Azt érzem, hogy senki nem ért meg! Vagy örülnöm kellene, hogy őszinte hozzám?

Válságban van a kapcsolatunk. Azt érzem elfáradtam, csak én adtam bele a kapcsolatban és nem kaptam semmi viszonzást. 2 éve vagyunk együtt. Igazából meg akarom menteni a kapcsolatunkat, vagyis azt akarom hogy változzon meg.

És szükségem van barátnőmre, hogy neki elpanaszolhassak mindent. Hogy próbálja reálisan látni a dolgokat és segítsen a döntésben. De ő utálja párom, már kezdetek óta azt hajtogatja, hogy ididóta, bunkó, nem való hozzám. És hogy teljesen megváltoztam amióta vele vagyok, elvesztettem a tartásom, rám se ismer, az erős határozott nőből aki voltam nem maradt semmi.

Olyan rossz ezeket hallani, így is nyomorultul érzem magam és még ezt vágja a fejemhez. Azt érzem ami eddig biztos volt már semmi nem az, hogy senkire nem számíthatok.

Azt várom tőle, hogy megértsen és segítsen...vagy már én vagyok túl érzékeny és örülnöm kellene, hogy őszinte velem?

Nem tudok már reálisan gondolkodni. Mit gondoltok?