Vajon mennyit ér egy ember egy olyan családban ahol minden megvan, és mennyi ér egy gyerek aki nem olyan mint mi de szükség van rá?
Barátnőmmel 4 éve vagyunk együtt, én 10 évvel vagyok idősebb nála, eljegyzés előtt állunk, vannak gondok (hol nincsenek), de sajnos vannak olyanok is amiket meg lehetne oldani, de a rokonságával valahogy nem megy a dolog. Leírnám a tényeket, utána teszem fel a kérdésemet.
Barátnőm koraszülött volt,4. gyerekként érkezett, nem
várták. Sírás rívás volt a fogadtatása. De a testévrei meggyőzték az anyját, hogy szülje meg, majd segítenek. Aztán telt múlt az idő, sajnos epilepszia gyanús állapotba került, gyógyszermérgezést kapott, és egyéb bajai is lettek, tehát örültek, hogy életben maradt. Most tanul még és otthon segít szinte mindenben. Olyan dolgokban is ami nem női feladat, nehéz dolgok cipelése, tartása, rámolás pakolás, nélküle egy lépést nem tudnak tenni lassan. Az én helyzetem. Nyugdíjas szülők gyermeke voltam, apám rokkantnyugdíjas volt mikor születtem, és 50 év felett volt már. Anyám volt akkor 24 éves. Sajnos apám olyan helyzetben volt a háború és egyéb okok miatt, hogy szinte semmit nem tudott összehozni. Rokonaim öregek, kihaltak, vagy nagyon messze élnek, és semmi kapcsolat nincs velük, de ők is elég szerencsétlenek. Elvégeztem az iskoláimat 3 technikusit egymás után, mondván biztos helyed lesz valamelyik pesti gyárban, csak tanulj és legyen sok szakképzettséged.10 évem ment erre rá, szakmunkás érettségi, és a 3 technológusi szak. Az utolsó vizsgám előtt apám rosszul lett, és a vizsgák alatt ápolnom kellett, kórházból be, kórházból ki, amit jobban lett máris hazazavarták, pár nap múlva ujra be, majd oprálták a koszorúerét, tágitották. Életmentő műtét volt, kockázatos 82 éves korban, de beleegyeztünk anyámmal. De nem segített, pár hónapos küszködés után az elfekvőben meghalt, kiszáradva, éhenhalva, mert nem akart enni inni, azok meg nem nagyon akarták táplálni, infúziórét is úgy kellett veszekednem velük. Nem sokkal rá, hogy eltemetettem, nagyapám következett. Felhoztuk hozzánk, itt ápoltuk őt is. Vele is ez volt csak tovább. Mindezt úgy, hogy semmi segítséget nem kaptam rokontól, államtól, örökségem nem volt, és a nagy beigért munkát sem kaptam meg, mert azóta változott a helyzet, nem kell már ilyen képzett ember a gyárakba. Olyan munkát kellett keresnem ami mellett tudtam ápolni apámat és nagyapámat. Rászmunkaidős operátor vagyok. És így találkoztam barátnőmel. Eddig szép igaz?
Az ő rokonsága kiemelkedően szerencsés, viszonylag
minimális energiával tanulással olyan sokat értek el amire másoknak egy élet is kevés. Az összes rokona kezén (sok-sok) milliók futnak át évente. De sajnos a péjz imádat miatt emberi kapcsolatokban nem túl járatosak, csak a rosszindulatú pletyka, mások kibeszélése a téma ha összejön a család. Én és barátnőm nagyon kilógunk ebből, idegenek vagyunk ott ahol családtagnak kéne lennünk. Sokszor megpróbáltam elmondani miért tartok ott ahol tartok, és miért nem tudok előrébb jutni. Nulla örökséggel, (sőt anyám adósságokat is felhalmozott) nulla rokoni segítséggel, és 5 évbe annyi bajjal ami másnak 30 év alatt sincs nem lehet a mai (és semmilyen) világban boldogulni egyedül segítség nélkül. De nem akarták meghallgatni nagyon, szemembe nem mondnak semmit, de hátam mögött azért megvan a rossz vélemény, meg a sirás, hogy jaj mi lesz veletek, . Ők egyelőre nem mutatnak semmi segítő szándékot, milliós kocsikkal jönnek a rokonai, és jajgatnak, hogy mi lesz veletek, meg a szüleivel, a saját édes testvérei is csak azt hangoztatják, hogy dolgozzon suli mellett is. De tudják, hogy nem bírná, az anyja is tudja, aki ennyire rossz egészségnek örvendett, és most is azért, azt nem lehet terhelni, főleg egy olyan családban ahol milliók mennenk el a semmire, de a saját húgukra nincs még 50 ezer ft sem. Persze, dolgozni kell, meg magunknak kell megteremteni az életet, de nem segítség nélkül. Olyan ember nincs aki csakis egyedül ért el mindent, alap, támogatás nélkül. Mindenki függ valakitől, valamitől, a "csak a saját magam erejéből értem el mindent" nem igaz. Valami belátás azért csak jár. Valami kis mentség? Nem leeht midenki csak lusta, munkakerülő aki nem kares havi 400k-t. Amikor megemlítettem, hogy majd odaköltöznék ha anyám meghal valamikor, mert igy mindenkinek könnyebb, csak hallgattak, és nézték a tv-t. Aztán másnap mondja az apja, hogy jöhetsz, mert sokat kell pakolni és nem bírom. Ennyi? Ennyi lennék? A barátnőm is csak ennyi? Pakológép, meg cipekedő masina? És őt is szídják, hogy nem segít, nem dolgozik. Hogy? Sulira elmegy a fél nap, onnan rohannjon munkába, aztán essen haza 23 órára, aztán ha van egy kis szabadideje pakolja a sok nehéz cuccot ami a hát körül van, mert ha van valami mindig ő az első akit leparancsolnak, pedig van pár szomszéd aki ráér, és semmit nem csinál egész nap, sőt pár még fel is ajánlotta, hogy ne a lánya cipelje már azt, majd segítek. De ők maguktól senkit, ekkora szégyen kérni segítséget attól aki úgyis adna, és inkább a koraszülött, epilepsziás beteges lányomat gyötröm? És még mondják, hogy nem segít semmit, ha meg visszavág, hogy ezeket ki csinálja akkor? A válasz: még szép, hogy segítesz ezekben. Akkor most mégis segít? Ez az ellentmondás kiséri az egész családját. Rengeteg pénz, semmi empátia, szeretet. Nem lehet mindent lezárni azzal, hogy más is dolgozik suli mellett. Az nem volt olyan állapotban mit ő. Mérlegelni kéne, és a szívre lélekre hallgatni, nem csak a racionális énjükre. Ők szerencsések voltak, minden sikerül, mi nekünk semmi, és nem azért mert mi nem akartuk, én sem akartam, hogy apámnak ne legyen semmije, hogy idős korban legyen apa, ő se akart kora szülött lenni. Ha már nem vigyáztak, és azt mondták, hogy tartsd meg segítünk hát tegyék. Most kell a segítéség, nem kiskorban, babák vásárlásával. A kérdés. Ezek ismeretében mit kéne tenni? . Beszélni velük nem lehet. Próbáltam többször is, elterelték a témát. De már számítanak ránk, nekünk van már kötelességünk feléjük, de nekik mi lenne felénk? Mert az, hogy etették, itatták ruházták az alap. De a sulija kifizetése is "hatalmas érvágás" nekik, pedig a több gyerekre semmit nem kellett költeni, nem is végeztek el semmi komolyabb sulit, csak a szerencse tette őket oda ahol vannak. Az, hogy éltek vele még nem érdem, és nem emeli őket senki felé. Ha 40 év kőkemény munkája állna mögöttük, akkor sem lenne jogos ez a kihasználás, és érzelmetlenség. De egy ilyen család ne olyan okokkal szívja a beteges testvére vérét, hogy mi lesz anyuékkal ha nem dolgozol suli mellett? Nem irigylek semmit tőlük, mert a lélek a szív nem vehető meg, és nem szerencse dolga. Szeretjük egymást és bizakodva várjuk a jövőt. De a segítséget is várjuk, mert mi nem nulláról inultunk mint sokan, hanem minuszból, és ahhoz kellett a sok energia eddig, hogy elérjük a nullát. De a továbblépéshez kell a segítségük. Van-e esély a változásra? Mit kéne még nekünk megtenni? Beszélni nem lehet, mert tudják mi van velem, de nem érdekli őket. A saját lányukat is ismerik, tudják, hogy nőtt fel, ennek ellenére mégis ezt teszik vele. Nem hülye emberek. Tehát tisztában kell legyenek azzal, hogy ez nem túl jó igy. De önzők sajnos. A barátnőm nem bulizik, nem jár sehova, én is oda járok évek óta, segítek amiben tudok helyette. De nem érdemlünk meg legalább egy esélyt, hogy igazán elfogadják mi miért van igy velünk? Ezek olyan témák amiket nem lehet egyfolytában nyüstölni, mert kényesek, sokszor kezdtem bele, de nem jutottam a végére, mert jött egy pletyka ami fontosabb volt mit az életem.
válasza:Minden kommented után egyre ellenszenvesebb vagy. Áruld már el, hogy mi az az ALAP, amit te elvársz, ami -szerinted- járna neked a lány családjától, természetesen ingyen/ajándékba.
Itt megragadnám az alkalmat, hogy közöljem, mekkorát tévedsz a hülye koraszülött-elméleteddel: 7,5 hónapra születtem, fél évig haza sem engedtek a kórházból a fejletlen tüdôm miatt, mégsem meresztem a seggem otthon, harmincévesen is a koraszülöttségemre mutogatva. A csajoddal együtt eléggé szánalmasak vagytok, te jobban, mert az nem a te családod, következtetésképp NEKED OTT SEMMIHEZ NINCS JOGOD, SEMMI NEM "JÁR", még a sokat emlegetett alap sem. Ha nem tetszik az otthoni helyzet, akkor költözzetek el, vállaljatok munkát és kész.
Még valami: én soha, de tényleg SOHA nem engedném meg, hogy a lányom qrótársa, aki harmincévesen tartós munkanélküli, hozzánk költözzön, úgyhogy érdezd magad szerencsésnek, te potyalesô.
Az a baj,hogy ezért tartunk itt. Nem mondom,hogy teljesen igaza van, de azért honnan tudjátok mit akarnak valójában?
Az, hogy ti így gondoljátok? No meg a művészlélek fikázása.
Ez kiverte a biztosítékot nálam. Csak mert nem fizikai munka az Istene, és van tehetsége attól még nem lesz kisebb, sőt...
A pénz kérdésben nem tudok mit tanácsolni. Nyilván pénz is kell, meg megbecsülés is, támogatás is, meg szeretet is. ha nem megy, hát nem megy. Ha maguktól nem érzik azt,hogy adniuk kéne, kár is várni. ha meg majd érzik adnak. Az öröksége meg úgyis jár a barátnődnek, ha ilyen jól megy nekik abból majd lesz valami.
Én is átéltem ilyen szituációt. Nekem a testvéreimmel volt ilyen gond főleg. A családot nem lehet megválogatni. És egy jó tanács: Ha érdemi, korrekt, elfogulatlan választ akarsz kapni, ne a GYK-ra gyere:)
Alaposabban átolvastam az írásodat, és a válaszokat is. Megpróbálok tárgyilagos választ adni, úgyis mint gyakorló, kétgyerekes, pedagógus anyuka.
Nagyon sűrűn írsz, nem tagolsz. A tartalmi rész érthető, de nehezen átlátható. Van pár hiba is benne, de nem jelentős. Ennyit a nyelvtanról:)
Ha jól értem ez a helyzet nálatok:
Adott egy házaspár három gyerekkel, akik jóval idősebbek mint a barátnőd. Adott három testvér akik gazdagok, és a szerencse tette azzá őket. Tudjuk, hogy egy időben a szerencse mellett egy jó adag gerinctelenség is kellett ehhez. De nem ismerem a tényeket, ezt hagyom inkább.
Ide csöppent be a barátnőd. Nem várt gyerekként. Betegen.
Tudom milyen érzés, ha már elég volt egy gyerekből, és jön a következő...főleg ha már felneveltek hármat.
És itt él most ő velük, és te is néha.
Akkor a vélemény, és pár tanács.
pro:
- Ha nekem lenne egy fiatal, koraszülött gyerekem, és megtehetném, hogy tehermentesítsem, legalább az iskola alatti munkától megtenném, még ha nem ennék is napokig.
- Előbb szakadnék meg, mintsem őt terheljem fizikai munkával. Van pár megoldás még segítség kérésre.
- Ha a barátnőm szintén nehéz helyzetű barátja kijelentené,hogy odaköltözne hozzánk, kisülne a szemem, ha azt mondanám erre,hogy jöhetsz, mert kell pakolni.
Lehet ezt civilizáltan is közölni, kezelni.
Kontra:
- A szülőknek kijár egy egészségesen felüli tisztelet, magáért a létért. Ha kérted, ha nem. Az ilyen gondolatok, sajnos elfajulnak idővel, és megkeserítik az életet náluk. Tehát ne úgy tekintsetek rájuk, mint kizsákmányoló szörnyekre, hanem mint egy megfáradt, idős emberekre, akik rátok fognak szorulni. Így máris kedvezőbb a helyzet. És idővel talán magától kialakul egy kis enyhülés.
Mindezektől függetlenül sok szülő úgy érzi, hogy azzal tesz jót a gyereknek, hogy erővel beleneveli az életbe. És ezt úgy éri el,hogy a földbe döngöli, kihasználja, pokróc vele. Mondván ilyen az élet is.
NEM. Nem ilyen az élet. És ha inkább szeretettel állnának a gyerekükhöz, ki se alakulna ilyen helyzet.
Sok hasonló helyzetű gyereket ismertem. Főleg lányokat.
Mindből elfuserált, hisztis, rosszindulatú fruska lett.
Drogoztak, ittak, és tettek a szüleik fejére.
Ha igaz, hogy a barátnőd nem jár bulizni, inkább otthon marad, segíteni, már ez az egy tény mentesíti a barátnődet az őt ért vádak alól.
Nekem apósomék voltak hasonlóak. Tipikus, vidéki emberek, csak a föld, az állatok. nem is tudtak ebből kilépni. Mert az ember nem olyan mint a tehát, hogy elég odavetni elé a szénát, aztán elvan. A gyereknek szeretet kell, törődés.
Ha nem kapjátok meg, el kell gondolkodni rajta, hogy leléptek. Persze nem könnyű. ha maradtok, akkor pedig ellenállóvá kell válni. Nem lehettek érzékenyek, tegyétek azt amit kell, szüljön a barátnőd unokákat, ettől meg fognak enyhülni. A rokonok is. Mert most sajnos csak az van, hogy te odajárkálsz, hazamész, segítesz valamit, de ennél több semmi. Legyen valami produktum, valami több ennél. Például eljegyzés. Abból már látják komolyan gondoljátok, és jobban fognak segíteni. Ha nem, akkor meg az idő nektek dolgozik...
válasza:Jaj, szegény meg nem értett kisfiú! Ha olyan sivár érzelmi környezetben szenvedsz, akkor miért nem költözöl el? Csak nem azért, mert akkor magadnak kellene elôteremteni a lakbért, meg kaját az asztalra, stb... Inkább fogcsikorgatva ugyan, de hagyod a barátnôdet ilyen "szörnyû" környezetben szenvedni, minthogy felemeld a fenekedet és munkát vállalj, hát milyen ember, milyen férfi vagy te?!
Amúgy észrevetted, hogy egyik mondatoddal ütöd agyon a másikat? A legelsô nyávogásodban még azt hazudtad, hogy úgy lettek gazdagok, hogy ezért semmit sem tettek, épp csak szerencséjük volt. Az utolsó nyávogásodban már az a bajod, hogy még terhesen is pakoltak, dolgoztak. Most akkor melyik verzió az igaz?
Fiacskám, én úgy látom a helyzetet, hogy adott egy jómódú család, akik keményen megdolgoznak a pénzért. Van egy nyafka leánygyermek, aki huszonsok évesen sem hajlandó munkát vállalni, de még arra is nógatni kell, hogy legalább a családi vállalkozásba besegítsen. Nyafka kisasszony megismerkedik egy szintén pánpéterszindrómás nyafka legénnyel, akinek nincs semmije, munkája sem. Egy szép napon, közli a lány családjával, hogy márpedig ô odaköltözik. Ezt a bejelentést 100 emberbôl 99 úgy fogadta volna, hogy beint a legénynek, esetleg közlik, hogy majd ha munkája lesz, és a számlák ráesô részét fizetni tudja, majd akkor. Ehelyett a lány birkatürelmû szülei téged is a hátukra vettek koloncnak, holott már igencsak saját lábadon kellene állnod. Mindezt te, azaz ti úgy háláljátok meg, hogy még amiatt is panaszkodtok, hogy segítenetek kell abban a bizonyos vállalkozásban, ezek a gonosz, szívtelen, anyagias emberek nem engedik nektek, hogy harmincévesen az egész napot ábrándozással töltsétek, miközben ôk dolgoznak, nem akarnak eltartani két felnôtt embert. Szerinted ez felháborító.
Megtudhatnánk, miben merül ki az a naaaaagy mûvészlelketek? Mert senki nem mondta, hogy csak a fizikai munka létezik, de ha a kérdezônek nincs megfelelô végzettsége szellemi munkákhoz, akkor mi legyen? Tartsák el ôt a lány szülei életük végéig, csak mert hülye ugyan, de mûvészlélek?
Már ne is haragudj, de honnan veszed ezeket amit leírsz?
Az, hogy valaki terhesen cipel nem azt jelenti, hogy dolgozik, hanem azt, hogy felelőtlen ökör.
És honnan tudod, hogy családi vállalkozásuk van? És azt honnan, hogy nem segít be? A rosszindulattól nem látsz.
Sajnállak.
válasza: válasza:12.50:
Két sajnálkozás közt gondolkozz is: mibôl élne az a család, ha mindegyikük úgy állna a munkához, mint a nyávogós kérdezô, meg a barátnôje? Neki persze nem pénz kell, csak az alap, ami gondolom saját ház, kocsi, esetleg havi apanázs. Még szerencse, hogy nem pénzéhesek, mert különben nem csak az alapot kérnék, hanem cifrább dolgokat is, pl. yahtot, világ körüli utazást, nyaralót Bora-Borán... Javaslom, ne engem sajnálj, hanem a kérdezô hálótársának a hatvanéves szüleit, akik kidolgozzák a belüket, de nem élvezhetik békében a munkájuk gyümölcsét, mert ez a harmincéves élhetetlen "férfi" ott tartja a markát...
válasza: válasza:13.06:
Ha nem pénzt akar a kérdezô, akkor mégis mit? Mi az a folyton visszatérô ALAP, amit ôszerinte a lány szüleinek és testvéreinek oda kellene adniuk nekik??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!