Mégis mit képzelnek magukról a kisgyerekes anyukák legtöbbje, övék tán a világ?

Amúgy tényleg gyakori h fennhangon leugatják az embert a nyugdíjasok/babakocsisok az embert a buszon még akkor is ha az illető már éppen állna fel, vagy azt is aki nem veszi észre mert háttal áll.

Szívesen átadom a helyem bárkinek aki megkér, akkor is ha látom h rászorul de nem szól, de a szemét módon kötekedők miatt már bennem is ott van a görcs ha egy ilyet meglátok.

A követelőzés nem szép dolog, udvariasan is lehet kérni.

"Majd még én érzem magam szarul, és elnézést kérek, ha buszra kell szálnom."

Dehogy is! Csak egyszeruen ugyanolyan ember vagy, mint masok. Sem tobbet, sem kevesebbet nem kell varni masoktol, mint barki masnak.

Van az a fajta ember, mindegy, hogy fiatal, idős, terhes vagy gyerekkel van, aki képes figyelni a környezetére, és nem várja el mindenkitől, hogy körbeugrálják, ahogyan azt sem képzeli, hogy attól, hogy x éves, x gyereke van, vagy épp terhes, attól ő lett az atyaúristen és mindenki nyalja ki a hátsó felét.

És van az ellenkezője, aki a fentieket képzeli magáról.

Én általában nem ülök le a BKV-n ha nagy ritkán utazok, így nem adom át a helyem, mert nincs mit.

A leülni akarók között is kétféle van. Akinek látni fején (mindegy miért akar leülni), hogy elvárja, hogy felállj, és ha nem teszed, egy utolsó rohadt szemét vagy, mert dögölj meg miért ülsz, ott fog puffog melletted, és ha esetleg megkér, azt is úgy, hogy ő a király/királynő, te meg egy sz*r alak vagy, és álljál fel azonnal!

És van a másik fajta, akinek szívesen felállsz, mert látod, hogy örül neki és nem úgy lesz vele, hogy "navégre k*csög, hogy megmozdultál", hanem megköszöni.

Van a "minek én álljak fel, ha te felcsináltattad magad", "menj haza mami, öreg vagy már" ember, meg van aki feláll és átadja a helyét, mert átérzi a helyzetet.

Van a bicikli út közepén sétáló ember, akire ha rászólsz anyázni kezd, és van aki nem ott sétál, vagy ha mégis, akkor elnézést kér.

Van az út közepén babakocsival piknikelő anyuka, akire ha rászólsz elküld anyádba, és van aki nem parkol le az út közepére, vagy ha mégis és szólsz neki, elnézést kér és odébb megy.

Röviden vannak tapló paraszt beképzelt emberek, meg vannak normálisak. Mindenhol, minden korosztályba, minden helyzetben.

Én pl. szívesen átadom a helyem egy kismamának vagy egy 80 éves néninek, ha épp ülök. Előre engedem akár a sorban is a pénztárnál. Magamtól! Vagy ha megkér rá. De ha odatolakszik elém, mert ő gyerekkel van, és neki ettől ehhez joga van, hát elküldöm melegebb éghajlatra!

Ne éreztesse velem senki semmiért, hogy én azért álljak fel, vagy kerüljem ki, vagy ugorjak a kútba, mert ő több lett attól, hogy terhes, gyereke van, vagy elért egy x éves kort! Mert nem lett tőle több, sem nagyobb, sem semmi más nem lett.

Viszont azokat a néniket még nem tudom hová tenni, akik bottal járnak, de futnak a busz után, majd melléd állnak és "látványosan" a füledbe lihegnek, hogy ugyan állj már fel, mert ő elfáradt a nagy futásban :)

Szerintem nem csak a babakocsisokrol lehet elmondani,hogy akadályozzák a forgalmat,vagy bunkon viselkednek.Én kis városban élek,de még itt is gyakran elöfordul,hogy az emberek figyelmetlenek,nem állnak félre stb.

Nemrégiben volt egy ilyen esetem.A bicikliúton haladtunk a párommal,előttünk pár méterrel egy másik pár.Egy váratlan pillanatban az ellőttünk haladó pár megállt,mert az út túloldalán megpillantottak egy ismerőst.Rögtön nekiálltak átordibálni a tuloldalra és közben teljesen elállták előttünk az utat.Szerencsére még sikerült időben fékezni és nem beléjük rohanni,de egy pillanat allatt fellforrt az agyvizem.Nem szoltam semmit,hanem leszáltam a bringárol és kikerültem öket,amikor visszatoltam a biciklit a bicikliutra és épp el akartam indulni,a páros hirtelen ugy döntött,hogy elindul.Nagyon kevés hiányzott,hogy nekem nem jött a nő.Na erre már kiakadtam és odaszóltam neki,hogy döntse már el,hogy áll tovább,vagy elindul!Erre totál felkapta a vizet és még ő ordította le a fejemet,hogy ha már kiekerültem,akkor nekem nem mindegy,hogy ö áll vag megy??Nem akartam veszekedni vele,ezért felpattantam a bringára és elhuztam,de nagyon felidegesített.

Anyámnak volt olyan esete,hogy szintén a bicikliuton haladt lefelé egy lejtösebb részen és a bicikliut mellett lévö parkoloban állo autonak hirtelen kivágodott elé az ajtaja és leütötte a bringárol.Anyám jol megütötte magát, a nö meg,aki kinyitotta előtte a kocsiajtotahelyett,hogy felsegítette volna teljesen fel volt háborodva mert a bringa megkarcolta a kocsija ajtaját...

Elképesztő,hogy mennyire nem figyelnekegymásra az emberek,nem foglalkoznak azzal,hogy esetleg az ut közepén állva akadályozzák a többieket a haladásban és ha netán baleset éri üket,vagy más sérül meg miattuk akkor még nekik áll felljebb!

"Valaki írta azt amikor a sorba teljesen belemásznak a seggükbe.na azt én is utálom! Azon gondolkozom h az ilyenek ellen bevetem a azt h ugy csinálok mintha fingottam volna :D Eddig nekik még sose szóltam csak próbáltam jelezni h h ne másszon már a nyakamba. Kicsit hátrébb léptem h visszalökjem,de sok haszna nem volt. "

A másik ilyen, állok a szép széles zebránál, egyedül. Mire jön még valaki, és beáll mögém. Hátranézek és nem valami zsebtolvaj kinézetű fazon ám, hanem egy tök hétköznapi ember, akinek még van ott 4 méter hely, de ő beleáll a hátamba.

Ezt egyszer valamelyik elmagyarázhatná nekem, hogy mire jó, mert nem értem!

Írtam korábban is, persze hogy nem csak babakocsis anyukák állják el az utat hanem mások is, de direkt nem kezdtem el offolni mivel a kérdés lényegében a babakocsis anyákról szólt. De igen, fiatalként én is utálom ha sok korombeli egymás mellett viháncolva vagy párocskák kézen fogva mennek és ők az atyaúristenség nekik sem lehet ám szólni hogy menjenek arrébb.. Egyébként az én trükköm hogy ( nagyon hangos a bicajom) először csak megvárom hogy meghalljanak ha semmi akkor annyit mondok hogy elnézést, de legtöbbször vagy 8x elmondom hogy elnézést és egyszer sem áll félre senki ( érdekes a bicikliúton azért kell könyörögnöm hogy a gyalogosok félreálljanak)..

És tényleg a legvicceseb az egészben hogy a járóbotosok, járókeretesek, tolószékesek vagy csak simplán öreg beteg bácsik és nénik mindig félreállnak ha neán megosztott útról van szó holott tőlük nem várnám el, mert a botnak is kell hely mert maguk mellett tartják, meg azért egy öreg emberke ne kerülgessen miattam, őt megkerülöm útról egyéb helyről.. De nem értem hogy az anyukáknak babakocsival miért kell pont az út kellős közepén menni/állni. És mindig szépen kértem meg őket hogy ne haragudj, vagy elnézést és legtöbbször anyázást, vagy szállj le-t kapok vissza..

Ne általánosítsunk, szerintem itt csak arról van szó, hogy mint minden csoportban, a kismamák között is vannak bunkók (és persze normálisak is).

Mesélek én is egy negatív élményt. Mentünk egyszer a testvéremmel a villamoson (fiatal, huszonéves lányok vagyunk). Mellettünk állt egy nő négy gyerekkel, nem volt egyik sem karonülő már. Megmondom őszintén, nem fordult meg a fejemben az, hogy átadjuk a helyet. Várandós nőnek, karonülő gyereket vivő anyukának, időseknek át szoktam adni a helyet, de itt igazából fel sem tűnt, hogy átadhatnám. Lehet, hogy ez figyelmetlenség volt tőlnük,

DE!

A sztori folytatása, hogy a nő minősíthetetlen stílusban elkezdett puffogni tesómra (én kicsit arrébb ültem), hogy: "Itt terpeszti a nagy s*ggét egy széken egyedül..." (Mármint hogy a Combino villamos egyszemélyes ülőhelyén elférhetne mondjuk 2 kisgyerek, gondolom, erre akart célozni tahó stílusban.)

Gyorsan felálltunk és elhúztunk, asszem, valamit be is szóltam a nőnek a stílusára.

Elképesztően felháborított. Mert ha mondjuk annyit megkér szépen, hogy adjuk már át a helyet, hogy a gyerekek le tudjanak ülni, egy szavunk nem lett volna. De így, hogy igazából nem is nekünk mondta, csak tök hangosan kommentálta (nem tudom, kinek), eszméletlen bunkó stílusban.... no comment.

Amúgy azóta is gondolkozom, kisgyerekeknek is át kéne adni a helyet? Szerintetek?