Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Vajon mennyit ér egy ember...

Vajon mennyit ér egy ember egy olyan családban ahol minden megvan, és mennyi ér egy gyerek aki nem olyan mint mi de szükség van rá?

Figyelt kérdés

Barátnőmmel 4 éve vagyunk együtt, én 10 évvel vagyok idősebb nála, eljegyzés előtt állunk, vannak gondok (hol nincsenek), de sajnos vannak olyanok is amiket meg lehetne oldani, de a rokonságával valahogy nem megy a dolog. Leírnám a tényeket, utána teszem fel a kérdésemet.



Barátnőm koraszülött volt,4. gyerekként érkezett, nem

várták. Sírás rívás volt a fogadtatása. De a testévrei meggyőzték az anyját, hogy szülje meg, majd segítenek. Aztán telt múlt az idő, sajnos epilepszia gyanús állapotba került, gyógyszermérgezést kapott, és egyéb bajai is lettek, tehát örültek, hogy életben maradt. Most tanul még és otthon segít szinte mindenben. Olyan dolgokban is ami nem női feladat, nehéz dolgok cipelése, tartása, rámolás pakolás, nélküle egy lépést nem tudnak tenni lassan. Az én helyzetem. Nyugdíjas szülők gyermeke voltam, apám rokkantnyugdíjas volt mikor születtem, és 50 év felett volt már. Anyám volt akkor 24 éves. Sajnos apám olyan helyzetben volt a háború és egyéb okok miatt, hogy szinte semmit nem tudott összehozni. Rokonaim öregek, kihaltak, vagy nagyon messze élnek, és semmi kapcsolat nincs velük, de ők is elég szerencsétlenek. Elvégeztem az iskoláimat 3 technikusit egymás után, mondván biztos helyed lesz valamelyik pesti gyárban, csak tanulj és legyen sok szakképzettséged.10 évem ment erre rá, szakmunkás érettségi, és a 3 technológusi szak. Az utolsó vizsgám előtt apám rosszul lett, és a vizsgák alatt ápolnom kellett, kórházból be, kórházból ki, amit jobban lett máris hazazavarták, pár nap múlva ujra be, majd oprálták a koszorúerét, tágitották. Életmentő műtét volt, kockázatos 82 éves korban, de beleegyeztünk anyámmal. De nem segített, pár hónapos küszködés után az elfekvőben meghalt, kiszáradva, éhenhalva, mert nem akart enni inni, azok meg nem nagyon akarták táplálni, infúziórét is úgy kellett veszekednem velük. Nem sokkal rá, hogy eltemetettem, nagyapám következett. Felhoztuk hozzánk, itt ápoltuk őt is. Vele is ez volt csak tovább. Mindezt úgy, hogy semmi segítséget nem kaptam rokontól, államtól, örökségem nem volt, és a nagy beigért munkát sem kaptam meg, mert azóta változott a helyzet, nem kell már ilyen képzett ember a gyárakba. Olyan munkát kellett keresnem ami mellett tudtam ápolni apámat és nagyapámat. Rászmunkaidős operátor vagyok. És így találkoztam barátnőmel. Eddig szép igaz?



Az ő rokonsága kiemelkedően szerencsés, viszonylag

minimális energiával tanulással olyan sokat értek el amire másoknak egy élet is kevés. Az összes rokona kezén (sok-sok) milliók futnak át évente. De sajnos a péjz imádat miatt emberi kapcsolatokban nem túl járatosak, csak a rosszindulatú pletyka, mások kibeszélése a téma ha összejön a család. Én és barátnőm nagyon kilógunk ebből, idegenek vagyunk ott ahol családtagnak kéne lennünk. Sokszor megpróbáltam elmondani miért tartok ott ahol tartok, és miért nem tudok előrébb jutni. Nulla örökséggel, (sőt anyám adósságokat is felhalmozott) nulla rokoni segítséggel, és 5 évbe annyi bajjal ami másnak 30 év alatt sincs nem lehet a mai (és semmilyen) világban boldogulni egyedül segítség nélkül. De nem akarták meghallgatni nagyon, szemembe nem mondnak semmit, de hátam mögött azért megvan a rossz vélemény, meg a sirás, hogy jaj mi lesz veletek, . Ők egyelőre nem mutatnak semmi segítő szándékot, milliós kocsikkal jönnek a rokonai, és jajgatnak, hogy mi lesz veletek, meg a szüleivel, a saját édes testvérei is csak azt hangoztatják, hogy dolgozzon suli mellett is. De tudják, hogy nem bírná, az anyja is tudja, aki ennyire rossz egészségnek örvendett, és most is azért, azt nem lehet terhelni, főleg egy olyan családban ahol milliók mennenk el a semmire, de a saját húgukra nincs még 50 ezer ft sem. Persze, dolgozni kell, meg magunknak kell megteremteni az életet, de nem segítség nélkül. Olyan ember nincs aki csakis egyedül ért el mindent, alap, támogatás nélkül. Mindenki függ valakitől, valamitől, a "csak a saját magam erejéből értem el mindent" nem igaz. Valami belátás azért csak jár. Valami kis mentség? Nem leeht midenki csak lusta, munkakerülő aki nem kares havi 400k-t. Amikor megemlítettem, hogy majd odaköltöznék ha anyám meghal valamikor, mert igy mindenkinek könnyebb, csak hallgattak, és nézték a tv-t. Aztán másnap mondja az apja, hogy jöhetsz, mert sokat kell pakolni és nem bírom. Ennyi? Ennyi lennék? A barátnőm is csak ennyi? Pakológép, meg cipekedő masina? És őt is szídják, hogy nem segít, nem dolgozik. Hogy? Sulira elmegy a fél nap, onnan rohannjon munkába, aztán essen haza 23 órára, aztán ha van egy kis szabadideje pakolja a sok nehéz cuccot ami a hát körül van, mert ha van valami mindig ő az első akit leparancsolnak, pedig van pár szomszéd aki ráér, és semmit nem csinál egész nap, sőt pár még fel is ajánlotta, hogy ne a lánya cipelje már azt, majd segítek. De ők maguktól senkit, ekkora szégyen kérni segítséget attól aki úgyis adna, és inkább a koraszülött, epilepsziás beteges lányomat gyötröm? És még mondják, hogy nem segít semmit, ha meg visszavág, hogy ezeket ki csinálja akkor? A válasz: még szép, hogy segítesz ezekben. Akkor most mégis segít? Ez az ellentmondás kiséri az egész családját. Rengeteg pénz, semmi empátia, szeretet. Nem lehet mindent lezárni azzal, hogy más is dolgozik suli mellett. Az nem volt olyan állapotban mit ő. Mérlegelni kéne, és a szívre lélekre hallgatni, nem csak a racionális énjükre. Ők szerencsések voltak, minden sikerül, mi nekünk semmi, és nem azért mert mi nem akartuk, én sem akartam, hogy apámnak ne legyen semmije, hogy idős korban legyen apa, ő se akart kora szülött lenni. Ha már nem vigyáztak, és azt mondták, hogy tartsd meg segítünk hát tegyék. Most kell a segítéség, nem kiskorban, babák vásárlásával. A kérdés. Ezek ismeretében mit kéne tenni? . Beszélni velük nem lehet. Próbáltam többször is, elterelték a témát. De már számítanak ránk, nekünk van már kötelességünk feléjük, de nekik mi lenne felénk? Mert az, hogy etették, itatták ruházták az alap. De a sulija kifizetése is "hatalmas érvágás" nekik, pedig a több gyerekre semmit nem kellett költeni, nem is végeztek el semmi komolyabb sulit, csak a szerencse tette őket oda ahol vannak. Az, hogy éltek vele még nem érdem, és nem emeli őket senki felé. Ha 40 év kőkemény munkája állna mögöttük, akkor sem lenne jogos ez a kihasználás, és érzelmetlenség. De egy ilyen család ne olyan okokkal szívja a beteges testvére vérét, hogy mi lesz anyuékkal ha nem dolgozol suli mellett? Nem irigylek semmit tőlük, mert a lélek a szív nem vehető meg, és nem szerencse dolga. Szeretjük egymást és bizakodva várjuk a jövőt. De a segítséget is várjuk, mert mi nem nulláról inultunk mint sokan, hanem minuszból, és ahhoz kellett a sok energia eddig, hogy elérjük a nullát. De a továbblépéshez kell a segítségük. Van-e esély a változásra? Mit kéne még nekünk megtenni? Beszélni nem lehet, mert tudják mi van velem, de nem érdekli őket. A saját lányukat is ismerik, tudják, hogy nőtt fel, ennek ellenére mégis ezt teszik vele. Nem hülye emberek. Tehát tisztában kell legyenek azzal, hogy ez nem túl jó igy. De önzők sajnos. A barátnőm nem bulizik, nem jár sehova, én is oda járok évek óta, segítek amiben tudok helyette. De nem érdemlünk meg legalább egy esélyt, hogy igazán elfogadják mi miért van igy velünk? Ezek olyan témák amiket nem lehet egyfolytában nyüstölni, mert kényesek, sokszor kezdtem bele, de nem jutottam a végére, mert jött egy pletyka ami fontosabb volt mit az életem.


2011. máj. 17. 09:16
1 2 3 4 5 6
 31/54 anonim ***** válasza:
Hû, de tudsz érvelni. Amúgy ne offolj, te primitívke.
2011. máj. 17. 13:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/54 anonim ***** válasza:

Nem lehet a mai világban boldogulni egyedül segítség nélkül

nem mutatnak semmi segítô szándékot, pedig milliós kocsikkal jönnek

milliók mennek el a semmire, de saját húgukra nincs még 50 ezer sem

magunknak kell megteremteni az életet, de nem segítség nélkül

azt mondták tartsd meg segítünk, hát tegyék

most kell a segítség, nem kiskorban

a segítséget is várjuk, mert mi nem nulláról indultunk

de azért valamit nekik is kéne mutatni

mit lehet elvárni egy ilyen családtól

csak az alapot várjuk el

az alapot várom, ami megillet mindenkit ez még nem pénzhajhászat

azért valamire számítani lehetne egy ilyen családtól


Ezeket írtad. Faguriga legyek, ha mindez nem úgy hangzik, hogy te igenis ELVÁROD az anyagi segítséget. És még utolsó dolog: abban tévedsz, hogy akkor leszel ember ennek a családnak a szemében, ha unokákat adsz(?) nekik. Attól lennél ember a szemükben, ha letennél valamit az asztalra önerôbôl, a segítségük nélkül. További kellemes nyavajgást, kibeszélést és önsajnáltatást kivánok.

2011. máj. 17. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/54 A kérdező kommentje:
Az alap az,hogy ha valaki odajön hozzánk akkor érdekel mi van vele. Ha a lányom szerelme akkor már nem idegen. És valami érdeklődést tanúsítanék a dolgi iránt. hogy él, miért tart ott ahol tart. Mert ha nem is mentség, és kibúvó de magyarázat a helyzetem erre a kérdésre. Tehát mivel senki sem több a másiknál, ugye, mert ők is én is ember vagyok, és ha ezt elfogadjuk akkor őnekik is vannak kötelezettségei felénk. Pusztán a kor, az,hogy szülők nem jogosítanak fel senkit arra,hogy szívtelenek, igazságtalanok legyenek. Nekünk meg segíteni kell nekik abban amit nem bírnak, vagy nem tudnak már megtenni. Mi ezt megtesszük. Én úgy,hogy közben anyámat ápolom, küszködök vele egyedül.. Igen, le merem írni, vállalva,hogy önsajnáltatónak mondanak. Mert ez az igazság. És igen, várok némi anyagi segítséget is. Majd. Ha elindulunk rendesen az életbe. És ez igenis alap. Mert ők sem úgy kezdték,hogy kirakták őket a pusztába meztelenül...ők is elvárták,hogy legyen valami támogatás. Sajnos az érzelmi dolgokra nem alkalmasak. De racionálisan átláthatnák,hogy egyedül a mai világban egy ilyen helyzetben lévő lány, és a férje egyedül nem boldogul. Miért kéne szenvedni, küszködni, ha egy kis áldozattal könnyíthetnek rajtunk, és így magukon is, mert több időnk,erőnk marad rájuk is. Extra lenne a kocsi, meg nyaralások, de nekünk ezek nem kellenek. Csak az,hogy tudjuk, közösen előrébb juthatunk, és számíthatunk egymásra. és nem csak ők miránk.
2011. máj. 17. 13:55
 34/54 anonim ***** válasza:
70%

Baromi feleslegesek voltak ezek a hatalmas körmondatok meg a lelki nyáladzás, meg egyéb hülyeségek amiket ide leírtál, szerintem annyi is elég lett volna, ha azt kérdezed: Hogyan vegyem rá anyóspajtásékat, hogy pénzeljenek minket?

Konkrétan ezt kérdezed, csak 4 oldal kellett mire kibújt a szög a zsákból és be mered vallani, hogy anyagi segítségre is számítasz....gratulálok.

Ne legyél már ennyire érzelgős.

Azon nyavalyogsz, hogy milyen dolog az, hogy nem képesek adni, ahelyett, hogy a sarkadra állnál és önálló életet kezdenél a barátnőddel. És ehhez az önálló élethez akár tetszik akár nem NEKED kell megteremteni a feltételeket és a már sokszor emlegetett alapokat.

Szerinted azok akiknek nincs gazdag családjuk hogyan kezdtek hozzá a nagybetűs élethez? Őket szerinted ki támogatta???

2011. máj. 17. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/54 anonim ***** válasza:

14.12es vagyok.

Se nekem se pedig a barátomnak egyetlen egy gazdag rokonunk sincs!!! Senki!! Szerinted így mi már el is temethetjük magunkat vagy mi? Mert a te leírásod szerint mindenkit támogatni kell anyagilag, hogy el tudjon indulni. Mi ezt nem kapjuk meg, akkor mi már neki se kezdjünk?? Mi aztán tényleg nem számíthatunk segítségre se innen se onnan és láss csodát...mégis közös jövőt tervezünk.

2011. máj. 17. 14:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/54 anonim ***** válasza:

"Vajon mennyit ér egy ember egy olyan családban ahol minden megvan, és mennyi ér egy gyerek aki nem olyan mint mi de szükség van rá?"- őszintén szólva magát ezt a kérdést így nem értem, mit akartál ezzel kérdezni.

Ami a többit illeti, abszolút megértem a helyzetedet. Tudod nekem is minden barátnőm vagy épp barátnőm férje úgy jutott saját házhoz, hogy a szülők vagy sokszor a nagyszülők segítettek. Mindenkinek, és ugye nem 1-2 millióról van szó. Szoktam mondani: így könnyű. Ha az embernek nem segítenek semmiben, sőt esetleg még hátráltatják is, úgy már nehezebb. Én 17 évesen költöztem el otthonról, konkrétan egy kanalat vagy egy flakon tusfürdőt nem kaptam, mint segítség. A párom detto, nála annyiban rosszabb a helyzet, még az anyját is neki kell eltartania, neki kell mindent állnia helyette is és azért nem tudunk elköltözni, mert akkor nem egy helyen kéne a rezsit fizetnie, hanem 2 helyen és akkor elég nehéz lenne valaha is építkeznünk... Egyszer mondta, hogy időnként azért elgondolkozik és rohadtul bántja hol tarthatna, ha nem élősködne rajta az anyja... Szóval ezt a részt abszolút megértem.

"Olyan ember nincs aki csakis egyedül ért el mindent, alap, támogatás nélkül." Na hát ez az, ami viszont abszolút nem igaz. Az, hogy a szülői ház (páromé) készen lett, az ő érdeme. A szülei arra nem voltak képesek, hogy készre építsék a házat, a párom fejezett mindent, amit kellett tizenévesen. A saját munkája, a saját pénze. A saját érdeme egyedül, hogy 2 x milliós autója van (egyik a munka miatt kell, másik meg "rendes" autó), a saját érdeme egyedül, hogy minden évben el tudunk menni nyaralni, hogy ha bármi kell, nem jelent gondot kifizetni. Itt mondjuk nem milliós tételekre gondolok, de elromlott a mosógép (őskövület), erre rendeltem egy újat 104 ezer forintért, kész. Vagy elromlott a tv (mindössze 4 éves volt), vettünk egy újat 100 ezerért, nem kellett gyűjtögetni vagy ilyesmi nem aggódtunk, hogy jaj mikor tudunk újat venni, erre célzok.

Szóval az tény, hogy rohadt nehéz egyedül, de igenis egyedül is el lehet érni dolgokat!!! Ne legyél abban a hitben, hogy mindenki aki elért valamit vagy sok száz ezret visz haza havonta, az mind valakinek köszönheti és függ valakitől! Én függök, elismerem. A párom nélkül nem sok mindent tudnék felmutatni. Ő nem függ senkitől.

2011. máj. 17. 15:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/54 anonim ***** válasza:

Még annyit fűznék hozzá, hogy várhatod, hogy segítsenek, de felesleges. Én is hibáztattam (magamban) anyámat évekig, hogy miért nem segített soha semmiben, mi értelme? Semmi. Ez nem változtat semmin.

Egyébként egyáltalán nem várhatod el, hogy segítsenek. Te nekik igenis idegen vagy. Persze azt gondolom az ember a saját gyerekének igenis segítsen, ahogy tud!! Ki többel tud, ki kevesebbel. De te a párod szüleitől nem várhatsz semmit. Nekem is idegen a párom anyja. Szoktam mondani:nem az anyám, nem a rokonom, nem a barátnőm, még csak nem is a haverom. Ismerem, mert a párom anyja. De ennyi. Nem több. Ha bármit is elvárhatnék tőle, milyen jogon várnám ÉN el? A saját anyámtól várhatok el dolgokat, hiszen a gyereke vagyok, de a párom anyjától hogy várhatnék bármit is...?

15:02-es

2011. máj. 17. 15:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/54 A kérdező kommentje:

Semmilyen szög nem bújt ki, mivel logikus,hogy számitunk anyagi segítségre is. Mivel a családban mindenki kapott nem is kevés anyagi segítséget, gyakorlatilag az egyik testvére eltartja a másikat. Itt arról van szó, hogy nem akarták a barátnőmet, beteges volt csak a baj volt vele, nem szerették így igazán. Nem olyan lett amit ők akartak, nem úgy viselkedik ahogy ők akarták. Ezért utasítanak el egyelőre minden segítséget. És ez igazságtalan.Sajnos a hozzászólásaidból(tudja kire gondolok, hisz ő írta az összes negatívat szinte)az olvasom ki te semmiben nem segítenél a gyerekednek, mivel te se kaptál semmit. Akkor más se kapjon, mindenki dögöljön meg, mert nekem is rossz volt, és ez a normális. Hát nem az. Erről nem tudjuk meggyőzni egymást úgyse. Nem ingyen élés ha a szülőktől anyagi segítséget várunk, főleg,hogy mindenki kapott a családban. Ahol futja ott adjanak, és egyenlően minden gyereknek. Ez egy morális kérdés, sőt a jog is mond erről valamit.Azért mert koraszülöttsége miatt küszködni kellett vele, és rossz emlékek vannak erről, nem az ő hibája. A hozzád hasonló totál érzelmetlen emberek miatt nem meri senki előhozni a lelki világát, az érzéseit, mert akkor rögtön érzelgős, nyáladzik...mások is gondolnak ilyet rólad, tehát nem csak én..


A segítség nélküliségről:


Ha már valaki kapott munkát, vagy felvették a suliba, vagy az önkormányzatnál elintéztek neki valamit, stb stb már segítettek neki. Nagy egészben értettem azt,hogy nincs senki a világon akinek nem segítettek volna. És nem függne másoktól. A milliomos vállalkozó is függ a piactól, a banktól, a megrendelőtől, a melós is a munkaadótól, a kormány a szavazóktól stb. Tehát senki sem maga boldogul, mert ahhoz,hogy boldoguljon kell még egy másik fél is. Max a gyűjtögető ősember nem függött senkitől, max az időjárástól, de idővel már azt is fejbe verték ha rossz helyre ment. Ne éljünk már ilyen szinten se érzelmileg, se agyilag. Igenis a szülőnek kell gondoskodni a gyerekről, a jövőjéről neki kell taníttatnia, nem elzavarni dolgozni, mert inkább egy új szoba bútorra kell a pénz. Ezt lehet csűrni csavarni akkor is így van. Aki azt gondolja,hogy a szülőnek annyi a dolga,hogy kipottyantja a gyereket, meg eteti, és tetőt rak a feje fölé az tartson inkább egeret, mert azt még meg sem kell szülnie..

2011. máj. 17. 18:13
 39/54 anonim ***** válasza:

Figyelj, én éveket töltöttem az életemből azzal, hogy folyamatosan hibáztattam az anyámat, hogy miért nem olyan, amilyennek szerintem lennie kéne. NEM OLYAN. Neked is csak azt tudom mondani, ha a barátőd szülei, családtagjai ilyenek - ez van. El kell fogadnod. Nem kell őket szeretned! A legkevésbé sem kell őket megértened!! De tudomásul kell venned, hogy ők ilyenek, ha a fejed tetejére állsz, akkor se lesznek másmilyenek. Ezt tudom, nehéz elfogadni. Mert én is úgy gondolom, a szülőnek nem csak annyi a dolga, hogy megszüli a gyereket, eltartja 18 éves koráig, mert muszáj aztán csináljon, amit akar... Mi például nyitottunk számlát a gyerekünknek, mert mind a ketten pontosan tudjuk, milyen rossz "csupasz seggel" elindulni a világban.

És akkor mondhatom még azt is, hogy a párom nagymamája és mostoha nagyapja a többi gyereknek, unokának házat vettek. A párom apja és persze a párom meg a nővére SEMMIT nem kaptak. Persze valahányszor segítségre szorultak a rokonok, akkor persze jöttek - míg le nem lettek építve...

Tudod nem olyan régen olvstam valami "okosat" és ez nagyon elgondolkoztatott: eljön az ember életében az a kor, amikor már nem hibáztathatja a szüleit. Mert akkor az ember élete arról szól, hogy valaki mást hibáztat örökké, ahelyett, hogy ő maga tenne valamit és változtatna.

2011. máj. 17. 18:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/54 A kérdező kommentje:
Teljesen egyet értek veled. De az ember megítélésében fontos szerepe van annak mit kapott, hozott otthonról. Ha elítélünk valakit, pusztán félinfók alapján, meg rosszindulatú pletykák alapján, esetleg félreértésből, az súlyos hiba. Igenis tudni kell miért van valaki egy adott helyzetben. Mert az emberek olyanok,hogy ha van lehetőségük valakiről egyszerre jót is meg rosszat is feltételezni, akkor a rosszat fogják. A teljes érdektelenség a családi helyzetem iránt igenis bánt egy kicsit, főleg úgy,hogy véleményt azért formálnak úgy,hogy alapvetően semmit nem tudnak, és semmi nem érdekli őket. Akkor ne formáljanak véleményt, ne legyenek megjegyzéseik, vagy ha igen akkor a tények alapos ismerete után. Ha úgy is ezt vélik, hogy tudják mit hoztam magammal, és mit éltem át pont abban az időben amikor alapoznom kellett volna az életemet akkor ez van. Sajnos nem tudom úgy írni ,hogy ne tűnjön önsajnálatnak. Én amit tudok megteszek. Ápoltam egyedül apámat, nagyapámat, most anyámmal bajlódom, emellett több mint 5 éve vagyok egy helyen, és végzek olyan munkát amit kb 2 évig szoktak végezni egy helyen. És emellett amikor ott vagyok rámolok cipelek, tehermentesítem a barátnőmet. De nem várok ezért semmit, csak azt,hogy vegyék figyelembe azt,hogy valaki nem olyan szerencsés mit ők, valakikkel történek olyan dolgok is amik velük nem. És attól az még nem csekélyebb ember. Ez olyan nagy dolog? Mert tudom,hogy képesek lennének rá, hisz imádnak kibeszélni másokat, ezt is meg tudnák érteni, csak nem akarnak tudni arról,hogy másokkal mik történtek, és,hogy másoknak nem kísérte szerencsecsillag az életét. Mondom, nyilván másokkal is történt ilyesmi, és másnak is van baja bőven. Tehát nem hiszem,hogy csak én lennék a világon az egyetlen szerencsétlen aki egyedül küszködik a szüleivel, és nincs egy közeli hozzátartozója aki segítene, és a barátnője gazdag rokonaitól is csak azt kapja,hogy lébecol. Senkinek nem kívánom ezt a lébecolást,amikor vizsga időben hajnali 3 kor kell tisztába tenni apámat, és várni a rohammentőt hogy elvigye, majd másnap bemenni a kórházba vizsga előtt, után. Nem kezdtem el siránkozni, hanem tettem a dolgomat. De azért egy pont után az embernek betelik a pohár, hogy sehonnan senkitől nem kap semmit, még csak azt sem,hogy meghallgassák. Sokkal keményebb vagyok annál,hogy összeroppanjak, már most teszek félre a fizetésemből, rakom be bankba, kötöm le, spórolok, nem magamnak..a gyerekeimnek..én már most, így is, ilyen helyzetben rájuk gondolok, ők meg...ezért nem tudom elfogadni azt,hogy ingyenélő lennék, meg csak magamra gondolok. Minden tettem a jövőbeli családom miatt történik.Mert ha ők számítanak ránk, és ezt ki is mondják, miért lenne szentségtörés, ördögtől való gondolat, ha mi is számítunk rájuk? Miért csak az a megoldás,hogy rájuk hagyjuk? Én bízom benne,hogy egyszer megértik, sok szülő vesztette el a gyerekét, mert elmarta ilyen hozzáállással, az meg eret vágott, gyógyszer szedett, vagy belépett egy szektába..ez nagyban a szülő hibája. miért csak akkor látják be,hogy hibáztak ha már késő?..
2011. máj. 17. 19:08
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!