Együtt maradnátok ezek után a párotokkal?

Nem egészséges dolog a szülőkkel élni felnőtt korban. Amikor az embernek már van saját családja, akkor az az első, a nagy család csupán másodlagos. Életed párja legyen fontosabb, te is követsz majd el hibát és tényleg az a jó, ha elsimítod valahogyan.

Én külön költöznék, még az albérlet is jobb , mint szülőkkel élni. Egyébként is jobb, ha a kislányotok nincs kitéve 2 nagy kutya potenciális támadásának. NEkem is volt kutyám, ráadásul roti, sokat volt a lakásban, tiszta kutyaszőr volt minden, amikor kisbabám született, a védőnő tanácsára a kutya az udvarra került és csak kint aludhatott. A gyereknek nem tesz jót a kutyaszőr és egyéb betegségek, amit okozhat. Szóval menjetek külön. TE éreztesd a férjeddel is és apukáddal is, h mindkettőt szereted, fontosak Neked.

nyilván nagyon ideges lett a férjed, ő ott kínlódik a két nagy döggel, apád meg csak nézi... Ráadásul a beszólást is apukád kezdte. Mondjuk valószínű jogosan nem tetszett neki hogy hoztátok a kiskutyát. Egyáltalán kinek az ötlete volt a kiskutya? megbeszéltétek velük? gyanítom nem, mert különben az öreg sem akadt volna ki ennyire...

Ez az ő ügyük, nekik kell lerendezni egymás között. De gyanítom hogy már nincs is ebből probléma. A férjed megoldotta, elment albérletbe. Gondolom ez az esemény már csak hab volt a tortán. Ti is zavartátok a szüleidet meg ők is titeket, különösen a férjedet. Hát szét kell menni és kész.

off: A kiskutya kölyök kutyus? Mert ha igen, akkor alapvetően is gond lehet a két naggyal. 25 éve vannak kutyáink, de egyik sem támadott/támadna meg egy kölyök kutyát. Arról nem is beszélve, hogy a Párodat is harapdálták. Ki lesz a következő? A kislány? Szerintem ezt is át kellene sürgősen gondolni. Talán megelőzhető lenne egy tragédia. A gyerek legyen már fontosabb, és a Párod is, mint a kutya. Annak ellenére mondom ezt, hogy imádom a kutyinkat. Egyszer próbálna emberre harapni... Mennie kéne. Lehet visszataszítónak tűnik az álláspontom, de jobb, mint amiket a hírekben látni, hallani a kutyatámadásokról. Bár mondom, alapvetően egy mentálisan egészséges kutya, akivel foglalkozva van, nem tesz ilyet.

A kérdésre: Próbáld Őket kibékíteni, a kislánynak Apukájára is nagy szüksége van, és gondolom Neked is a Párodra, és Apukádra is. Két "örjöngő" németjuhásztól lehet én sem kaptam volna nevető görcsöt, pláne mi közben rákapdosnak a lábamra...

Bocsi az offért

A parod kerjen az Edesapadtol bocsanatot! Eleg nehez helyzet volt, s talan idegesebbek is, tehat ezt egy sima beszelgetessel ellehetne rendezni, es nem elrohanni!

Azt is szoktak mondani, hogy ne azt nezd, hogy mit mondott, hanem azt, hogy Ki mondta!

Tehat a parod siman elnezest kerhet, hiszen az Aposa, es ennyi tisztelet kijar Neki. Nem csak a joban kell osszetartani, hanem akkor is, amikor nehezsegek vannak.

Nézd, amikor új család alakul (férj, gyekek), akkor elsősorban hozzájuk tartozol, és csak másodsorban a szülőkhöz. Ez a jegyesoktatáson szépen elmagyarázzák.

Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük részéről el kellene tűrnöd a tiszteletlenséget. Nem azért, mert apád 60 éves, hanem azért, mert emberek vagyunk. Ha ez fordítva történik, arra sem lenne mentség, hogy apád ordítozhat, mert 60 éves.

Mit tennék:

1. Mindkettőjüknek kihangsúlyoznám, hogy egyiküktől sem tűrök el ilyesmit.

2. Nem neked kell megbocsátani, hanem apádnak. A férjed kérjen bocsánatot. Ha apád megbocsát, ne foglalkozz vele a továbbiakban.

3. Költözzetek el, problémás a szülőkkel élni.

4. Mélyen gondolkozz el azon, hogy miért csak 1-jén költözöl a férjedhez. A családoknak együtt a helyük.