Hogyan reagáljak a barátnőm panaszaira? Ők gyereket terveznek a férjével, én magam pedig egyedülálló nő vagyok. (Részletek lentebb. )
Azért írom ebbe a témacsoportba, mert itt általában értelmes válaszok szoktak születni. :)
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__eskuvo__1..
Szóval van ez a barátnőm, akiről már írtam régebben. Aki nem akarja végigolvasni a másikat, elég annyi, hogy úgymond "távbarátság" a miénk, levelezünk egymással, sajnos találkozni a barátnőm férjhez menetele óta nem tudtunk.
A barátnőmék gyereket szeretnének, nem túl régóta próbálkoznak, és a barátnőm mindig írogatja, hogy milyen rossz, hogy még nem sikerült. Megértem, hogy ez rossz lehet (bár tény, hogy NEM az van, hogy évek óta próbálkoznak), de kicsit rosszul esik a lány hozzáállása, hogy éppen nekem mondogatja ezeket, és éppen olyan stílusban, ahogy.
Hangsúlyozom, nem az a problémám, hogy neki már aktuális a gyerektéma, nekem pedig most nem, mert tanulok, és párkapcsolatom sincs. Hanem az, hogy a barátnőm folyton azzal jön, hogy megy az idő, és jajj, ő már mennyire öreg (!) -- egyidősek vagyunk egyébként, meg hogy a nála fiatalabb 22-23 éves "taknyos" volt csoporttársai már megszültek, és telepakolták az iwiwet babás képekkel.
Én vagyok túlérzékeny, hogy nekem ez rosszul esik? Mert elnézve a magánéletemet, 30-on alul tuti nem fogok szülni, sőt szerintem még férjhez menni sem. És nem azért, mert nem akarok, hanem mert nem találok megfelelő férfit. Emiatt tartom furának, hogy a barátnőm éppen nekem írogat olyat, hogy ő nem akar öregen szülni (!).
Én eddig igyekeztem megértő lenni a leveleimben, próbálom nyugtatgatni, hogy ne izguljon, majd sikerrel járnak előbb-utóbb, ne görcsöljön... De valahogy nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy elég furcsa, hogy éppen nekem mondja, illetve nem is az, mert lehetne ezt úgy előadni, hogy a másiknak ne legyen bántó. De ebben a formában nekem sajnos elég bántó.
Szerintetek hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket? Ha van ilyen tapasztalatotok, írjatok!
Tény, a barátnőd lehetne tapintatosabb. Ebben igazat adok! De ettől függetlenül, neked meg barátnői kötelességed vele örülni, szomorkodni.
A legtisztább, ha leültök és elmondod,hogy te nagyon örülsz az ő életének, de az,hogy ő folyamatosan leöregezi magát, téged arra figyelmeztet, mintha már te is kicsúsztál volna az időből és neked rossz!
Köszi a válaszokat! A barátságunk, attól tartok, már nem a régi (akinek van ideje, olvassa el a bevezetőben linkelt kérdést), vannak ilyen apróságok, amik nem estek jól, lehet, hogy ezért vagyok erre is érzékenyebb.
Egyébként nekem meg a testvéremmel volt olyan, hogy én is mesélgettem neki a pasiügyeimet, amikor éppen volt, ő meg éppen nem volt túl jó periódusban pasitéren, és ő is rám szólt, hogy lehetnék tapintatosabb. Igazat adtam neki.
Az említett barátnőmnél (meg másoknál is) azért szoktam arra figyelni, hogy "kényes témákat" óvatosan adjak elő. A barátnőm magánéleti szempontból sikeresebb nálam, én viszont szakmai szempontból vagyok sikeresebb. Na mármost az a különbség, hogy én nem szoktam neki ilyen dolgokról nyígni, illetve ha mégis, nagyon-nagyon ügyelek arra, hogy mindezt a megfelelő stílusban tegyem! Nem nyafogok amiatt, hogy jajj, a harmadik nyelvvizsgám csak 90%-os lett, mikor neki egyáltalán nincs nyelvvizsgája. És oké, tudom, hogy a nyelvvizsga meg a gyermekvállalás nem egy fajsúlyú dolog, csak a példa kedvéért írtam le, hogy érezzétek a különbséget. Szóval én pl. figyelek az ilyen dolgokra. Ennyi.
Van egy barátnőm, aki egy évvel fiatalabb nálam. Ő 24 évesen már teljesen rágörcsölt, hogy kifut az időből, nem lesz pasija, nem lesz gyereke, úristen.
Én jobbára vakargattam a fejem, mert akkoriban nekem se volt kilátásban ilyen, de úgy voltam vele, hogy ráérek 32-35 éves korom körül pánikolni, ha még mindig nem lesz mellettem senki.
A barátnőm már olyan szintre fejlesztette az agyalást, hogy egész depressziós állapotba süllyedt. Eközben kapcsolatot aktívan nem keresett, így az esélyeit maga csökkentette.
Végül az egyik üzletfelemmel összeismertettem, bár akkor munka miatt (nem tudtam mindent elvállalni és neki passzoltam tovább). Házasság lett a dologból. Ennek már 4 éve, de kb. fél évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy terhes lehet, hát én úgy félni embert nem láttam :) Végül kiderült, hogy csak késett és akkor mondta, hogy most realizálta, mennyire korai lenne neki a gyerekvállalás. Most vár még 2-3 évet, amíg felkészültnek érzi magát.
Igen, abban igazatok van, hogy ezeket meg kéne mondanom a barátnőmnek. Azért rossz ez a helyzet, mert mint írtam, levélben tartjuk a kapcsolatot, és írásban ezt előadni... hát sokkal félreérthetőbb, bántóbb lehet, mint szóban elmondani. Találkozni viszont nincs lehetőség (lásd: linkelt kérdésem a bevezetőben).
Igazából én csak annyit írnék neki, hogy ezt a "jajdeöregvagyok" dolgot ne írogassa már, mert ő sem öreg, én sem vagyok az, de azért baromi sz*r érzést tud ám okozni ezzel, főleg, hogy momentán tényleg nincs senkim, és ki tudja, mikor lesz.
És nem arról van szó, hogy egy gonosz, irigy, hamis barátnő vagyok, aki rosszat akar a másiknak. Ti soha nem voltatok még irigyek a barátnőtökre? Én ebben nem látok semmit rosszat egészen addig, amíg az irigység rosszindulatot, sz*rkavarást nem szül. Tőlem távol áll mindkettő.
Éppen azért is nyitottam a topikot, mert szeretnék választ kapni, hogyan tudnám kezelni a helyzetet. Ha tényleg az az irigy, rosszindulatú p*csa lennék, mint amilyennek egyesek lefestettek, akkor nem agyalnék ilyeneken, hanem ukmukfukk megszakítanám a barátságot ezzel a lánnyal.
(Elolvastam a linkedet is)Írnál egy olyan mondatot ami neked nem tetszik az ő levelében?
Amúgy elég szomorú h ilyen és nem veszi észre h téged ez bánt....attól mert van dolog,ami őt foglalkoztatja épp azért még téged is észre kéne vennie...és nem a baba miatt van mert már előtte is "rádsz*rt" mert férjhez ment!Még is az mi h még nem volt férjnél tudtatok talizni (AKART!!!!), most meg nem?A föld másik felére költözött vagy mi?Szerintem ebben abszolút nem a féltékenység a döntő!
Én az ilyen barátnőket már leselejteztem!Persze felnőtt emberek vagyunk mindenki más életvitellel,de attól függetlenül aki nekem a BARÁTOM azt nem sz*rom le!!!!!Na meg évi 2szer bele ne haljon már!
De én azt mondom neked ami nem megy azt nem kell erőltetni!Ne írj neki,ne foglalkozz vele hátha észbe kap...ha nem,akkor hagyd a francba!Ilyeneken kár búsulni!:)
Jó, hát idézek (nem szó szerint):
- idéz egy neves genetikust, aki szerint 25 évesen a legideálisabb szülni (mindketten 26 évesek vagyunk), de ő sajnos már lekésett erről, mert leghamarabb is csak 27 évesen fog
- régi csoporttársai 23 évesen szültek, nem lehet elég korán kezdeni, ráadásul telepakolják az iwiwet a "kölykükkel" (!)
- nem akar 30 évesen szülni, nem akar "öreg anyuka" lenni, meg 30-on felül nő a kockázat
Értitek már? Erre mondtam azt, hogy az, ahogy előadja, az nem esik nekem jól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!