak érzem a stílusát. Ezt a kérdést, amiről szó van, meg lehetett volna fogalmazni úgy is, hogy számomra ne legyen bántó.

Afelől megnyugtatlak, hogy én sem szeretnék a Te barátnőd lenni, így látatlanban. Ha így elsőre irigynek és rossz barátnak nevezel engem, anélkül hogy ismernél, engedd meg: szerintem te meg egy nulla empátiával rendelkező ember lehetsz, aki meg sem érti a probléma lényegét. Részemről a vita lezárva, minden jót.

Igaz, ami igaz, tényleg nincs párom, nyilván vágyom is rá, de nem görcsölök rajta. Az említett lányt pedig az egyszerűség kedvéért nevezem barátnőmnek, most már inkább csak lányismerősömnek mondanám, mert eléggé elfelületesedett a kapcsolatunk.

Való igaz, talán nem a legszebb dolog a gyakorikérdéseken "kibeszélni", de nem rosszindulat, irigység vezérelt, hanem pusztán az érdekelt, hogy mások mit reagálnának ebben a helyzetben. Van különbség aközött, hogy azt mondom az ismerősnőmre, hogy "hülye p***a", vagy pedig azt, hogy szerintem nem túl tapintatos. Ez utóbbit én még nem érzem olyan szintű kibeszélésnek, főleg azok után, hogy sajnos már nem igazán nevezhető barátságnak a kapcsolatunk (hozzátenném, nem énmiattam).

Még az irigységhez annyit fűznék hozzá, hogy olykor mondtam is neki, hogy de irigyellek. És ő is mondta nekem, hogy ő is irigyel, ő meg amiatt, hogy én meg tanulmányi, szakmai téren vagyok sokkal sikeresebb, mint ő.

Nem gondolnám, hogy amiatt fordult volna el, hogy érezte az irigységem. Igazság szerint azóta nem találkoztunk, hogy férjhez ment, de hát sajnos valóban sokszor véget vetnek a barátságnak az eltérő életkörülmények.