Miért kéne annak örülnöm hogy van tető a fejem felett és van mit ennem?

20:42

Leírtad a lényeget, nincs mit hozzáfűzni. Remélem átgondolja, aki olvassa, nagy igazságot mondtál ki ezzel, bár kevesen fogják megérteni.

figyelj, van egy panellakásom.

agy azt választom, h irigykedek arra, aki a rózsadombon lakik a palotájába, vagy lemegyek az utcára, és megnézem hány csöves ül a járda szélén, és hálát adok, hogy van hol laknom.

valaki írta, hogy nem hiszi, h vannak, akik minden nap gondolnak erre, h milyen jó, hogy van fedél a fejem felett.

szerintem én vagyok ez a ritka kivétel. akárhányszor cudar idő van, és kimegyek egy fél percre az erkélyre, mindig eszembe jut, hogy szegény csövik, nekik nincs egy vacak viskójuk sem, ahol meleg van, és nem áznak-fáznak.

mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, de ha jobban megnézzük magunkat, akkor rájövünk, hogy a miénknél vannak sokkal nagyobbak.

20:42-es vagyok. Számomra csupán az a furcsa, hogy szinte majdnem mindenki leoltja a kérdezőt, hogy elkényeztetett, hálátlan stb. Most komolyan, ti tényleg naponta gondoltok arra, hogy de jó, hogy fedél van a fejem fölött? Mert én baromira nem. Így a kérdést olvasgatva, meg mondjuk a csöveseket látva az utcán persze, bele szoktam gondolni ebbe, de egyébként nem.

Meg még abba gondoljatok bele: minden életszakasznak megvannak a maga problémái, amit az adott személy ténylegesen problémaként él meg. Most gondoljatok bele, kisgyerekkorotokban mi foglalkoztatott benneteket? Mert engem az (nagy tragédiaként éltem meg), hogy elveszett az oviban a hercegnő Barbie-m koronája.

Igen, felnőttként nyilván bagatellnek tűnik ez a dolog, de egy kisgyereknek óriási ez a probléma. És ti, kedves válaszolók, majd szülőként is azt fogjátok a gyereketek képébe vágni, hogy jó-jó, elveszett a Barbie koronája, de ne szomorkodjon, inkább örüljön, hogy fedél van a feje felett...?!?!?! Biztos vigasztaló lesz a gyereknek.

Vagy: én most húszas éveim közepén járó nő vagyok, szerintem ebben az életkorban a párválasztás sokaknak aktuális probléma, így nekem is. Hadd legyen már ez a legnagyobb problémám -- mert igenis az, sajnos, és ne bagatellizáljam el azzal, hogy oké, nincs pasim, soha nem is volt még komolyabb, de azért hű de f*sza, hogy van fedél a fejem fölött.

Nem. Engem ez nem boldogít.

És ettől még nem érzem magam egy hálátlan p*csának, mert értékelem azt, amit a szüleim megtettek értem anyagilag, de ettől, basszus, még nem oldódik meg a problémám!!!

Nem, nem gondol rá mindenki, de nem is ad neki hangot, csak a marhája. Mert tudod, ha ezt a kérdést elolvassa az az ismerősöm, aki olyan házban lakik, ahol fűtés is alig van, hogy a gyerekeinek nagy dolog már a paprikás krumpli is, akkor az azt gondolja,hogy az elkényeztetett kis köcsög!

Nem kell,hogy eszedbe jusson minden nap,hogy ami neked természetes másnak nem, csak legalább az ilyen kérdéseket tartanád magadban. Mert másnak meg eszébe jut minden nap,hogy neki sajnos ilyen alapvető dolgok, mennyire nem természetesek!