Hogyan reagáljak a barátnőm panaszaira? Ők gyereket terveznek a férjével, én magam pedig egyedülálló nő vagyok. (Részletek lentebb. )

Azért írom ebbe a témacsoportba, mert itt általában értelmes válaszok szoktak születni. :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eskuvo__1..

Szóval van ez a barátnőm, akiről már írtam régebben. Aki nem akarja végigolvasni a másikat, elég annyi, hogy úgymond "távbarátság" a miénk, levelezünk egymással, sajnos találkozni a barátnőm férjhez menetele óta nem tudtunk.

A barátnőmék gyereket szeretnének, nem túl régóta próbálkoznak, és a barátnőm mindig írogatja, hogy milyen rossz, hogy még nem sikerült. Megértem, hogy ez rossz lehet (bár tény, hogy NEM az van, hogy évek óta próbálkoznak), de kicsit rosszul esik a lány hozzáállása, hogy éppen nekem mondogatja ezeket, és éppen olyan stílusban, ahogy.

Hangsúlyozom, nem az a problémám, hogy neki már aktuális a gyerektéma, nekem pedig most nem, mert tanulok, és párkapcsolatom sincs. Hanem az, hogy a barátnőm folyton azzal jön, hogy megy az idő, és jajj, ő már mennyire öreg (!) -- egyidősek vagyunk egyébként, meg hogy a nála fiatalabb 22-23 éves "taknyos" volt csoporttársai már megszültek, és telepakolták az iwiwet babás képekkel.

Én vagyok túlérzékeny, hogy nekem ez rosszul esik? Mert elnézve a magánéletemet, 30-on alul tuti nem fogok szülni, sőt szerintem még férjhez menni sem. És nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem találok megfelelő férfit. Emiatt tartom furának, hogy a barátnőm éppen nekem írogat olyat, hogy ő nem akar öregen szülni (!).

Én eddig igyekeztem megértő lenni a leveleimben, próbálom nyugtatgatni, hogy ne izguljon, majd sikerrel járnak előbb-utóbb, ne görcsöljön... De valahogy nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy elég furcsa, hogy éppen nekem mondja, illetve nem is az, mert lehetne ezt úgy előadni, hogy a másiknak ne legyen bántó. De ebben a formában nekem sajnos elég bántó.

Szerintetek hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket? Ha van ilyen tapasztalatotok, írjatok!