Miért kéne annak örülnöm hogy van tető a fejem felett és van mit ennem?

Furcsa egyes hozzászólók véleménye. Ti komolyan mindennap gondoltok arra, hálásak vagytok a sorsnak, hogy van tető a fejetek felett és nem éheztek?

Mert oké, abban tényleg van valami, hogy meg kell becsülni ezeket a dolgokat, de szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az embereknek igen kis hányada szokott ezeknek kifejezetten örülni. Emberek vagyunk, emberi gyarlóság, hogy elfelejtünk örülni ezeknek a dolgoknak. Én legalábbis igen. Hajlamosak vagyunk természetesnek venni ezeket (bár ez lenne a természetes mindenkinek!).

Csak, tudjátok, ez úgy megy, hogy ha nekem pl. most az a legnagyobb problémám, hogy nem tudok normális párkapcsolatot kialakítani, akkor NEKEM ez a legnagyobb problémám. Engem az nem vigasztal, hogy van tető a fejem felett és van mit ennem. Vagy titeket igen? Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb!!! Oké, vannak ennél nagyobb problémák is, de attól még az adott személy problémaként éli meg.

Az emberi természet olyan, hogy akkor tudja megbecsülni a dolgokat, ha azokat egyszer elveszíti.

20.29 vagyok

Én arra értettem mikor alap dolgot kér a gyerek,és akkor is ez a válasz. Vagy ha nem jön ki vmelyik szülőjével,akkor is általában ezt írják h örülj h megengedik h ott lakj meg enni adnak

Fiatalabb koromban én is gyakran kaptam ilyen beszólást pl. a családomtól, mikor valamit nagyon szerettem volna, de nem kaphattam meg. Mikor azt mondtam "De hát A-nak meg B-nek ez van!" akkor az kaptam vissza: "X-nek és Y-nak viszont nincs, ne mindig azt vedd észre, akinek több jut". Bezzeg mikor tanulmányi átlagról volt szó, akkor a legjobbakat kellett alapul vennem.. és ez halálra idegesített. Azóta viszont rájöttem, hogy mindig lesz, akinek több van, és olyan is, akinek kevesebb. Csak rajtunk múlik, hogyan éljük az életünket: egész nap a gazdagokat lessük és irigykedünk, elégedetlenkedünk, vagy pedig körülnézünk a saját portánkon, és felfedezzük, hogy ilyen körülmények között is lehetünk legalább ugyanolyan boldogok.

Hallottam valahol: Adott egy fürt szőlő. Hogyan kezded el enni? Először a csúnya szőlőszemeket, hogy a szép, kövér, édes szemek maradjanak a végére? Vagy pedig a legszebbekkel kezded, és végül egyre ízetlenebbek maradnak?

Ha a csúnyákkal kezded: Végig savanyú szőlőt fogsz enni. Végig aszerint válogatsz, hogy melyik lehet a legsavanyúbb. Az utolsó lesz az egyetlen, ami igazán édes lesz.

Ha a szépekkel kezdek: Minden szem jobb lesz annál, ami utána jöhet. Tehát mindet tudod értékelni, kiélvezed minden ízét, és csak egyetlen szem savanyú szőlő marad a végére.

Én mindig a csúnyákkal kezdtem..

Lehet, nem érzed ide illő példának, de szerintem valahol erről szól a kérdés.

Én pl. örülök neki, bár tudom, hogy úgy áll a helyzet, hogy bármikor elveszíthetem és ettől nem is sok választ el.

De nagyon is értem a kérdést. Akár gazdagok vagyunk, akár szegények, akár egészségesek, akár betegek, adódhatnak az életünkben olyan helyzetek, problémák, amiket nehéznek érzünk, amik elszomorítanak. Lehet, hogy vannak, akiknek ezek a dolgok nem jelentenének problémát, de nekünk igen. Lehet, hogy mások rosszabb helyzetben vannak, de ettől még nekünk nem lesz jobb.

Erre szoktam én azt mondani, hogy ha fáj a tyúkszemem, attól még nem fáj kevésbé, ha tudom, hogy másnak jobban fáj. Lehetek hálás érte, hogy legalább nem fáj jobban, de attól még fáj. Akkor meg mi a fenének örüljek?